Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-432
244 Az országgyűlés képviselőházának U gyárnak vissza kellene utasítani. (Ügy van! jobbfelől) En nem akarok a képviselő úrnak kellemetlent mondani és nem akarom vádolni a képviselő urat, de ha ön a dunai konföderációnak híve, akkor ön nem szereti eléggé Magyarországot. (Gál Jenő: Ezt már mégsem tanulom meg öntől, t. képviselő úr!) Tanulja meg! (Zaj. — Elnök csenget. — Gál Jenő: Korábban kell felkelnie ahhoz!) Tanulja meg! Elnök: Kérem, a képviselő úr eszmemenete igen messze megy a tárgytól. Nem tudom a dunai konföderációt összefüggésbe hozni a napirenden lévő tárggyal. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Képviselő úr, méltóztassék a tárgyra térni. Bogya János: T. Ház! A mi exporttörekvéseinket — mint mondottam — ez a javaslat önmagában nem lesz elég erős kielégíteni és ennek a javaslatnak keretén belül látnunk kell mindazokat az erőfaktorokat, amelyek a mi közgazdasági céljaink elérésében törekvéseinket elő tudják mozdítani vagy azoknak hátrányára vannak. Ezért rendkívülien nagy fontossággal bír az, hogy éppen a közélet porondján élő emberek, mondjuk, a közgazdasági élet kimagasló tényezői ne hirdessenek olyan véleményeket, amelyek a közvéleményt helytelen irányba terelik, mert ha a közvélemény helytelen irányba terelődik, annak nyomása alatt a politikai élet is helytelen irányba fog terelődni. Ezért tartottam fontosnak azt, hogy rámutassak ezekre a gondolatokra, ezekre a koncepciókra, amely koncepciókat az ország legfontosabb közgazdasági faktora, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a maga székfoglaló beszédében fejtett ki. Nem akarok tovább foglalkozni ezekkel a dolgokkal, mert nem akarok újabb figyelmeztetéseket kifogni. Lényegében rámutattam a dolgokra; rámutattam arra, hogy a mi hitelünket, igenis, diplomáciai eszközökkel kell alátámasztanunk. Ha mi a magunk nemzeti és politikai önállóságát biztosító gazdasági koncepció alapján adunk oly képet a világnak, amely igenis, a magyar jövőben való hitet felkelti, (Krúdy Ferenc előadó: Ugy van! Lényeges dolog.) akkor az ország hitelének érdekeit mozdítottuk elő. (Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! En azt mondom: hiteligényeinket csak a francia piac elégítheti ki, nekünk tehát politikai törekvéseinkben nem «zabád soha elfelejtenünk azt, hogy csak akkor érhetjük el ezt a nagy célt, az ország talpraállítását, ha a francia pénzpiacot tudjuk megnyerni a mi gazdasági törekvéseinknek. A dunai konföderáció nom szolgálhatná ezt a célt, mert a dunai konföderációban benne van az északi és déli szlávok egyesülésének gondolata és a francia tőke kétségtelenül sokkal erősebben' táplálná a cseh termelést, mint táplálná a magyar termelést és ezen oknál fogva sem tudnánk megküzdeni a cseh ipar és a cseh piac versenyével, ezen oknál fogva, is ugyanolyan inferioritásba kerülnénk vele szemben, mint amilyen inferioritásban volt a vele egy piacon dolgozó felvidéki, szlovenszkói ipar, amely éppen ezen oknál fogva, a hitelviszonyoknál fogva ment tönkre, amelyet éppen ezen oknál fogva hengerelhetett le a cseh ipar, a cseh politika. Éppen mivel a helyzet ma olyan, hogy a francia koncepció, a dunai konföderáció megvalósítása illuzóriusnak tekinthető, ma kell nekünk hirdetnünk azt, hogy ebben a politikában, amely a dunai konföderáció alapján állott, nem volt realitás. Ma kell minden érvet felso3 2. ülése 1930 november 11-én, kedden. rakoztatnunk a világ közvéleménye előtt annak beigazolására, hogy a francia diplomácia felfogása megváltoztatásának és Közép-Európa újraalakulásának, az élet új vágányaira való terelésének is az ideje elérkezett. Elérkezett azért, mert a dunai konföderáció nem jöhet létre, s elérkezett azért, mert az a mag is, amelyre ez a gondolat alapítva volt, életképtelennek bizonyult. Tétellé, vált gazdasági életünkben, hogy mi a yilágkrízis alapián vagyunk szegények, a világkrízis következményeiben nyög ez az ország. Ez nem igaz. Nemcsak nálunk nem igaz,, de Csehországban sem igaz ez. Csehország, amely a háború után rendkívülien kedvező gazdasági helyzetbe került, e^vedüli ipari állama volt a világnak, amely fejlődni tadott éppen a kedvező politikai helyzet következtében, ma súlyos termelési krízisbe került bele. Ez a krízis Csehországban nem krízist jelent csupán, nem azt jelenti, hogy a világkrízis hullámai elérték a cseh ipart is. Nem! Ez egy sokszorta súlyosabb dolog, ez nem egyéb, mint a cseh iparnak összeomlása. Megszűntek azok a politikai faktorok, amelyek fenn tudták ott tartani a termelést.^ Megszűnvén az a politikai erő, ez a mesterségesen fenntartott bázis összeomlik és nekünk magyaroknak feladatunk, hivatásunk az, hogy ezt az összeomlást hirdessük a világnak, hogy a világ pénzemberei meglássák azt a veszélyt, amelyet reájuk nézve minden Csehországban eszközölt befektetés jelent, hogy az egész világ megtudja azt, hogy a cseh ipar és a cseh piac nem hitelképes. Majd akkor, ha ezt tudomásul veszi a francia pénzpiac is, majd akkor a francia pénzemberek nyomása alatt. a francia bankok nyomása következtében a i francia diplomácia is reális bázist lesz kénytelen a maga politikája számára KözépEurópában keresni. Majd akkor elérkezett a [ mi időnk, akkor, igenis» nekünk módunkban I fog állani olyan koncepciót adni, amely az ! egész világ szimpátiáját fogja biztosítani j Magyarország számára. Akkor nekünk nem fog kelleni megállani az olasz orientációnál, amely maga, — amint ezt láthatjuk — nem elegendő arra. hogy a mi gazdasági bajainkat levezesse, nem elegendő arra, hogy azt a koncepciót termelje ki, amelynek alapján Magyarország számára egy jobb gazdasági jövőt | lehessen remélni. ! En, t- Ház, évek óta hirdettem azt, hogy i Magyarország gazdasági helyzete megoldható. j megoldható könnyebben és gyorsabban, amint ! azt bárki is képzelheti. (Sándor Pál: Önök ! nélkül!) Önök nem adtak koncepciót. (Sándor ! Pál: Adtunk!) En az egész idő alatt koncep| ci ót adtam. (Sándor Pál: Eleget adtunk!) j Lesz majd alkalma hozzászólni a képviselő j úrnak; kíváncsi vagyok az ön koncepciójára, I kíváncsi vagyok arra, hogy mit fog hozzáj szólni ahhoz, amit én adtam. Ez a koncepció j nagyrészt éppen önök miatt nem valósult meg. | képviselő úr, mert önök a gazdasági poli ti ! kába olyan politikai gondolatokat vittek bele, ! amelyek nem voltak életképesek s amelyek I nem voltak harmóniában hozhatók a nemzet ! nagy érdekeivel. (Sándor Pál: Hogy állíthat I ilyent? Ki mondta azt a képviselő úrnak?) j Engedjen meg, t. képviselő úr, ön igen jól | tudja azt. hogy én önnek tisztelő híve vagyok, | ön igen jól tudja azt, hogy én az ön és bará! tai hazafiságában sohasem kételkedtem és | nem is fogok kételkedni. Ön idősebb nálam, I de én Önben a barátomat tisztelem. De t. képviselő úr. ne értse félre, amit mondok: önök
