Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-432
Az országgyűlés képviselőházának politikailag nem látták világosan a gondolatot. Mi itt nem erkölcsi polémiát folytatunk, hanem politikai vitát, önök politikailag tévedtek akkor, amikor Csehországhoz akartak közeledni, (Ügy van! a középen.) amikor — mini Gál Jenő képviselő úr is — a dunai konföderációt igyekeztek szimpatikus szinben feltüntetni, amikor az ország közvéleményét, szerény véleményem szerint, olyan koncepciókkal inficiálták, amely koncepciók a mondott okoknál fogva nem voltak életképesek, mert az ország vitális nemzeti érdekeivel állottak szemben. (Ügy van! a középen.) En azt mondom, t. Ház, hogy a mi gazdasági krízisünk megoldásának első követelménye az, hogy mi megküzd jünk azzal a diplomáciai koncepcióval, amely bennünket odajuttatott, ahol vagyunk. Ennek a diplomáciai koncepciónak a feje Csehország, a fészke, a magja Csehországban, Prágában keresendő. Éppen azért, t. Ház, Csehország mai nem válságában, de összeomlásában ezerszeresen fontosnak tartom hirdetni azt hogy Magyarország nélkül Csehország életképtelen, megélni nem tud. En évek óta hirdetem, hogy nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, hogy Csehország a maga ipari termékeit csak a magyar vasutak útján tudja eljuttatni azokra a piacokra, amelyek számára szükségesek. Abban a pillanatban, amikor én egy olyan politikát kezdeményezek, amely Csehország számára csak meg is nehezíti az ezen piacokra való eljutást, abban a pillanatban én kikezdtem a cseh ipar életét, abban a pillanatban megmutattam Franciaországnak, hogy milyen nevetséges volt az a koncepció, amely egy olyan országra volt alapítva, mint Csehország, amelyet egy ilyen egyszerű, egy ilyen közönséges tehnikai eszközzel tudok politikailag is összetörni. Éppen azért hirdetem most is, itt ezt a gondolatot, hogy vegye tudomásul ezt a sajtó s hirdesse a világnak, hogy Csehország nem hitelképes, hogy kihúzzuk talpa alól a gyékényt annak a nemzetnek, amely azt a szerencsétlenséget hozta reánk, amelyben vagyunk. Mert történtek itt politikai tévedések közgazdasági téren, ez kétségtelen. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk!) Bogya János: Kérek néhány percnyi meghosszabbítást! Elnök: Mennyit kér a képviselő úr? Bogya János: Tíz percet. Elnök: Méltóztatnak a tízpercnyi meghoszszabbítást megadni 1 ? (Felkiáltások: Megadtuk: A Ház a meghosszabbítást megadta. (Egy hang a jobboldalon: Még többet is! — Rothenstein Mór: Idő van! — Sándor Pál: Még nincs^ készen a villamosítási javaslat a tárgyalásra, van idő!) Bogya János: T. Ház! Meg vagyok győződve arról, hogyha ezt meg fogja látni a francia diplomácia, hogy milyen gyenge volt az ő elgondolása a középeurópai politikában, ha látni fogja azt, hogy itt Csehország összezúzása milyen egyszerű intézkedéssel megtörténhetik, át fogja gondolni a maga eddigi koncepcióját és más utakat fog keresni a maga diplomáciája számára. Közöttünk és Franciaország között nincs ellentét, nem is volt. Ez az ellentét mesterségesen konstruáltatott meg. Ez egyedül a cseh diplomáciának, Masaryknak és Benesnek műve volt azért, hogy ők saját politikai érdekeiket valósíthassák meg, vihessék keresztül, de ezeket a politikai érdekeket a legkedvezőbb konjunktúrában is csak any'. ülése 1930 november 11-én, kedden. 245 nyira, amennyire tudták megvalósítani. A legkedvezőbb konjunktúrában is lejtőt jelentett rájuk nézve az élet. ök nem tudnak megélni úgy, ahogyan vannak; ők Magyarország közbelépése nélkül is a lejtőn haladtak lefele; anélkül is, hogy Magyarország támadta, gyengítette volna őket, gyengültek és mint ők mondják, egy krízisbe kerültek bele, amely krízis — ismételten hangoztatom — nem krízis, hanem összeomlás. T. Ház! A francia diplomácia meg fogja látni azt, hogy Közép-Európa gazdasági életének súlypontja nincs és nem lehet másutt, mint a geográfiai középen. A francia diplomácia meg fogja látni és meg fogja érteni azt, hogyha ők Közép-Európában egy olyan politikai kialakulást akarnak, amely az ő érdekeiknek megfelel, akkor nekik Magyarországot kell felkarolniok a különben jön a kétségbeesés politikája, amely esetleg Mittel-Európára vezet. A. francia diplomáciának számolni kell azzal a ténnyel, hogy Közép-Európában ma apró, összetört, egymással ellentétben álló népek élnek, amelyek nem képesek egy egységes hatalmi faktorrá tömörülni, úgyhogy ma olyan a helyzet, hogy egy konszolidált német birodalom — mondjuk — minden ellenállás nélkül egy katonabandával vonulhat Konstantinápolyig és megalapíthatja azt a német birodalmat, amely német birodalomról a háború utolsó fázisában, amikor Nyugaton látták, hogy nincs számukra kilátás, született meg... Elnök: Képviselő úr, méltóztassék a tárgygyal foglalkozni. Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, mert nekem a házszabályokat minden oldalra egyenlően kell alkalmaznom. (Sándor Pál: Ez már rám vonatkozik! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: A következő szónokra!) A képviselő úrra is. Ne méltóztassék közbeszólni. Bogya János: T. Ház! Azt hiszem, hogy az általam előadott gondolatokkal eléggé megvilágítottam a kérdést. Meg vagyok arról győződve, t. Ház, hogy ezek a gondolatok, amelyeket ^ én olyan hangosan dobtam be a közvéleménybe, kijutva a világba, az ország gazdasági kilátásait meg fogják javítani. Meg vagyok arról győződve, hogyha az a lehető gazdasági atmoszféra alakul ki az én gyenge beszédemnek egy kalapácsütése kapcsán, akkor ez a törvényjavaslat hamarább fog célravezetni, (Ügy van! Ügy van! jobb felől és a középen.) akkor a márkázással sokkal hathatósabban fogjuk tudni szolgálni az ország exportjának ügyét. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen.— A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Fitz Arthur jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott igen t, képviselő úr diplomata volt és egész beszédéből kiviláglik az, hogy internacionális vonatkozásba akarta hozni a márkázást. Mondhatom, hogy nagy érdeklődéssel hallgattam és értéket is tulajdonítok mindannak, amit mondott, habár sok tévedést is látok beszédében. Tényleg úgy van, ha régebbi beszédeire visszaemlékezem, hogy felfogása annakidején egészségesebb volt, mint felfogás, amelyet a kormány magáénak vallott. Ezt. igen sokszor láthatjuk és ma még vissza fogok térni az ilyen jelenségekre, le'galáBb is remélem, hogy lesz erre alkalom. Most nincs annyi időm, hogy teljességgel ex asse kitérjek t. képviselő-
