Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-432

Az országgyűlés képviselőházának A3 2. ne lehessen ezt felhasználni azok rovására, , akik azt az 5 fillért befizetik az államkaszszába. Ez az eljárás, megint világosságot vet azokra a törekvésekre, amelyekre alkalmat fog nyújtani ez a törvényjavaslat. Mert ha ezt eddig megcsinálták a földmívelésügyi minisztériumban, lehet-e reményünk a jövőben arra, hogy más ilyen dolgot nem csinálhatnak? Ha időm lesz, rá fogok mutatni még más olyan jelenségekre is, amelyek evvel a kérdéssel kapcsolatosaik. Érdekes az is, hogy a bacon-nel mi történt. A bacon-nek exportjára gondolok. Hiszen méltóztatnak tudni, mi az a bacon: a disznónak egyik zsíroldala, amit az angolok használnak, A bacon tényleg olyan , cikk. amellyel érdemes foglalkozni. A miniszter úr egyszerűen egy Anspaoher nevezetű hamburgi embert hozatott ide és ennek az Anspacher nevű embernek adta meg voltaképpen a szövetkezet révén a teljhatalmat a bacon felett. Az a tervezet, amelyet a földmívelésügyi miniszter kidolgozott, ismeretes előttem. Ebben a tervezetben benne van, hogy csak annak adják meg a jogot a bacon-nek kivitelére, aki ugyanolyan berendezést csinál, mint ez az Anspacher nevű hamburgi ember. Most már az a helyzet, hogy csinálhat valaki — mert mi haladunk a korral — jobb berendezkedéseket is, mint amilyet Anspacher csinált, de abban a rendeletben nem az van, hogy szabad a bacon-t kivinni... (Mayer János földmívelésügyi miniszter: I)e jól tudja a képviselő úr, hogy mik ezek a feltételek! Jól ismeri a képviselő úr ezeket a feltételeket!) Jól ismerem, így vagyok az Omke. részéről informálva és azt, amit azok nekem kikutatnak, én itt bátran elmondhatom. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Még döntés sincs ebben a kérdésben!) Nagy tévedés azonban az, hogy önök elterjesztették ebben az országban, hogy a bacon-nel önök nagy eredményt értek el. Ellenkezőleg, kompromittálták a bacon-t az egész vonalon, (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Azért kell így szabályozni!) mert azt hittek, hogy azt elő lehet állítani a mi mangalicáinkból, pedig ez nem igaz, azt csak a yorkshiri malacból lehet előállítani, (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Keresztezettből is lehet!) ezt a miniszter úr éppolyan jól tudja, mint én. Mi történt Angliában. Elővettem az «Economist» című előkelő • közgazdasági lapot, megnéztem jegyzéseit s ott azt találtam, hogy a legdrágább ibacon volt az irish-bacon, azután az angol, dán és a lengyel, de a magyar általában még jegyezve sincsen. Kipuhatoltam azonban, hogy lényegesen olcsóbb áron adják el a magyar bacon-t, mint mindezeket a többi eket, ez a bacon a legutolsó rangú és kínai bacon-nel teljesen egyenlő árat kapnak érte. Ha mi a i márkázásunkkal elrontjuk a külföldet és erre vonatkozólag, amint mondottam ... (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Ha mindenkinek márkát adunk, akkor ez fog bekövetkezni a többi áránál is!) Bocsánatot kérek, először kell megállapítani a feltételeket, hogy mi olyan árut produkáljunk, amelyet márkázni lehet és amely nem kompromittálja az állami márka hírét. Először úgy, mint a dánok csinálták, mint más nemzetek csinálták, ezt kell megtenni s ha ez megvan, csak akkor szabad hozzáfogni a márkázáshoz. Nem érdekünk, hogy Londonban olyan bacon-t adjunk el, amely a kínai bacon-nel egy értékű. Nekünk a legnagyobb kvalitásokra kell törekednünk. De ha t. miniszter úr KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXI. ülése 1930 november 11-én, kedden. 255 személynek adja a márkát, aki éppen a t. miniszter úr hivatalnokának konveniál, sőt még annak .sem adják, akit az érdekképviseletek proponálnak, ettől ne várjon malasztot a t. miniszter úr? Először a feltételeket meg kell állapítani, csak akkor szabad hozzálátni a márkázáshoz. Hogy mennyire igazam van, azt mutatja a burgonya esete a múlt évben. A múlt évben kartellbe kényszerítették ü7 exDortőröket oly módon, hogy a burgonyamegviasgálási díjat 50 pengőre emelik fel vagononként, de a kartelltagok csak hét pengőt fognak fizetni. A burgonyakiviteli refakciákat is csak a kartell tagjai kapják majd meg. Minimalizálni akarják a kiviteli árakat. Életemben nagyobb őrületet nem láttam, — ha ez úgy van, ahogy információmat kaptam — mint hogy minimalizálni akarják az árakat. Eletemben nem hallottam még ezt. Hiszen az árak óránként fluktuálnak a világpiacon. Az árakat hivatalosan megállapítani egy bizottság által, kimondani, hogy olcsóbban nem szabad kivinni az árut, őrület, t. miniszter úr. Ezt nem lehet az életben keresztülvinni. Itt egy ember, egy kereskedő diszponál a saját véleménye szerint. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Nem, a szindikátus!) Amíg a miniszter úr megkapja az adatait s amíg a bizottság elhatározza, hogy milyenek legyenek a minimális árak, addig a kereskedők háromszor megfordulnak. Bocsánatot kérek, t. miniszter úr, ez a minimalizálás őrület; főleg ha iigy veszem, ahogy van. Mert amikor- minimalizálni akarják a kiviteli árakat, arra hivatkoznak, hogy a kereskedők az árakat a verseny következtében alákínálással rontották. Ezt is állítják t. miniszter úr. Éppen az ellenkezője igaz. Hiszen ezzel szemben hitelesen megállapította az Omke, hogy a múlt esztendőben éppen az exportintézet támogatásával létesült szabolcsi burgonyakiviteli szindikátus tette tönkre a piacot, mert soha ezelőtt Olaszországba nem adtak burgonyát hitelbe, csak akkreditív alapon, ez a szindikátus pedig bevezette a hitelüzletet. Rontotta az eladási kondíciókat és a mellett bebizonyíthatólag a szindikátus volt az, — rendelkezésére állanak az adatok a t. miniszter úrnak — amely a legnagyobb mértékben alákinálta az árakat. (Mozgás a baloldalon.) Ezt annyival is inkább megtehette, mert az exportintézet támogatásával megfelelő exporthitelhez tudott jutni a többi kereskedőkkel szemben, akiknél ez igen nagy nehézségekbe ütközött. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: De most kinálják alá!) A miniszter úr azt mondotta, hogy a kereskedők alákínálták az árukat. Ezt állította, ez pedig merőben tévedés a miniszter úrtól, mert — hajlandó vagyok a bizonyítékokat is beszolgáltatni — éppen ez a szindikátus volt az, amely alákínálta az árakat és tisztességtelen versenyt is követett el; a szindikátus volt az, amely hitelbe adott burgonyát Olaszországba és hitelműveletet vett igénybe, amit a kereskedők nem tehettek meg. Bocsánat, t. miniszter úr, ilyeneket állítani hivatalos magyar miniszternek nem szabad, mert ez nem felel meg a valóságnak és én ezt a kereskedelem nevében a leghatározottabban itt az ország színe előtt visszautasítom. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Ezek tények! — Eassay Károly: Vagy ez a tény, vagy az a tény, amit a miniszter úr mondott! — Mayer János földmívelésügyi miniszter: Ez a tény! Szívesen bemutatom az adatokat, szívesen vo is