Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-433
270 Az országgyűlés képviselőházának szatér ide, akkor a külföldön elkövetett tetteiért itt belföldön az itteni törvények szerint vonható felelősségre. De ilyen nemzetközi egyezmény megalkotására valami nagy szükség nines is, m'ert nemzetközi egyezmény van az ipari tulajdonjog védelmére. Itt van a washingtoni és a hágai egyezmény, amelyek a magyar törvénykönyvbe is becikkelyeztettek, mégpedig az előbbi az 1913 : VIII., az utóbbi pedig az 1929 : XVIII. te.-be. A nemzetközi ipari unióhoz tartozó államok kölcsönösen védik alattvalóikat a tisztességtelen verseny ellen, ennek körébe a származási hely megjelölése, illetőleg a hamisítás is bevonható és megfelelő jogi védelemről gondoskodás történhetik. Egyébként is azt hiszem, hogy a földmívelésügyi minisztérium majd gondoskodni fog az állami ellenőrzőjegy oltalmáról a nemzetközi védjegyoltalom körében is. Erre a kollektív védjegyintézményre nálunk is behozatott az 1921 : XXII. t'c, úgyhogy a kellő mód rendelkezésre is áll. Reischl Richárd t. képviselőtársam is tett bizonyos észrevételeket. (Gaal Gaston: Az egész párt!) Igen, egész pártja. Megállapíthatom, minden malicia nélkül, hogy rokonszenves párttagjával, Farkas Tibor képviselőtársammal ellentétes álláspontot foglalt el. Reischl Richárd ugyanis azt tartja, hogy a 4. § egyáltalában felesleges ebben a törvényben, hogy nem is kellene itt szabályozni az állami védjegyet és indokolja ezt azzal is, hogy hiszen ugyanennek a szakasznak második bekezdése már arról szól, hogy a földmívelésügyi miniszternek joga van attól az állami védjegytől eltérő más alakot is megállapítani rendeletekkel és annak alkalmazását engedélyezni. Farkas Tibor pedig azt mondja, hogy nagy alkotmányjogi sérelem van abban, hogy ezt a miniszterre bízzák. Reisohl Richárd képviselő úr megjegyzésére vonatkozólag bátor vagyok utalni arra, hogy a külföld a magyar államból jövő áruk márkázására hitelesnek minden esetre azt a védjegyet fogja elismerni, amelyet maga a törvény állapít meg. Ez megy át majd a köztudatba, ez lesz az általános szabály, ettől legfeljebb majd a jövő fejlődése szerint csak f bizonyos esetekben mutatkoznak egyes eltérések, de maga a főszabály mindenkor ez lesz, azért szerintem nagyon helyes, hogy ennek törvényhozási ' szabályozása megtörténik. De nem is példa nélkül való az ilyen törvényes rendelkezés, mert hiszen az általam előbb is említett, a tejtermékek védelméről szóló törvényben ugyancsak megvan ez a rendelkezés. Azt is mondotta (képviselőtársam, hogy a bolettát sem iktattuk törvényibe. Hát itt egy kis tévedés van, mert a boletta és ez a márka nem azonos ^ két dolog, ez a -kettő egymástól merőben eltérő dolog. T. Képviselőház! Ezek voltak azok az észrevételek, amelyeket helyesnek tartottam, hogy elhangozzanak ebben a teremben azokra a jogi kifogásokra, amelyeket t. képviselőtársaim tetteik. En úgy gondolom, hogy ezek a büntető rendelkezéseik nem is számosak, nem is túlzottak és nem is túlságosan szigorúak, de alkalmasak lehetnek arra, hogy hatékonyan biztosítsák azt a célt, amelyet ez a törvényjavaslat maga elé tűzött. Ha erre alkalmasak, akkor szükségesek is ezek az intézkedések. Szükségesnek tartom ezeket az intézkedéseket — amint magát az egész törvényjavaslatot — azért is, mert a^ törvényjavaslattól a jövőben bizonyos átformáló, bizonyos nevelő hatást várok a gazdaközönségre is és várok a tisztes kereskedelemre is. Hiszem azt, hogy ez a törvényja3. ülése 1930 november 12-én, szerdán. I vaslat védelmezni fogja a szorgalmas, az odaadó, a üsztes munkát, védelmezni fogja a jóhiszemű kereskedelmet és reáneveli a publikumot az üzleti tisztességre, reáneveli arra, hogy termeivényeit jobb, tisztább, megbízhatóbb minőségben állítsa elő. En nagy értéket tulajdonítok ennek azért is, mert abban a rengeteg sok jelszóban, ötletben és tervben, amelyeket az utóbbi időben felvetettek, végre látok egy konkrétumot, mégpedig olyan konkrétumot, amely minden kockázat, minden nagyobb áldozat nélkül eredményeket igér. Hogy az eredmények be fognak-e következni és milyen módon fognak bekövetkezni, azt nem tudom, de meg vagyok róla győződve, hogy ennek bizonyos eredményei mutatkozni fognak, mégpedig — amint említettem — kockázat és nagyoibb áldozat nélkül. T. Képviselőház! Ha ez a törvényjavaslat alkalmas arra, hogy védelmezze a munkát, védelmezze különösen azt a gazdát, aki küszködik à nyárnak hevével, a télnek havával, aki nem egyszer könnyeivel, de mindig verejtékével kövéríti azt a barna talajt, akkor a törvényjavaslat el fogja érni célját. Azért a törvényjavaslatot örömmel üdvözlöm és elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Csik József! Elnök: A képviselő úr nincs jelen; jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónok? Petrovics György jegyző: Váry Albert! Váry Albert: T. Képviselőház! Azért kívántam felszólalni, hogy a javaslat ellen elhangzott jogi észrevételekre a magam megjegyzéseit megtegyem. (Halljuk! Halljuk!) Igen megkönnyítette nekem ezt a feladatot előttem szólott Kálmán Jenő igen t. képviselőtársam, aki a javaslat tárgyalása során elhangzott jogi kifogásokra a maga igen helyes jogászi érvelésével tette meg észrevételeit. Hogy ennek ellenére — bár szinte már feleslegesnek ítélem — mégis felszólalok, ennek oka az, hogy én elsősorban büntetőjogász vagyok, s mint ilyen talán illetékes vagyok arra, hogy megerősítsem azokat az érveket, amelyeket Kálmán Jenő igen t. képviselőtársam a javaslat büntetőrendelkezései mellett felhozott és egyben gyengíteni iparkodjam azokat az ellenérveket, amelyeket at. ellenzék részéről a javaslat jogi rendelkezései ellen elmondottak. Az egyik jogászi kifogás a javaslat ellen az volt, hogy lehetetlen az olyan javaslat, amelynek tizenkilenc szakaszából csaknem kéthanmadrésze büntetőrendelkezéseket tartalmaz. Tényleg, első pillanatra igaznak látszik ez az észrevétel. Nem nagyon szeretjük a büntetőrendelkezéseiket. En magam is azok közé tartozom, akik a gyakorlati élet szempontjából szinte irtóznak attól, hogy újabb büntetőrendelkezéseket zúdítsunk a polgárok nyakába. Mégis meg kell állapítanom, hogy a javaslat ellen emelt ez a kifogás c&ak látszaton alapszik, mert tulajdonképpen úgy kell nézni ezt a tíz vagy tizenegy szakaszt, amely büntetőrendelkezéseket tartalmaz, hogy ennek előzménye egy nagy csomó közigazgatás jogi rendelkezés lesz, amire a törvény 3. §-a a minisztert felhatalmazza. Jogosnak látszik az az alkotmányjogi kifogás is; de hát kérem, miért csinálunk törvényeket, ha majd a miniszter rendelettel fogja azokat a viszonyokat, amelyek e törvény alapján bekövetkeznek, szabályozni 1 ! De jogos ezzel szemben az az észrevétel is, hogy kérem,