Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-433

272 Az országgyűlés képviselőházának olyan körülményeknek a bizonyítása, amelyekből következtethető volna, hogy az illető igenis nagyon jól tudta, hogy az állami ellenőrzőjegynek mik a kellékei és ha abba valamit beírt, vagy meghamisította, ennek mik a következményei. Megeshetik azonban, hogy nem tudja a közvádló ezt bizonyítani. Az ilyen esetekben, minthogy eredményében ugyanolyan súlyos, mintha tudta volna az illető, — mert a meghamisítás ténye megvan — nem lehet mentesíteni a felelősség alól. Ekkor . a bíró a gondatlanságot fogja megállapítani. «Rendben van, nem tudtad» — fogja mondani. A törvény 4. §-a állapítja meg azokat a közigazgatási jogi szabályokat, amelyek az állami ellenőrzőjegyek alkalmazására, külső megjelenésére vonatkoznak és amelyeket, ha valaki megsért, megsértheti szándékosan, vagy megsértheti olyan módon, hogy nem tudta ezeket a szabályokat. Ez a 4, § nem büntetőjogi rendelkezés, hanem közigazgatási természetű. — Itt tehát ignorantia juris criminalis-ról nem lehet szó. Nagyon helyes volt az a példa, amelyet itt Kálmán Jenő igen t- képviselőtársam felhozott^ megkapja a termelő a pontos állami ellenőrzőjegyet a maga terményére s akkor ráírja a hivatalos szövegen kívül: «Ebből a fajtából az egész országban osak nálam lehet kapni» vagy «Ebből a fajtából a legjobbat csak én árusíthatom.» Ez szabályosan meg van hamisítva. Felelősségre vonatván, azt mondja, hogy: «Sejtelmem sem volt arról, hogy nekem az állami ellenőrzőjegyre nem szabad ráírnom.» A büntetőbíró ott áll tehetetlenül egy vétséggel szemben, amelyet Gál Jenő képviselőtársam szerint csak szándékosan lehet elkövetni és kény telén » volna felmenteni. Erezzük, hogy nem lehet felmenteni, mert a hamisítás megtörtént s annak büntetlensége súlyos hatással volna a gazdasági életre, de mindenesetre a gazdasági életnek esetleg arra az ágára. Ilyenkor tehát igenis gondatlanságból elkövetett cselekményről lehet szó s ezért meg kell az illetőt büntetni, mert nem tudta, hogy a 4. §-iban meg vannak állapítva az állami ellenőrzőjegy kellékei s arra egyebet írni nem szabad. Nem helytálló tehát Grál Jenő t. képviselőtársamnak az az ' álláspontja, hogy nem lehet gondatlanságból állami ellenőrzőjegyet hamisítani, mert igenis lehet. El lehet képzelni ezt az esetet. De nem is annyira ez a fontos, mint az, hogy a gyakorlatban nem lehet mindig bizonyítani a szándékosságot és ilyenkor a bíró kénytelen a gondatlansági területre átlépni és azt mondja: «Te foglalkozol rendszeresen ilyen áruk kivitelével és te azt mondod, nem tudtad, hogy nem szabad ezt és ezt beleírni az állami ellenőrzőjegybe. Rendben van, te szegény egyszerű falusi kisebb gazda vagy kereskedő ember, a szándékosságot nem tudom tagadásod folytán veled szemben megállapítani, mert nincs eléggé bizonyítva, de gondatlan voltál, mert neked a 4. §-<t ismerned kellett volna és ezért gondatlanságból elkövetett vétség miatt meg kell állapítanom bűnösségedet.» Tévedés tehát és pedig error juris Gál Jenő t. képviselőtársamnak az a felfogása, mintha nem lehetne állami ellenőrzőjegyet gondatlanul is meghamisítani. Igenis lehet, mert a közigazgatási és magánjogi jogszabályok nem tudása teljesen azonos a ténybeli nem tudással, a ténybeli nem tudás pedig mentesít, kivéve ha gondatlanság állapítható meg. Minthogy a jelen esetben az állami ellenőrzőjegyek meghamisításánál, ha a szándékosságot bizonyítani nem tudjuk, a gondatlanság . ülése 1930 november 12-én

} szerdán. megállapítása mindenesetre fontos és szükséges, lehetőséget kell adni a bírónak erre, mert eredményében és hatásában, szóval jelentkezési formájában az állami jegy meg van hamisítva és következményében ugyanolyan a cselekmény, mintha szándékos volna. Ezeket az észrevételeket voltam bátor előadni azokra a kifogásokra, melyek a törvényjavaslat jogi rendelkezéseivel szemben elhangzottak. Mondom, nagyjában Kálmán Jenő igen t. képviselőtársam már mindezeket elmondotta, én^ csak megismételni kívántam azért, hogy ne méltóztassék — s ez áll különösen Gál Jenő igen t. képviselőtársamra — olyan könnyelműen bírálni és odaállítani a javaslat jogi rendelkezését, mint olyat, ami lehetetlen, ami abszurdum és ami jogilag nem helytálló. Magának a javaslatnak gazdaságpolitikai részével, azt hiszem nekem fölösleges foglalkoznom, hiszen az előttem felszólalt igen t. képviselőtársaim mindazt, ami a javaslatnak szükségességére és hatására, különösen gazdasági hatására vonatkozik, elmondották. En a magam részéről a legnagyobb örömmel és köszönettel fogadom a törvényjavaslatot a földmi velésügyi miniszter úr részéről, mert olyannak tartom, mint amely a gazdasági jövő alapjait lerakni alkalmas. Jól tudom azt, hogy a mai nehéz gazdasági helyzeten csak törvényekkel, nem lehet isegíteni; azt is érzem, hogy hálátlan szerep mindig csak törvényekkel jönni és azokkal segíteni akarni. Mi azonban nemcsak a magyar jelen számára, mi a magyar jövő számára is dolgozunk és igenis nekünk el kell kezdenünk ezt a nehéz és nem valami rokonszenves segítési módot, hogy tudniillik folyton gyártjuk a törvényeket. ,Az igazság azonban az, hogy súlyos helyzet és súlyos feladatok elé állított bennünket az élet, a mi új állami életünk, önállóságunk, csonkaságunk a a ránk szakadt gazdasági válság. Ezekkel szemben a non possumus álláspontjára helyezkedni vagy a reménytelenséget hirdetni lehetetlen. Igenis a miniszter urak azért kormányoznak és mi többség azért állunk a hátuk mögött, hogy igyekezzünk a jelen feladatait is megoldani, de a jövő alapjait is lerakni. Én ebben a javaslatban főképpen a magyar mezőgazdaság és gazdasági jövő és boldogulás útjának és alapjainak lerakását látom. Olyan gazdaságpolitikai alkotás ez, amely nemcsak a jelent szolgálja, de amely a gazdasági jövő megerősödésének is egyik kelléke. Agrártermelésünk feleslegei, ezek a mi legfőbb kiviteli cikkeink, s tudjuk, most is jelentékenyen ez hozott ki bennünket a bajból. Olyan árut kell termelnünk, amely kifelé versenyképes. Erre a versenyképes árutermelésre rá kell nevelni az embereket. Hogy lehet ránevelni az embereket? Megfelelő törvényalkotásokkal. Ezt a versenyképes termelést biztosítja a javaslat, amikor azt mondja, hogy egyes mezőgazdasági termények és termékek állami ellenőrzőjeggyel láttatnak el. Ez csak egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy ahol a kereskedelmi és gazdasági életnek szüksége van a hivatalos gazdaságpolitika támogatására, ott a földmívelésügyi miniszter úr megjelenjék és segítsen. Természetesen minden attól függ, hogy a törvényt a gyakorlatba, az életbe hogyan tudjuk átültetni. Mert hiszen nemcsak szép elgondolásokra, nagyszerű törvényalkotásokra van szükségünk, hanem annak megfelelő keresztülviteléről is gondoskodnunk kell. Én azalatt a pár év alatt, amióta a törvényhozás tagja vagyok, úgy tapasztalom,