Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-432

258 Az országgyűlés képviselőházának 4-3 meljének bizonyos termelési területeken. Ezt az irányítást természetesen nem csupán a búzára, de más mezőgazdasági terményekre is ki kell terjeszteni. Nemcsak a márkázás lehetőségeit könnyítjük meg ezzel, de a különböző országrészek termelési viszonyait is összhangba hozhatjuk a termelési lehetőségek és jövedelmezőségek figyelembevételével. Állattenyésztésünk magasabb nívója máris kedvező eredménnyel biztat a márkázás keresztülvitele esetén. Ha mezőgazdasági termelésünk kiváló terményeinek legjavát igyekezünk exportálni, hiszem, hogy a márkázással mi is megbízható és állandó piacot tudunk szerezni és ezzel lényegesen tudunk mezőgazdaságunk, de az egész magyar gazdasági élet annyira súlyos helyzetén is enyhíteni. Míg azonban ez bekövetkezik, éppen azért, hogy elkövetkezhessek, szükséges az is, hogy szem előtt tartsuk a súlyosra változott viszonyokat és hogy az előbbi keretekhez, a jobb gazdasági konjunktúrákhoz méretezett közterheket lehetőség szerint arányosítsuk mezőgazdálkodásunk jelenlegi jövedelmezőségéhez. Ez a javaslat régi szükséglete a gazdasági életnek és ezért örömmel fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző : Jókay-lhász Miklós ! Jókay-Ihász Miklós: T. Képviselőház! A mai időben gazdasági kérdések foglalkoztatják úgyszólván az egész világ lakosságát, ezek érdeklik a legközelebbről a magyar közönséget is, éppen ezért örömmel kell üdvözölnünk földmívelésügyi kormányzatunkat, midőn egy ilyen kifejezetten gazdasági jellegű és elsősorban mezőgazdasági jellegű javaslattal jön a Darlamert elé a mai nehéz és súlyos gazdasági válság közepette. A gazdasági válság világjelenség, az összes országokban mutatkozik a föld kerekségén, talán különböző mértékben és az egyes országok struktúrájához képest különböző módon, nem kíméli meg azonban a győztes, nagy államokat sem és nem kíméli meg a mezőgazdasági jellegű országokon kívül az ipari országokat sem. Az ipari államokban ez abban mutatkozik, hogy^ a megélhetési viszonyok súlyosbodása folytán nehezebb elhelyezni az iparcikkeket, e miatt a nagyipar kénytelen redukálni üzemeit, aminek következménye azután nemcsak az ipar hanyatlása, hanem a munkanélküliség nagy mértékű növekedése is. A mezőgazdasági jellegű országokban a válság legfőképpen abban mutatkozik, hogy a termelés oly mértékben drágul meg, hogy az alig fizeti ki magát, vagy — ha talán még többet akarok mondani, mint ahogy ma már nálunk is mutatkozik — a termelésre egyenesen rá kell fizetni. Ennek oka egyrészt a termeléshez^ szükséges cikkek árának t túlmagas és / aránytalan volta a mezőgazdasági cikkek árához képest, másrészt pedig az, ami éppen előidézi a mezőgazdasági termények és termékek értékesítésének nehézségét, hogy tudnillik mindig nehezebbé és nehezebbé válik a mezőgazdaság produktumainak a piacon való elhelyezése.^ Elsőrendű kötelesség tehát, hogy a kormányzat foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel és* hogy a mezőgazdaság hóna alá nyúlva, elsősorban igyekezzék elősegíteni a mezőgazdasági termények és termékek értékesítésének lehetőségét. (Rothenstein Mór: Hol van az egységespárt?) T. Képviselőház! Meg kell állapítanunk azt, hogy a gazdasági válság súlyosabb mértékben mutatkozik éppen a mezőgazdasági jellegű országokban, (Rothenstein Mór: Hol van a miniszter?) mert hiszen ahol egyenesen a mező'. ülése 1930 november 11-én, kedden. gazdaság a létalapja magának az országnak, ott kell, hogy ezt sokkal súlyosabban érezzék meg, mint olyan országban, amelynek lakossága legnagyobbrészt más temetési ággal foglalkozik, »hiszen az iparcikkekben a világpiacon nagy mértékű túltermelés állott elő, épúgy, mint a mezőgazdasági cikkekben. Mutatkozik ez a mezőgazdasági terményekben azért, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az utóbbi évtizedekben, sőt különösen a háború utáni években milyen óriási területeket vontak eke alá a tengerentúli országokban, ami által a mezőgazdasági cikkek produkciója óriási mértékben emelkedett. De nemcsak ez okozza a mezőgazdasági túltermelést. Okozza az is, hogy a háború utáni években minden ország arra törekedett és arra törekszik ma is, hogy saját maga láthassa el a saját szükségletét. Hiszen mi is arra törekedtünk, éppen a háború utáni években, hogy a termelésünk mezőgazdasági ágánál jóval gyöngébben álló ipariunkat erősítsük, annak fejlődését segítsük elő, egyrészt azért, hogy ezáltal lehetővé tegyük, hogy ipari szükségletünk minél nagyobb részét saját magunk láthassuk el, másrészt azért, hogy a munkáskezek százezreinek tud junk kenyeret és megélhetést biztosítani. Ez a törekvés nagyon helyes volt abban az időben, éppúgy, mint ahogy a saját szempontjukból tényleg helyes az ipari jellegű államoknak az a töreíkvése is, h,ogy mezőgazdaságukat igye kéznek fejleszteni, ugyancsak azért, hogy mező gazdasági cikkekkel saját maguk láthassák el szükségletük tekintélyes részét. Az államoknak ez a törekvése azonban különösen most, amidőn a háború után a gazdasági egységeket képező államok száma nagymértékben megszaporodott, kétségkívül oda kellett hogy vezessen, hogy az államok, a nemzetek között sokkal erősebb gazdasági harc indult meg, mint amilyen volt a múltban, a. háború előtti időkben. Eltekintve attól, hogy akkor sokkal nagyobb gazdasági egysegek állottak fenn, — mint éppen a régi monarchia is — eltekintve attól, hogy minél több gazdasági egység keletkezik, annál erősebbé kell válnia annak a versenynek, amely gazdasági tekintet ben kifejlődik, a természet törvényei közül Darwin által megállapított természeti törvény, a struggle for life, a legerősebben és legkíméletlenebbül mutatkozik a nemzetek életében is a háború után. Sokkal nehezebb az

( együtt működés az egyes nemzetek között, még a szÖ vétségben, barátságban élő nemzetek között is. Ebben a tekintetben alig ismernek barátságot s azok is ridegen elzárkóznak egymás gazdasági érdekei elől és saját, önző érdekeiket tartják szem előtt. Ebben a tekintetben meg kell állapítanom, hogy mi, mezőgazdasági jellegű országok, feltétlenül hátrányosabb helyzetben vagyunk, mert hiszen . a mezőgazdasági termelés aránylag nagymérvű megnövekedése "olytán azért, mert az újonnan mezőgazdasági művelés alá vont területeken a művelés, a termelés jóval olcsóbb, mint nálunk, a versenyben kétségkívül le kellett maradnunk. Le kellett maradnunk azért, mert hiszen mi nem tudunk akkor, amikor mezőgazdasági cikkeinket külföldön akarjuk elhelyezni, kellő értékű ellenszolgáltatást adni azért, tiogy^ viszont más államok azokat befogadják. Nehéz helyzetben vagyunk azért, mert mi iparunkkal nem állunk annyira önáillóan, hogy ne szoruljunk rá a külföld iparára, ellenben a külföldi, éppen az európai fogyasztó állam ok részben függetlenítették magukat a beviteltől, részben peójig olcsóbb