Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-432

Az országgyűlés képviselőházának US 2. kisentente gyűrűje szorít bennünket nemzetileg, a^kisentente gyűrűje fojtogat bennünket gazdaságilag és ez a gazdasági elnyomás az oka annak, hogy az ország hitele annyira rosszabbodott. Nekünk ezt a gyűrűt kell egy gazdasági koncepcióval megtörni és olyan irányba terelni Közép-Európa gazdasági életét, amely a magyar kilátásokat kedvezőbb színben tünteti fel. Az ilyen politika milyen irányban lehetségese Ott kell nekünk támaszt keresnünk, ahol ugyanazok a nyomó faktorok ugyanazokat a bajokat eredményezték, amely bajok jelentik Magyarországon is a helyzet nehézségeit. Velünk hasonló sorsban, hasonló gazdasági és politikai helyzetben él a szomszédos Ausztria. Ausztria mint ipari állam a piac szempontjából ugyanazokkal a nehézségekkel küzl, amely nehézségekkel a magyar mezőgazdasági termelés is kell hogy megküzdjön. Mind a kettő piacot keres, és már annál az oknál fogva is, mert a két ország termelési viszonyai egymással ellentétesek, e két ország igenis gazdaságilag — ezt aláhúzom, nehogy valaki politikai gondolatot magyarázzon bele — egymásra van utalva. Ennek a gazdasági összekapcsolódásnak legelső következménye igenis az volna, hogy a magyar exportkérdés 80%-ban megoldást nyerne, Ausztria ugyanilyen arányú exportjának kérdésével. Ez mindenesetre olyan bázis volna, amely bázisra helyes közgazdasági politikával továbbra is építeni "lehetne és kétségtelen, hogy ez az összefogás politikai okoknál fogvia is egészen más képet mutatna a világnak a magyar jövőről, mert ennek a két ugyanazon népek által elnyomott nemzetnek összefogása olyan tömörülést jelentene, amely a kisentente-re nézve a legnagyobb veszélyt jelentené, olyan tömörülést jelentene, amely az én meggyőződésem szerint a kisentente-ot alapjaiban ingatná meg. Ilyen politika szolgálhatná eredményesen a mi hitelkérdéseinket is. Éppen ezért fogadtam örömmel a miniszterelnök úrnak a legutóbbi pártértekezleten tartott gazdasági expozéját, ahol ezt a gondolatot, amelyet én már évek óta képviseltem a Házban és a nyilvánosság előtt, ő is felkarolta és azt, mint Magyarorszáz gazdasági talpraállításának egyik legfontosabb tényezőjét hozta fel. Ez az a politika, amelyben nincs háború, ez az a politika, amely békét jelent, ez az a politika, amely békés eszközökkel épít és^ egyedül alkalmas arra, hogy a mi gazdasági talpraállításunkhoz az első lépést vele megtegyük. (Ügy van! Ügy van! a jobbés a baloldalon és a középen.) Nem szabad nekünk olyan kalandos politikába belemennünk, amely teóriák alapján képzeli a keleti agrárállamok tömörülését és a német piaccal akarja összekapcsolni Kelet-Európát. Lényegében mi volna ez más, mint Naumann MittelEurópájának megteremtése, mi volna ez más, — mert a gazdasági élet útján halad a politika is — mint a német politikai befolyás útjának megnyitása Konstantinápoly felé, mi volna ez más, mint Hamburg—Berlin—Bagdad gondolatának megvalósítása? El lehet-e képzelni azt, hogy akad nagyhatalom, amely szimpátiával fogad egy ilyen politikát? Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a törvényjavaslathoz közeledni! Bogya János: Kénytelen vagyok ezzel a koncepcióval a kérdést megvilágítani. Elnök: Akkor méltóztassék a tárggyal összefüggésbe hozni. Bogya János: Azonnal vissza fogok térni. T. Ház! El léhet-e képzelni azt, hogy Németországna"k egy ilyen előretörését, egy ilyen ülése 19

SO november 11-én, kedden. 243 megerősítését a magyar politika által szívesen fogadná Franciaország, szívesen fogadná Anglia, hogy ezzel szimpatizálna Olaszországi Lehet-e találni a világon olyan nagyhatalmat, amely egy ilyen politika hangoztatása esetén Magyarországnak segédkezet nyújtana? Nem tudom elhinni. Annál kevésbbé tudom elhinni, mert a világpolitikának ma a legaktuálisabb és a legkomolyabb problémája az Anschluss, egy ilyen oolitikával pedig az Anschluss meg van oldva német értelemben olyképpen, hogy Ausztria Németországhoz csatlakozik. Ez nem érdeke a világnak, ezzel szemben éppen úsy felvenné a harcot Anglia és Franciaország, mint ahogyan Magyarországnak is fel kell vennie, mert ha az osztrák kapcsolatokban van keserű emlék, akkor igenis az a gravitáció, az az erő, amely Németország részéről jutna nekünk osztályrészül, volna az igazi keserű pohár, amelyet elfogadnunk nem szabad. T. Ház! Éppen ezért nem lehet eléggé hangoztatni azt, hogy a közgazdasági politikusnak akkor, amikor koncepciót ad, a diplomáciai szempontokat is figyelemmel kell kísérnie, hogy közgazdasági elgondolását diplomáciailag is teljesen át kell gondolnia, mert^ addig egy koncepciót egy ország közvéleménye elé odaállítani nem lehet. Ugyanígy vagyunk Vágó Jenő úrnak koncepciójával is, aki a dunai államok tömörülését ajánlja, azt gondolván, hogy abban az esetben Magyarország a maga közgazdasági életét kellő mederbe tudja terelni, hogy abban az esetben nálunk megjön az a fellendülés, amelyet ez a törvényjavaslat is keres. Nézzük, hogy gyakorlatilag hogyan néz ki ez a tétel. Vegyük fel azt, hogy Csehország, Magyarország, Kománia és Jugoszlávia preferenciális vámok alapján csakugyan egy egységes gazdasági életbe tömörülne. Vájjon javulnának-e ezáltal az ország mezőgazdasági kilátásai? Itt az egyedüli piac agrártermékek számára a cseh piac, amely mezőgazdasági termékeket csekély mértékben importál. A cseh piac még magának Magyarországnak mezőgazdasági termelését sem volna képes felvenni, nemhogy képes lenne az így tömörült mezőgazdasági államok termésfeleslegét felvenni és így kellő jövedelmet biztosítani ezen országok mezőgazdaságának. T. Ház! Ne felejtsük el, hogy ebbe a^ gondolatba azután már par excellence belejátszik a politika. A dunai konföderáció a francia diplomáciának az elgondolása volt. A francia diplomácia akarta azt, hogy így hozza közös nevezőre Közép-Európa népeit, amelyeket a nemzeti szempontok egymással szembeállítanak. A dunai konföderáció gondolata nem egyéb, mint Magyarország beleszorítása abba a politikai szervezetbe, amely a szláv uralmat jelenti az egész vonalon. (Gál Jenő: Csak nem lehet mondani, hogy Kossuth azt akarta?!) Kossuth meghalt. Kossuth is teyedhetett s Kossuth idejében más volt a helyzet. Ha ön is ezt akarja, nagyon téved, (Gál Jenő: En azt akarom, amit Kossuth

t akart. Igen.) Kíváncsi vagyok, képviselő úr, az ön érveire; én el fogom mondani az én érveimet s Önnek módjában lesz felállani és kifejteni a saját nézetét, de előre megjósolom önnek, hogy az ön érvei le fognak maradni, azok nem lesznek jók, mert ezt az álláspontot megvédeni nem lehet. A dunai konföderációnak magyar ember nem lehet híve. Még akkor is, ha a^ dunai konföderáció gazdasági fellendülést Ígérne, mint ahogy nem igéri azt, minden igaz ma-