Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-432

Az országgyűlés képviselőházának US 2. ülése 1930 november 11-én, kedden. 253 ményező szerv áll az Omkeiból, Omge-iből, Gyosz-ból és a Kereskedelmi és Iparkamarából. Ez a véleményező szerv megmondja, kinek adják meg a márkázást és kinek nem. A véleményező szervnek a véleményét azonban az illető fórum, amelyre átruházta a t. miniszter úr az eljárást: a Magyar Mezőgazdasági Kiviteli Intézet, eddig a legritkább esetben respektálta, úgyhogy ez a bizottság most egy beadványt adott be a t. miniszter úrhoz. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Hozzám egy panasz sem érkezett!) Itt van az eredeti szöveg (olvassa): «Az exportintézet nem fogadja el a bizottság javaslatait s a túlnyomó többséggel hozott határozatoktól teljesen eltérően dönt. Az érdekképviseleteknek — úgylátszik — csak az a szerepük, hogy a felelősséget viseljék, — ezt tartalmazza ez — azonban' semmiféle joguk, semmiféle ellenőrzési lehetőségük nincs és még arra sem számíthatnak, hogy a rendelet értelmében véleményüket respektálják az engedélyek kiadásánál. Ez az oka annak is, hogy legutóbb a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, a Gyosz. és az Omke. kijelentették, hogy nem hajlandók tovább résztvenni abban a bizottságban, ha nem kapnak garanciát arra, hogy a rendeletnek megfelelőleg az exportintézet alkalmazkodni fog a javaslatokhoz». Ez, t. miniszter úr megtörtént, ez a való, tehát nem az érdekképviseletek határoznak ebben a tekintetben, nem azok többsége, nem azoknak véleményadása dönt arról, hogy az illető tisztességes ember... (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Tessék panaszt tenni!) ...hanem a határozat ennek a központi szervnek és intézménynek általam nagyon tisztelt vezetőjétől, Staubtól függ, nem pedig az érdekképviseletektől. Ez az ember határoz a felett, hogy kinek adható ez a márkázás, kinek nem. A törvényjavaslatnak két veszélyes pontja van. Az egyik az, hogy a t. miniszter úr — amint az a 2. |-ban van — belföldön is elrendelheti a márkázást. Bocsánatot kérek, t. miniszter úr, ha ön a márkázást elrendelheti belföldön és a kivitel tekintetében és ha ön határozhatja meg az individuumokat, akiknek jogot akar adni arra, hogy a márkázást használhassák, akkor ön exisztenciákat tehet tönkre. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Nem ez a szándékom.) De bocsánatot kérek, a törvény így mondja. A miniszter úrnak biztosan^ nem ez a szándéka, hanem annak, aki utána jön, lehet ez a szándéka. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Ellentétben áll az ország érdekével!) Benne áll a törvényben, hogy úgy külföldi, mint belföldi tekintetben a miniszter úr elrendelheti a vámvédelmet. Az a kereskedő pedig, ha nem tud exportálni, — amint hogy meg is történt mostanában, hogy egy embernek nem adtak engedélyt, mert pénzügyileg nem volt olyan hitelképes, bár különben rendben volt — egyszerűen becsukhatja a boltját, annak semmi keresnivalója többé a kereskedelemben nincs. Evvel azután igen erős ellentétbe jön a t. miniszter úr az ipartörvénnyel, mert az ipartörvény szerint az illetőnek joga van ebben az országban kereskedni. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Azt csak bízza rám és a kereskedelemügyi miniszter úrra!) De bocsánatot kérek, a miniszter úr nem lesz 120 évig miniszter. (Baracs Marcell: Miért ne? Nem lehet tudni.) Lehetetlen egy törvényt úgy hozni, hogy az illető miniszter személyére vonatkozzék. Nekem egy törvényt úgy kell hoznom, hogy... (Baracs Marcell: Hogy intézményesen biztosítson.) Mi idézte elő ezt a törvényt

1

! Ezt a törvényt előidézte az, hogy a t. miniszter úrnak a kereskedelemügyi miniszter úr nehézségeket csinált a bacon-rendelet kiadása folytán. (Br. Prónay György: Sokkal korábbi gondolat ez!) Lehet, de az én tudomásom szerint a beaconrendelet volt az indító ok, amely miatt ezt be kellett hozni. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Tévedés! — Br. Prónay György: Nagy tévedés!) Az is meglehet. (Br. Prónay György: Tévedni emberi dolog.) Nem voltam jelen, nem kontrollálhatom, de állítom, hogy a miniszter úrnak nincs joga egy kereskedőt akár belföldön, akár külföldön kizárni a kereskedelemből, azzal, hogy nem adja meg neki a márkázás jogát. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Nekem ehhez nincs jogom. A törvény rendelkezik.) Ez határozottan ellentétben van a törvénnyel. Annál rosszabb az, hogy önök az individuumoknak akarják megadni a márkázás jogát. Mi köze ehhez az individuumnak? A kérdés az, hogy egy áru jó-e, vagy rossz, alkalmas-e kivitelre, vagy nem? Ebből a szempontból kell az árut megvizsgálni, és ha lehet, az államnak ezt ingyen kell megvizsgálnia és nem szabad felszámítania semmit. Mi köze ehhez a dologhoz annak, hogy X-nek vagy Y-nak adhat a miniszter úr privilégiumot? Mi köze ennek ahhoz, hogy csak jó árut akarunk kiengedni a külföldre? Mi köze ennek ahhoz, hogy egyik cégnek ad jogot, a másiknak nem ad jogot? Nem akarom azt állítani, hogy azért nem ad jogot, mert annak az orra nem tetszik a miniszter úrnak, (Mayer János fölmívelésügyi miniszter: Azon már régen túl vagyunk!) Nem akarom ezt állítani, ezek a dolgok a miniszter úrnál nem szerepelnek, de bocsánatot kérek, nem személyeket, hanem az árukat kell márkázni. Az áru tekintetében kell eljárás. Ha az áru jó, legyen akárkié kiengedjük, ha az áru rossz, a legjobb cégnek az áruját sem engedjük ki. (Herezegh Béla: Ez van a törvényben is!) Nem, kérem. (Herezegh Béla: Tessék az indokolást megnézni!) Bocsánatot kérek, más a nézetem s emiatt egy külön indítványt is fogok beadni. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Notórius hamisítókra nincs szükség, hogy diszkreditáljanak minket a külföld előtt!) Tehát úgy van, ahogy én mondom, hogy igenis privilégiumot kap a miniszter úr arra, hogy annak adhatja a márkázás jogát, akinek akarja. Sokat konstatáltuk az egyes esetekben, hogy kereskedőink elég gyávák voltak, amikor arról volt szó, hogy a miniszter úr ezt vagy azt akarja, mert akkor nem mertek szólni, amikor az Omke. nem kapott meghívást, csak az ankét után jöttek hozzám panaszkodni, hogy segítsek valamiképpen. Ne feledje el a {.miniszter úr, hogy a mai polgárság borzasztóan meg van félemlítve. Alig van kenyere, tehát vigyázni kell arra a kis darabra, amely még megvan. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy nem olyan időket élünk, mint 1914 előtt, amikor még volt polgári Öntudat, volt polgári gerinc. Ma borzasztóan elnyomottak az emberek, mert nean tudnak gyerekeiknek kenyeret adni ebédre. Vigyáznak tehát magukra, hogy a hatósággal valahogyan konfliktusba ne kerüljenek. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: A hatóság nem bánt senkit!) T. Ház! Arra fektetem tehát a fősúlyt, hogy nem szabad privilégiumokat adni egyes embereknek, hanem meg kell ezt adni az áru részére. »•,••. A földmívelésügyi miniszter úr arra hivat-