Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-432

'250 Az országgyűlés képviselőházának szenvedi-e a legnagyobb terhet azáltal, hogy a kartellek áraikat túlhajtották? Nem programúi-e az, hogy olcsóbbítsuk a termelést és ezáltal exportkilátásainkat lehetővé tegyük? Ha ez nem Programm, akkor egyáltalában nincs Programm, t. képviselőtársaim. De menjünk tovább. Hányszor beszéltünk innen a panamák megszüntetése dolgában, hány interpelláció, hány beszéd hangzott el a panamák megszüntetéséről! Hát t. képviselőtársaim, változott valami a mai napig? (Mayer János föld'mívelésügyi miniszter: Hol van panama?) Változott valami a panamák dolgában ebben a tekintetben, hogy tovább ne történhessenek panamák? (Éri Márton: Míg ember van, panama is lesz!) Ezt koncedálom. (Eri Márton: Üldözzük őket!) Ezt már nem látom. Még annál a panamánál is, amely napnál világosabban feküdt előttünk, ott is elhallgatott a justitia. (Meskó Zoltán: Melyik az?) A belügyi panama. Már a kutya sem ugat, a kakas sem kukorékol •róla. •Senki sem beszél többet róla, (Mayer János földmívelésügyi miniszter: A bíróság előtt van!) szépen el fogják felejteni, épúgy, mint a többit, Bocsánatot kérek, előttünk van, nem lehet letagadni, hogy ma senki sem beszél róla, s nem foglalkozik senki sem vele. (Meskó Zoltán: Az eljárás folyamatban van! Börtönben vannak! — Baracs Marcell: Hát az összeférhetlenség? Büntetőjogilag nem üldözhető az összeférhetlenség? — Mayer János földmi velésügyi miniszter: Ebben nincs igaza Sándor Pál képviselő úrnak! Folyamatban van az eljárás! — Meskó Zoltán: Ügy van! A börtönben ülnek és az eljárás folyamatban van! — Fráter Jenő: Mit akar még?) Meglátjuk t. képviselőtársam, hogy mi lesz, én csak konstatálom a helyzetet. Mondjuk azonban, hogy önök javítottak ezeken a dolgokon, amit nem koncedálok. Avagy nem adtunk mi programmot, t. képviselőtársfam

; azzal, hogy azt mondottuk, hogy a panamát üldözni kell és hogy kikényszerítettükj hogy végre valami történjék is ezen a téren? (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Üldözzük is!) Bocsánatot kérek, talán csak Programm > az, hogy tiszta legyen az állam kezelése, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Tiszta is!) vagy hogy meg kell tisztítani, (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Ez nem programm, ez erkölcsi törvény! Ezt nemcsak önök kívánják! — Baracs Marcell: Az ös'szeférhetlenségi viccek még mindig megvannak!) hogy megszűnjék az országban a bratyizás, hogy megszűnjék a protekció az egész vonalon. (Vasadi Balogh György: Ez nem ellenzéki specialitás! — Mes'kó Zoltán: Ezt nem lehet szabadalmaztatni!) Bocsánatot kérek, de ebben a tekintetben mi, mint ellenzék — pedig kevesen vagyunk — megtettük hivatásunkat. (Eri Márton: Mi talán nem?) Bocsánatot kérek, de szemrehányást kaptunk, (Meskó Zoltán: Nem lehet szabadalmazni a kötelességteljesítést!) hogy nincs programmiunk, tehát el kellett ezt mondanom. (Berki Gyula: A közgazdasági életnek is vaunak panamái!) Vannak, de azokhoz nekünk semmi közünk sincs. (Berki Gyula: Majd beszélünk róla!) Velem beszélhet. (Berki Gyula: Nem Önnel!) Ahol panama és piszok van, arra mindig kaipiható vagyok, hogy üldözzük. (Berki Gyula: Mi is ugyanezt kívánjuk! — Baracs Marcell: Az összeférhetlenségek szűnjenek meg! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Berki Gyula: Ne tessék úgy feltüntetni magát, mintha az egyetlen ember volna az or2.. ülése 1930 november 11-én, kedden. szagban, aki a becsületért síkraszáll!) Berki Gyula képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Zaj.) Sándor Pál: Végtelenül sajnálom... (Berki Gyula: Mi is tisztességes emberek vagyunk, ezen az oldalon! Tessék megnevezni azt, aki panamista! — Halljuk! Haljuk! —Elő a névvel! Fülénél fogva kirángatjuk, akárhol van! Itt nem lehet általánosságban ilyeneket mondani! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Sándor Pál: En 1920-ban kezdettem ezt a panama-dolgot előhozni (Herczegh Béla: Es még most sem mondott neveket!) és neveket is mondtam, miniszter nevét is, úgyhogy le kellett köszönnie. (Barabás Samu: Ki volt az?) Meghalt, hagyjuk szegényt békében nyugodni. Akkor kezdtem el és folytattam nemcsak én, hiszen utalhatok Rassay Károly legutóbbi felszólalására is, az Ibusz.-dologban. T. képviselőtársaim önök mindjárt a nevekkel jönnek. Megtörtént számtalan esetben* hogy amikor egy név tudomásunkra jut és amikor nem vétünk a diszkréció ellen, akkor megmondjuk őszintén és becsületesen a neveket, amikor azonban nem tudjuk, amikor nem vagyunk képesek a becsületünkkel összeegyeztetni, hogy egyes dolgokat elmondjunk, akkor általánosítva kell hogy beszéljünk' és általánosítva kell hogy felvilágosítsuk az országot. (Zaj.) De menjünk tovább. (Halljuk! Halljuk!) Honnét jött legelőször a figyelmeztetés, hogy krízises idők következnek? Engem már polgári körökben is schwartzseher-nek neveznek, aki pedig a legnagyobb optimista- vagyok ezen a világon. Engem, aki mindig sugarasnak és naposnak látom a világot és szeretem úgy látni, (Meskó Zoltán: Az ön ifjúsága!) engem neveztek schwartzseher-nek azért, mert mindaz, amit én itt a Házban és a Házon kívül elmondottam, szórói-szóra, sőt nemcsak szórói-szóra, hanem még sokkal erősebben bekövetkezett, mint ahogyan én elmondottam. A múlt tavasszal, a magas gabonaárak idejében, bátor voltam bejelenteni az agrárkrízist, elmondtam akkor^ hogy 2 dollár és 10 centért produkálnak búzát Ausztráliában és Braziliában a traktorgyárak, egy hektár területen minden munkával 2 dollár 10 centért. Elmondottam,^ hogy evvel a búzával a mi országunknak és általában Európának 'búzái. nem konkurrálhatnak és hogy a farmerek retentő helyzetbe kerülnek. (Patay Gyula: Na és?) Már 1927-ben elmondtam azt, hogy Amerikában 30 millió farmer ügyét az ottani újságokban hasábokon keresztüj naponta tárgyalják, mert az agrárkrízis bekövetkezett. Nálunk akkor még magas árak voltak. Ugyancsak elmondtam itt előzőleg, hogy kereskedelmi krízis következik. Figyelmeztettem a kereskedőket számtalanszor és ezért nagyon haragudtak rám, hogy ne vegyenek igénybe hiteleket, mert nagyon krízises idők jönnek reájuk. Most benne vagyunk a nagyipar krízisében, most élvezzük annak a vámtarifának a hatását, amelyet önök csináltak, mert túlnagy a gyári produkció és mindenütt el vannak zárva a határok. (Meskó Zoltán: Mondtam én a házbéremeléseket is annakidején! — Propper Sándor: Azt is önök emelték fel! — Meskó Zoltán: Dehogy emeltük! — Peidl Gyula: Keresztény alapon emelték az üzletbéreket! — Zaj.) T. Ház! Itt van a t. előadó úr példája. Â t- előadó úr több beszédét igazán gyönyörrel hallgattam meg, mert tárgyilagosan, szakszerűen szólt a búzanemesítésről. Ha beszélt,