Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-432

Az országgyűlés képviselőházának A3 2. módon tudják bevitelüket kielégíteni, mint a mi utunkon. Itt rámutatok talán Olaszország példájára, amely a háború előtt és a háború után is nagyrészt bevitelre szorult, az újabb időben olyan mértékben tudta fokozni termelését, hogy bevitelre alig szorult, főleg gabonaneműek tekintetében. A legutolsó esztendő alatt indult meg egy bizonyos irányzat, amely érdekközösséget óhajt teremteni különböző mezőgazdasági jellegű országok között azért, hogy azok egyöntetű módon tudjanak fellépni saját érdekeik érvényesítésére, főleg mezőgazdasági feleslegeik értékesítése iránt. Nekem nincsenek olyan nagyfokú reményeim ennek lehetősége iránt, mint talán sokan másoknak, akik talán nálam nagyobb közgazdasági ismeretekkel bírnak, nekem azonban az a felfogásom, hogy ebben a tekintetben az azonos érdekű államok együttműködése kevésbbé vezethet eredményre, mintha esetleg éppen ellentétes érdekű államok valamelyikével tudnánk együttműködni, vagyis valamely ipari állammal, mert hiszen akkor a kölcsönös megegyezés sokkal könnyebben volna lehetséges, mint azokkal, amelyek mégis csak Önkéntelenül is versenytársakként szerepelnek egymás mellett. Szükségesnek kell tehát tartanunk, hogy akkor, amikor a mezőgazdasági jellegű államok együttműködésére törekszünk, más oldalról még nagyobb erővel törekedjünk arra, hogy valamilyen módon tudjunk megegyezni olyan ipari állammal, amelynél kölcsönös engedmények tétele által talán a termelés folytonosságának biztosítását jobban el tudjuk érni. Nálunk a mezőgazdaság képezi mindennek az alapját, tehát feltétlenül ennek a mezőgazdaságnak megsegítése kell, hogy elsőrendű célját és kötelességét képezze a kormánynak. Ebben a tekintetben feltétlenül elsőrendű érdek az, hogy elő tudjuk segíteni azt az exportot, amely a mezőgazdaságnak létalapját képezi, hiszen nagyon jól tudjuk^ hogy mezőgazdaságunk és az ország lakosságának milliói, akik a nemzet nagy többségét képezik, nem abból élnek meg, amit itt ebben az országban tudnak értékesíteni verejtékes munkával előállított terményeikből, hanem abból a feleslegből, amely minden évben külföldre vándorol ki. A régi időben, a boldog békevilágban, a háború előtti években, midőn a nagy monarchia egységes gazdasági területe állott fenn, nem állottak fenn ilyen nehézségek, akkor adva volt a mi piacunk és most utólag kell megállapítania azoknak, is, akik akkor az önálló vámterület eszméinek voltak lelkes bajnokai, hogy nemzeti szempontból mekkorát tévedtek akkor, hiszen ma, amikor, sajnos, megvan az önálló vámterület és sajnos, erre a kicsi országra zsugorodott, mennyivel hátrányosabb helyzetben vagyunk, mint voltunk, amikor mezőgazdasági produktumaink részére nagy fogyasztó terület, nagy fogyasztópiac állott állott rendelkezésre. Ha kivitelünket akarjuk megszervezni, akkor arra kell törekednünk, hogy olyan árukat tudjunk előállítani, amelyeket a külföld szívesen' vesz át. A külföld ízlését kell tehát kitapasztalnunk s arra kell törekednünk, hogy olyan minőségben tudjunk előállítani mindent, amilyet a külföld elfogad és amelyre mindenkor vásárlóként jelentkezik. T. Ház! A háború utáni időkben a többtermelés vált jelszóvá, a töibbtermelés jelszavával igyekeztünk mezőgazdáinkat arra szorítani, arra ösztönözni, hogy azon a területen, amelyen eddig megtermelték a saját szükség- . ülése 1930 november 11-én, kedden. 259 létükre és megélhetésük végett eladásra szánt gabona vagy egyéb mezőgazdasági terményeidet, igyekezzenek ugyanazzal a munkával, nagyobb befektetésekkel, intenzívebb módon többet termelni a ezáltal nemcsak saját jövedelmüket igyekezzenek fokozni, hanem az egész nemzet jövedelmét is, mert hiszen annak legnagyobb, legtekintélyesebb részét a mezőgazdaság jövedelme képezi. A többtermelés. amint azt Herczegh Béla, igen t. képviselőtársam statisztikai adatokkal kimutatta, tényleg keresztül is vitetett, hiszen termésátlagaink nagymértékben fokozódtak éppen a háború utáni időkben. Ez jórészben éppen a mezőgazdasági kormányzatunk által megindított akcióknak tulajdonítható, mint a vetőmagakciónak, amely nagyon egészséges akció volt és egyéb akciónak is, amely talán pénzügyileg nem sikerült olyan mértékben, mint ahogy kellett volna. Ilyen például a műtrágya használata, amelyre ma. sajnos, rá kell fizetni, de nem azért, mintha az nem használna a terményeknek és nem fokozná a termelést, hanem azért, mert annak az ára olyan lehetetlenül magas, hogy még termésfokozás esetén sem fizeti ki magát annak a használata. Mondom, fokozódott a termésátlagunk, ami köszönhető annak, hogy a mezőgazdasági tudás az ország lakosságának százezreiben és millióiban nagymértékben emelkedett s ez ismét elsősorban kormányzatunknak volt az érdeme, érdeme a kormányzat azon politikájának, amellyel — az elemi iskolától elkezdve a mezőgazdasági téli tanfolyamokon keresztül — igyekezett a mezőgazdasági tudást nagyobb mértékben és szélesebb körökhen terjeszteni azok között, akik két kezük munkájával túrják a földet s verejtékeznek a maguk megélhetéseért és az egész nemzetért. Vannak, akik a többtermelés jelszavát elcsépeltnek tartják s azt mondják, hogy elhibázott dolog volt mezőgazdasági termelésünk nagymérvű fokozása, mert "hiszen ez által magunknak csináltunk versenyt s azzal is elősegítettük a terményárak esését, hogy többet állítottunk elő. Szerintem ez a felfogás nem helyes. Nem helyes pedig azért, mert a mi mezőgazdasági termelésünk, akármilyen magasra fokozzuk is azt s akármilyen jó termést adjon az Üristen, csak egy csepp víz a tengerben. A ^ világ mezőgazdasági termelésében, — amint látjuk — ebben az évben a múlt évről óriási gabonakészleteket vittek át s amikor nálunk határozottan gyenge termés volt, akkor következett be mezőgazdasági terményeink árának még nagyobb csökkenése és teljesen rajtunk kívül álló okokból, világgazdasági okokból, amelyeken nekünk egyáltalában nincs módunk változtatni. Szerinteni a többtermelés tehát szükséges a jövőben is, szükséges, hogy ugyanazon a területen többet tudjunk előállítani, mert ha ugyanazon a területen többet állítunk elő, még ha alacsonyabb áron is tudjuk azt értékesíteni, ez akkor is több jövedelmet biztosít részünkre, mint hogyha kevesebbet állítunk elő, mert annak a kevésnek sem lesz magasabb az ára, tehát a több olcsó gabonából még mindig több bevétel folyhat be, mint a kevesebből, amely azért szintén nem lehet drágább. Mikor azonban leszögezem azt, hogy a többtermelés a jövőben sem vétek és hiba, akkor még erősebben kell leszögeznem, hogy a jövőben ezzel karöltve sokkal nagyobb mértékben kell törekednünk a minőségi termelésre, mint törekedtünk a múltban és pedig lehetőleg az egyöntetű minőség termelésére. Tapasztalati