Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-432

252 Az országgyűlés képviselőházának U zásunk írott malaszt marad mindaddig, míg a törvényes lépéseket meg nem tesszük. Minden egyes esetben, amely a kormánynak tudomására jut, az illető államban törvényesen el kell járni és azoknak az embereknek, akik a visszaéléseket elkövetik, a lehető legnagyobb kellemetlenségeket kell okozni. (Mayer János földmi velésügyi miniszter: Azért van itt a törvény!) Nem szabad kímélni sem időt, ©ein fáradságot, sem pénzt, de ezeket az embereket el kell csípni, le kell erről szoktatni, meg kell mutatni azoknak, akik még hamisítani akarnak, hogy a magyar árut hamisítani többé nem lehet. Ezt a kormánynak kötelessége megcsinálni irgalmatlanul, bármely állam polgáraival szemben. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Ezt csináljuk!) Most magára a javaslatra térve, bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy ez kerettörvény lesz, semmi más; csak felhatalmazást ad a földmívelésügyi miniszternek, hogy ezt a kérdést rendeletekkel szabályozhassa. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: így van!) így van, tehát nem törvény, hanem csak kerettörvény lesz. Olaszországban, t. miniszter úr, azzal a kerettörvénnyel, amilyen ott volt, igen szomorú tapasztalatokat szereztek és meg is változtatták. Tudva van, hogyha valaki Olaszországba utazik, akkor ott képtelen jó narancsot kapni, mert a jó narancsot mind kiviszik az országból. Ott jóformán tiltva van, hogy a príma narancsot, amely exportképes, a belföldön fogyasszák el és ne utalják kivitelre. Egy ilyenfajta policiális eljárást mindamellett, hogy én a szabadkereskedelem híve vagyok, talán nálunk is helyeselnék, vagy ha nem is mondom, hogy policiális eljárást, hanem bizonyos csendes nyomást, hogy csak olyan árukat szabad kivinni, amelyek márkázva vannak. Itt azonban az az elszomorító, hogy nálunk a márkázás időszerűtlen. Nálunk — bármennyire nehezemre esik is, ki kell mondanom — a sekély áru túlsúlyban van. Nálunk a príma áru csak piciny, apró mennyiségben van, úgyhogy félő. hogyha mi a márkázást idő előtt megcsináljuk, akkor abba a helyzetbe kerülünk, hogy az áruk nagy többségét, amely nem felel meg a márkázásnak, nem tudjuk kivitelre eladni. Br. Prónay György: Ezért ad felhatalmazást a törvény!) En most teljesen szakszerűen beszélek, t államtitkár úr, s nagyon kérem, hogyha itt vagyunk a parlamentben, méltóztassék majd később felvilágosítani, mert most nem szeretnék elkalandozni. (Zaj.) Azok az áruk tehát, amelyek visszamaradnak ebben az országban, sokkal csekélyebb árat fognak elérni, mint a márkázott áruk. Ez nem nóvum a t. miniszter úr előtt, mert tavasszal méltóztatott ankétet tartani, amelyen ott voltak az Omge., az Omke., a Kereskedelmi Kamara, a Gyosz. — az összes képviseletek jelen voltak — és ennek a gyülekezetnek többsége annak a véleményének adott kifejezést, hogy a márkázás nem időszerű, azt el kell halasztani addig, amíg sikerülni fog az országban olyan árukat termelni és gyártani, amelyek felvehetik internacionális vonatkozásban a versenyt .azokkal az államokkal, amelyek szintén ilyen produktumokat hoznak a piacra. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Ezt akarjuk!) — Meskó Zoltán: Egyetértünk!) A többség azonban azon a véleményen volt, hogy a kérdés időszerűtlen. mert ez .a pillanat még nem érkezett el és féltette azt a sok árut, amely azután márkázva nem lesz. Még a mezőgazdaság képviselője, Ko ós Miíhály is... 32. ülése 1930 november ll~én, kedden. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék ibeszédét befejezni. Sándor Pál: Ha megengedi a t. Ház, fél óráig óhajtanék még heszélni. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő úr beszédidejét fél órával meghosszabbíthassa? (Igen!) A Ház a félórai meghosszabbításhoz hozzájárul. (Meskó Zoltán: Félóráig márkázzon ám!) Sándor Pál: Talán nem fog addig sem tartani, azonban óvatos ember lévén, félórát kértem. Még a mezőgazdasági kamara képviselője, Koós Mihály is abban a véleményben volt, — szó szerint így mondotta — hogy a magyar mezőgazdasági termelés mai helyzete sem indokolhatja a márkázás állandó bevezetését. Tévedés volna azt hinni, mintha a kereskedők nem akarnák a márkázást, ök csak elhalasztani akarják arra a jobb időre, amikor mi több jó árut tudunk termelni, s amikorra a mezőgazdasági miniszternek sikerülni fog kvalitásainkat annyira feljavítani, hogy a márkázás általában helyénvaló lesz. Hibáztatta ez az ankét, — és itt hivatkozom nemcsak saját véleményemre, hanem az Omke. véleményére is, amelyben az Omke. ezeket a nézeteit közölte, és súlyt fektettek arra, hogy ez a kereskedelmi egyesülés az, amely ezeket a szempontokat, amelyeket most elmondandó leszek, felállította — mondom, hibájául rótta lel ennek a javaslatnak azt, hogy a földmívelésügyi miniszter alkotja meg ezt a kerettörvényt és nem a kereskedelemügyi minisztérium. Ez tudniillik egy értékesítési probléma, az értékesítés problémája pedig nem a földmívelésügyi miniszterhez tartozik, hanem a kereskedelemügyihez. (Temple Rezső: EgyetértŐleg! Benne van a törvényben! A 3. paragrafus!) Ott csak az van, hogy azzal való tanácskozás alapján, de a kivitel a földmívelésügyi miniszter úr kezében van, pedig az értékesítés nem való oda, sőt magával az ipartörvénnyel is ellenkezésbe kerül a t. miniszter úr. Az értékesítés csakis a kereskedelemügyi miniszter fennhatósága alatt történhetik, a földmívelésügyi miniszter úrnak csak az a hivatása, hogy gondoskodjék arról, hogy a termelés úgy történjék, hogy a termeivény értékesíthető legyen. A legutóbbi időkben azonban ez a hatáskör teljesen áttolódott a földmívelésügyi miniszter kezébe. Ezt én nem tartom helyesnek és sokkal szívesebben látnám, — ezen az ankéton is, amelyet a miniszter úr ta*rtott, a felszólalók legnagyobb része ezen a nézeten volt — hogy a kereskedelemügyi miniszter ügykörébe adassék át ennek a törvénynek végrehajtása. Ezt annál is inkább követelnem kell, mert a földmívelésügyi minisztérium eljárása a márkázás tekintetében nem olyan, amely bizalmat kelthetne. (Herczegh Béla: Miért? — Mayer János földmívelésügyi miniszter: A márkázásnak mi az eredménye?) Rátérek, miniszter úr, azonnal rátérek! Igaz az, hogy a 2. § fenntartja azt, amit most Temple^ t. képviselőtársam mondott, hogy a minisztérium a mezőgazdaság és kereskedelem arra hivatott érdekképviseleteinek meghallgatása alapján rendelkezhetik csak a márkázás elrendeléséről. Ebben azonban nem nyugodhatunk meg, t. miniszter úr, mert a paprikát, vajat és zsírt máris márkázták s a zsír márkázásának a földmívelésügyi miniszter úr rendelete alapján van egy véleményező szerve. Ez a véle-