Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-433

Az országgyűlés képviselőházának 1*33. .mi itt teljesen új területen mozgunk, egy egészen új feladat elé állíttattunk, az ország gazdasági életében ilyen gondjaink talán régebben nem voltak, most rakjuk le a magyar jövendőnek, a magyar gazdasági élet jövőjének alapjait, itt bizony nem lehet egyszerre paragrafusba foglalni mindazt, amit az élet majd elénk tárni fog. A3. ^ tehát nagyon helyesen felhatalmazza a minisztert, hogy majd a közeljövőben árunemenként és a kiviteli esélyek lehetőségének számbavételével esetenként, rendelettel állapítsa meg az állami ellenőrzőjegy szabályait, mindig az arra hivatott érdekképviseleti szervek meghallgatása mellett. Nincs tehát az alkotmányjogi kifogásnak komoly jogi alapja, mert hiszen törvény alapján fog az a rendelet kiibocsáttatni, de meg is nyugodhatunk benne, mert e rendelet kibocsátásának feltételei eléggé körül vannak írva, amikor a 3, § kimondja, hogy az illető érdekképviseletre hivatottak meghallgatásával fogja a rendeletet a földmívelésügyi miniszter úr kibocsátani. De nem helyes a kifogás amiatt sem, hogy a törvényjavaslatnak kétharmadrésze ilyen vétségek és kihágások megállapítását tartalmazza, mert hiszen, mint mondom, a 3. §-t úgy kell tekinteni, mintha legalább is ötven szakaszt foglalna magában és abban a pillanatban, mihelyt egy hetvenszakaszos javaslat volna előttünk, mindjárt elesnék az a kifogás, ami bizony tizenkilenc szakasznál szembeötlik, de a dolgok mélyére nézve megfelelő jogi alappal még sem bír. A3. § alapján lesznek kibocsátva az élet és ^vakorlat .szüksége szerint azok a rendeletek, azok a nagytömegű jogszabályok, amelveket már most a törvényben követ a megállapított vétségek és kihágások sorozata. A másik kifogás és ez már egészen az én volt mesterségem területére tartozik, az, hogy Gál Jenp igen t. képviselőtársam jogi csodának és iogi lehetetlenségnek minősítette a javaslat 8. §-át, amely szerint az állami ellenőrzőjegyeket gondatlanságból is meg lehet hamisítani. Ertem Gál Jenő igen t. képviselőtársamat. Ö tévedésnek esett áldozatul. Nem ment ennek a josri kérdésnek mélyére, és í^v hirtelenében első pillanatra helytállónak találta azt a kifogást: hogyan lehet gondtalanul hamisítani. Erre leszek bátor egy-két szóval reflektálni és ezt a kérdést büntetőjogi szempontból megvilágítani. A büntetőtörvény kétféle nem tudást, illetve tévedést ismer. Van a törvény nem tudása és van a tények nem tudása: ignorantia juris és ignorantia facti. Az ignorantia juris ismét kétféle: a büntetőtörvény nem tudása és egyéb, magánjogi, közigazgatásjogi és egyéb törvények és rendeletek nem tudása. A büntetőtöryénykönyv nem tudásáról, ál- j tálában a büntetőjogi szabályok nem tudásáról j kifejezetten intézkedik a büntetőtörvénykönyv i 81, §-a, amely kimondja^ hogy a büntetőtör- i vény nem tudása a beszámítást nem zárja ki. Ha tehát valaki azzal védekezik, hogy igen j kérem, elkövettem a cselekményt, de nem tud- j tam, hogy üyen büntetőrendelkezés van, ez i nem mentesíti őt a büntetés alól. Ez az egyik, a szigorú jogi nem tudás, a büntetőjogi jog- ! szabályok nem tudása. Arról lehet vitatkozni, nem nagyon szi- j gorú-e ez a rendelkezés t és tényleg az elme- | leti tudomány területén a büntetőjogászok | állandóan vitatkoznak erről. Túlszigrú azért, mert ma már annyi büntetőtörvény és álta- I Iában büntetőrendelkezés van, hogy tényleg ülése 1930 november 12-én, szerdán, 271 előfordulhatnak esetek, hogy az illető : nem tudja, hogy valamilyen büntetőrendelkezés^ áll fenn. Ilyenkor jön azonban a bölcs bíró és ha törvényben nem is tudjuk ezt általában kimondani, — mert hiszen akkor a visszaéléseknek szörnyű területet adnánk és nagy ajtót tárnánk — a bölcs bíró azt fogja mondani, hogy tényleg, a konkrét esetben ez a vádlott nem tudhatta ennék a büntetőtörvénynek, ennek a büntetőrendelkezésnek létezését és jóhiszeműleg léphette át_ azt, s ilyenkor a minimális büntetéssel sújtja az illetőt. Kellene talán a büntetőtörvénykönyvbe ilyen szakaszt felvenni, aminthogy sok mindent kellene a büntetőtörvénykönyvbe a megváltozott' viszonyok miatt még belevenni, bele kell azonban nyugodni abba, hogy így van. A büntetőbíró mindig tud magán segíteni, ha bölcs és megértő. Nem a közigazgatási rendőri büntetőbíróra gondolok, — mert hiszen, sajnos, ott általában meglehetősen a rendőri eszmemenet vagy gondolatvilág uralkodik s a rendőri közigazgatási bíráskodás szelleméből következik, hogy ott a mindenféle körülmények olyan bölcs mérlegelése, mint a királyi büntetőbírónál, a legritkább esetben tapasztalható — hanem a királyi büntetőbíróra gondolok, aki bizony a gyakorlatban ilyenkor, ha nem is mentheü fel a vádlottat, de ,a lelhető legenyhébb büntetést rój ja ki. Ez tehát az ignorantia juris, de csak «juris» és pedig a «criminalis juris» nem tudása, tehát büntetőjogi szabály nem tudása. Van azonban, mint mondottam, egv más nem tudás is, bizonyos tények nem tudása vagy bizonyos magánjogi, közigazgatási jogi rendeletek és szabályok nem tudása. Ez már egészen más szempont alá esik. A büntetőtörvény s a büntetőrendelkezések nem tudása esetén lehet azt mondani: az emberek társaságban élnek, vallás, nevelés, tanítás körülbelül tájékoztatja őket arról, mi szabad, mi nem szabad, mik lehetnek a büntetőtilalmak, ellenben a tényeket mind, nem tudhatja mindenki s nem ismerheti a magánjogi, a közigazgatási rendeletek tömegét sem. Ilyenkor a büntetőtörvénykönyv nagyon bölcsen azt mondja, hogy aki a tényeket nem tudja, aki azokról nem bír tudomással, büntetlen, azaz nem számítható be neki a cselekmény. ha bizonyos, a bűncselekményt befolyásoló ténykörülményről nem tudott, kiivéve ha ez a nemtudás gondatlan volt. Ez az ignorantia facti, tény-nemtuidás. A tény nem tudásával teljesen egyenlő értékű valamely nem büntetőjogi jogszabály nem tudása. A büntetőjogi elmélet és a büntetőjogi gyakorlat is, —^és itt kifogásolom Gál Jenő igen t. képviselőtársam felszólalását, mert hiszen Ő kiváló gyakorlati kriminalista, neki tehát tudnia kell ezt — azt, hogy a büntetőjogi szabály nem tudása nem azonos valamely tény nem ismerésével vagy nem tudásával, s míg a büntetőjogi jogszabály nem tudása a büntetés alól nem mentesít, a nem büntetőjogi jogszabály nem tudása egyenlő a ténybeli nem tudással, minek hatása a beszámítás kizárása. Mármost a, konkrét esetben, hogy alakul a helyzet? A törvényjavaslat 8. §-a azt mondja, hogy «aki állami ellenőrzőjegyet készít, készíttet, meghamisít vagy abba valótlan tartalmat ír be...» Előfordulhat, hogy az illető tényleg szándékosan, tudatosan elkövette ezt. Mármost azzal fog védekezni; kérem, én nem tudtam, hogy ezt nem szabad hamisítani. A vádlónak kötelessége bizonyítani azt, hogy ő ezt tudta és ennek ellenére hamisított. Nem mindig sikerül ennek bizonyítása,