Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-425

14 Az országgyűlés képviselőházának biztonsága érdekében bizonyos joggyakorlatot, amely szerint, ha a mentelmi bizottság idejében nem tárgyalja le az ügyet, az azután elévül, és azzal többé a Ház elé lenni ne lehessen. Ez az egyik. A másik pedig, amire hivatkoz­tam, az, hogy próbáljuk meg mégis — én na­gyon kérem a t Képviselőházat, próbáljuk meg — komoly dolgokkal foglalkozni. (Esztergályos János: Azt csak férfiakkal lehet! — Györki Imre: Amíg Bethlen-kormány van, addig ez lehetetlen!,— Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: A múlt héten a Ház meg­nyitó ülésén napirendi javaslatot tettem ésarra kértem a kormányt és a kormánypártot, méltóz­tassék hozzájárulni ahhoz, hogy adjanak alkal­mai beterjesztett indítványaink megokolására. Semmi egyebet nem kértem. Elfogadásról eb­ben még nincs szó. Még nincs arról szó, hogy ezeknek az indítványoknak alapján segítsenek a dolgokon, csak azt kértem, hogy adjanak alkal­mat ahhoz, hogy beszéljünk ezekről a kérdések­ről, felvessük a szociális és gazdasági problé­mákat, megvilágítsuk, hogy az ellenzék mikép­pen látja a helyzetet és miképpen akar azon. se­gíteni, hogy felhívjuk a kormány és a kormány­párt figyelmét a problémákra és a problémák megoldására. Ezt a napirendi javaslatomat a többség leszavazta, a Ház elment újra egy heti szabadságra, ez a hét is letelt, és nem adtak al­kalmat arra, hogy indítványainkat megokolhas­suk, ellenben tárgyaljuk Farkas István mentelmi ügyét, amely négyhónapos és amelynek akkora szakálla van, hogy egészen a köldökéig ér. Ezek azok az okok, amelyek bennünket arra serkentettek, hogy az előterjesztéssel szemben kisebbségi véleményt terjesszünk elő, és én na­gyon kérem a Képviselőházat, méltóztassék ezt a kisebbségi véleményt elfogadni és Farkas István képviselőtársunk mentelmi ügye felett napirendre térni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Felszólalási joga többé senkinek nem lévén, a vitát bezárom. Álképviselő úr előadására egyetlen meg­jegyzésem van. A képviselő úr előadásában maga volt szíves hangsúlyozni, hogy a házsza­bályok az elévülésre vonatkozólag semmiféle intézkedést nem tartalmaznak, ö nem is a ház­szabályok szigorú alkalmazása alapján, hanem egyébként kérte volt az elévülés alkalmazását, ami természetesen nem lehetséges, minthogy a képviselő úr maga is megállapította, hogy a házszabályokban erre vonatkozólag nincs in­tézkedés. A másik vádja a képviselő úrnak az, hogy nem kellő időben, későn került ide a mentelmi bizottság jelentése. Errevonatkozólag megjegy­zésem az, hogy abban igaza van a képviselő úr­nak, hogy a házszabályok 195. §-a elrendeli, hogy a lehető legsürgősebben előterjesztessék a mentelmi bizottság jelentése. A Ház azonban ma van először abban a helyzetben, hogy ezzel az^ üggyel foglalkozzék, mert hiszen köztudo­mású, hogy négyhónapi vakáció volt, és ma tartjuk első érdemleges ülésünket, (Györki Imre: Szép érdemleges ülés!) minthogy a bi­zottságok munkája miatt előtt nem lehetett összehívni a Házat. A mentelmi bizottság, — amint erre alkalma nyilt, a házszabályok 195. §-ának megfelelően jelentését előterjesztette. ; Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, íméltóztatik-e a mentelmi bizottságnak azt a javaslatát, hogy a Ház Farkas István képviselő urat jegyzőkönyvi megrovásban ré­szesítse, szemben Györki Imre és Propper Sán­dor képviselő urak kisebbségi véleményével el­U 25. ülése 1930 október 27-én, hétfőn. fogadni, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják a mentelmi bizottság javaslatát, szíveskedjenek felállni. (Megtör­ténik.) Többség. A Ház a mentelmi bizottság javaslatát fo­gadja el, a kisebbségi véleményt pedig mellőzi. Áttérünk napirendünk tárgyalására. Követ­kezik a mentelmi bizottság 946. számú jelenté­sének folytatólagos tárgyalása sajtó útján el­követett osztály elleni izgatás bűntettével gya­núsított Farkas István képviselő úr mentelmi ügyében. Szólásra következik Rothenstein Mór kép­viselő úr, aki folyó évi június 6-án tartott ülé­sünkön beszédének elmondására halasztást ka­pott. (Derültség és felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Nincs itt!) A képviselő úr nincs itt. Györki Imre képviselő úr kíván szólni. A szó a képviselő urat megilleti. Györki Imre: T. Ház! A mentelmi bizott­ságnak erre a jelentésére csak azt kell mon­danom, amit Propper Sándor képviselő úr az előbbi jelentésre mondott, hogy tudniillik el­évült. Június 6-án tárgyalta és szakította meg ennek a bizottsági jelentésnek tárgyalását a Képviselőház és azóta az ügyben semmiféle intézkedés nem történt. Már maga ez az egy körülmény is alkalmas lenne arra, hogy le­vegyük a napirendről ezt a kérdést és a Kép­viselőház napirendre térjen e felett az ügy felett. De más körülményre is hivatkozom. Far­kas István képviselőtársunknak az a men­telmi ügye, amelynek alapján most a Háztól kikérik, a Népszavának 1930 január hó 21-én megjelent arra a közleményére vonatkozik, melyben «Az optánsok igájában» cím alatt foglalkozik az akkor Hágában folyamatban lévő tárgyalásokkal. Ha figyelembe vesszük azt .a nagy időt, azt a tíz hónapot, amely el­telt a cikk megjelenése és a mai nap között, akkor azt kell mondanom, hogy bizonyos mértékig meg lehet érteni és meg lehet ma­gyarázni azt, hogy a cikk megjelenése idején a királyi ügyészség vádat emelt vagy leg­alábbis megkísérelte a vádemelést a cikkben foglalt közlemény miatt. Tovább megyek, még talán azt is meg lehet érteni, hogy iy30 május 6-án, amikor a mentelmi bizottság foglalkozott ezzzel a kérdéssel és azzal, hogy vájjon java­solja-e Farkas István képviselőtársunk men­telmi jogának felfüggesztését, igen vagy sem, a többség arra az álláspontra helyezkedett, hogy Farkas István mentelmi jogának a fel­függesztését kívánja, mert nem látta tisztán abban az időben — sem január 31-én, sem pe­dig május 6-án — hogy tulajdonképpen mit fog jelenteni az országra nézve az az egyezmény, amelyet azóta e Képviselőháznak többsége törvényerőre emelt. A cikk megjelenése és a mentelmi bizottság határozata óta azonban az történt, hogy ma már látjuk, hogy mit jelent az ország szempontjából a hágai egyezmény, és látjuk az azóta lefolyt eseményekből, hogy 100%-ig be van igazolva az, ami ebben az inkriminált közleményben foglaltatik. Az az összeférheti ens égi kérdés, amelyet a cikk írója hibáztatott, beigazolást nyert, hogy tudniillik a magyar miniszterelnök nem átallotta, hogy résztvegyen r a hágai és a párizsi tárgyaláso­kon, az optánsügyekben való megegyezésnél akkor, amikor ő ebben a megegyezésben anya­gilag erősen érdekelve volt. T. Képviselőház! Ha megnézem a mentelmi bizottság jelentését és összehasonlítást teszek a közleménnyel, akkor sajnálattal kell megálla­pítanom, àogy a mentelmi bizottság jelentése

Next

/
Thumbnails
Contents