Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-432

254 Az országgyűlés képviselőházának kőzik, hogy a márkázást a kereskedelem helyesli és a javaslat indokolásában arra hivatkozik, hogy a külföldi értékesítés lehetősége általában nincsen meg a kívánatos mértékben. Az első állításra az előbb válaszoltam. Arra pedig, hogy a külföldi értékesítés lehetősége általában nincsen meg a kívánt mértékben, bátor vagyok a következőkben válaszolni. Nem tudom, ismeri-e a, t. miniszter úr a kereskedelem történetét, tudja-e azt, hogy mi volt Magyarországon hajdan a kereskedelem, hogy milyen invenciózus, milyen. hatalmas és nagy volt, úgyannyira, hogy elrabolta Bécsiből a magyar piacot, ahol az koncentrálva volt és idehozta Magyarországba, hogy azokat a fizetéseket, amelyeket Bécsbe és annakidején Győrbe kellett küldeni, Budapesten' teljesítették? (Mayer János földinívelésügyi miniszer: A monarchia területén!) A monarchia súlypontja Budapest volt a magyar kereskedők révén. Az én cégem például békében effektive 2-.5 millió q effektív gabonát vásárolt az országban. A borkereskedelem is virult ebben az országban mindaddig, amíg Darányi miniszter úr az Engei-perrel nem tette lehetetlenné a magyar borok eladását, aminek következtében Karlsbadban és Marienbadban kiírták: «Ungarische Weine halten wir nicht.» Addig mi tenger bort. adtunk el Franciaországba, amikor ott a peronoszpóra és a filloxera pusztított. • A magyar kereskedő mindig ki tudta kutatni azokat a helyeket, ahová lehetett árut vinni. A magyar kereskedő teljesítette hivatását. Bizonyítéka ennek az, hogy a külföldi nagy cégek mind magyar kereskedőket alkalmaztak, hogy a Dreyfus-cég, amely egyike a legnagyobb gabonakereskedelmi cégnek a világon, annak idején csaknem csupa magyar hivatalnokokat küldött Oroszországba és Argentínában is magyar hivatalnok volt a főnök. Mindenütt magyar hivatalnokokat kerestek, mert ezek kiváló, szorgalmas és invenciózus emberek voltak. A magyar kereskedő tehát elsőrangú egyéniség volt. Most, amikor utaztam a föld körül, több állomáson találkoztam magyar kereskedőkkel, akik vártak. Az egyik amerikai cégek számára vásárolt Kínában kínai müdolgokat, egy másik, akivel Hollywoodban találkoztam, mint műszakig utazó amerikai cégek részére vásárolt s félévet töltött azon a vidéken, félévig pedig Erzsébetfalván lakott. Találkoztam másokkal is, akik mint magyarok külföldön nagy pozíciókat foglalnak el. Hiszen tudjuk, hogy Londonban a legnagyobb bankot magyar ember vezeti. Tudjuk, hogy Franciaországban a legnagyobb bankban egy naturalizált francia, de magyar ember a vezető. Tehát mindenütt a magyar kereskedőket keresik. A magyar kereskedő megtette kötelességét. Amikor ezek a monarchia kereskedelmét vezették, azt hiszik önök, hogy a magyar kereskedelem képtelen ennek a kis országnak kereskedésével megbirkózni? Igazán azt hiszik, hogy csak IpolyiKeller az, aki a búzát legjobban tudja Magyarországon eladni, hogy a Futura, annak hivatalnokai mérvadók, mint az eddig évtizedeken át kipróbált kereskedők? Igazán azt hiszik-e, hogy egy minisztérium tud kereskedelmet folytatni? Azt mondják, azért kell ez, mert a külföldi értékesítés lehetősége általában nincs meg a kellő mértékben. A külföldi értékesítés csak akkor lehetséges, ha az árak konveniálnak, t. miniszter úr, máskép a külföldi értékesítést, akárhogyan csináljuk, akár hivatalosan, akár nem hivatalosan, elérni nem lehet. Tehát ne akarják okolni a magyar kereskedőt, ha S 2. ülése 1930 november 11-én, kedden. valami történt. Volt-e eddig valami baj a disznóval, más állatokkal, vagy zsírral? Nem volt kifejlett kereskedelmünk ebben a tekintetben? Volt-e általában panasz az országban a kereskedelemre, amely elsőrangúan teljesítette hivatását? Most pedig egy minisztérium hivatalos indokolásában azt meri mondani, hogy az értékesítés lehetősége nincs meg a kivánatos mértékben. Hát t. miniszter úr és azok a gazdák, akik ma szívesen látják azt. hogy a kereskedelmet kikapcsolják, méltóztassanak elhinni, hogyha egyszer egységesítve van a szövetkezetekben és az állami funkcionáriusok kezében, az önök érdeke, aJEkor el vannak adva önök szőröstül-bőröstül. A kereskedők azok, akik az ő versenyükkel ott állanak; mint kontroll minden esetben, hogy önök áruikat a napi áron értékesíthessék. Hiszen sokszor egy fillér keresettel is megelégednek. Nem érdemlik meg teihát azt a szemrehányást, amelyet a miniszter úr indokolásában mer provokálni. A kereskedelem tiltakozik az ilyen ér velés ellen, t. miniszter úr, mert ezt semmiképpen sem érdemelte meg. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Nem bántjuk mi a kereskedőket!) Bocsánatot kérek, földmívelésügyi miniszter úr, látjuk az egész vonalon," hogy nem bántják. Ismétlem tehát, hogy " a kereskedelem nem zárkózik el a márkázástól, de nem tartja időszerűnek. A kereskedelem azonban a leghatározottabban kell, hogy visszautasítsa, hogy a márkázás arra szolgáljon, hogy privilégiumokat teremtsenek. Ilyen dolog történt például, amint már az előbb voltam bátor említeni, a bacon-nél. A Mezőgazdasági Exportintézet itt teljesen önhatalmúlag járt el, és olyan^ privilégiumos helyzetet biztosított egy-egy vállalkozónak, ami nagyon súlyossá teszi a kereskedelem helyzetét. A zsírnál az exportintézet felhívására és támogatásával alakult a Húsiparosok Szövetkezete, amely az exportintézet közbenjárására megkapta a fővárostól egy leszerelt szalámigyár telepét zsíregyenlősítő berendezésére. A zsíregyenlősítési eljárás ellen a kereskedelemnek semmi kifogása nem volt, sőt az ellen sem volna kifogása, ha az állam venné kezébe ezt a zsíregyenlősítési• műveletet, mert szükség van arra, hogy a zsír, amely márkázva lesz, egyenlő legyen. De ön, t. miniszter úr, átadja ezt egy szövetkezetnek, amely az egyenlősítésért számít három fillért plusz egy percent kárt, ami összesen kitesz öt fillért. A kereskedők vállalkoztak arra, hogy ezt megcsinálják három fillérért, de visszautasította őket. Megjegyzem, hogy a zsír jegyzésénél egy negyed fillér is határoz, egy negyed fillér haszonra is eladják a zsírt. Öriási nagy tehát a különbség. Azért súlyos dolog ez, mert ez a szövetkezet felhasználhatja ezt a két fillért arra, hogy olcsóbb árakat szab, mint a kereskedő. Neki ez a két fillér haszon marad, miután csak 3 fillérbe kerül az egyenlősítés, tehát azt felhasználhatja — miután egyszersmind értékesíti is a zsirt — arra, hogy olcsóbban kínálhassa a zsírt, mint a kereskedő. Erre van is precedens. ' A főváros annakidején megépítette a közraktárakat és azokat eltiltotta attól, hogy kereskedjenek, tehát a Leszámítoló Bank tisztán csak kezelhette a közraktárt, de maga a közraktári intézmények révén nem kereshetett többet, mint a kereskedelem. Ezt kell a miniszter úrnak is csinálnia. Aki ezt a zsíregyenlősítési dolgot keresztülviszi, annak nem szabad személyesen kereskednie. Ha az állam akar nyerni ezen két fillért, ám nyerjen, de