Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-432
240 Az országgyűlés képviselőházának ; megoldani nem lehet: a törvényhozás tagjai részéről a legnagyobb közöny mutatkozik akkor, -amikor egy aktív elhatározással találkozunk szemben, amikor az az építő munka veszi kezdetét, amely építő munkát az egész ország már évek óta sürgeti (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és amikor mindenki azt várja, hogy olyan intézkedések jöjjenek, olyan koncepció jelenjék meg a láthatáron, amelytől azt várhatja ez az ország, hogy kikerüljön abból a kátyúból, amely kátyúba az események, mondjuk: a tévedések vitték ezt az országot bele. (Sándor Pál: Mondjuk a kormánypárt? — Krúdy Ferenc előadó: Ugyan, ugyan! — Zaj.) T. Ház! Az ország nagy gazdasági probier máinak nem kellő honorálása jut ebben kifejezésre. Az ország gazdasági problémáinak feltolulását, az ország gazdasági problémáinak valamiképpen való előbbrevitelét kell, hogy sürgesse itt mindenki és kell, hogy mindenki csekély erejével hozzájáruljon egy ilyen praktikus kérdésnek a megyilágosításához, hogy lehetőleg eszmét adjon, amely előbbreviheti azt az akaratot, amely ebben a törvényjavaslatban érvényesülésre törekszik. (Elénk helyeslés-) Ez a törvényjavaslat a mi exportunknak., amely eddigelé a régi monarchia tradícióinak, az akkori kereskedelmi berendezkedésen nyugvó külkereskedelemnek alapján intéződött, a világkereskedelembe való megfelelő beillesztését akarja célozni. Az exportra kerülő áruknak, termékeknek tipizálása, márkázása nem egyéb, mint azoknak a típusoknak elfogadása, amely típusok alapján a világkereskedelem mozog, amelyek alapján az lebonyolítást nyer. T. Ház! Azzal, hogy ez a törvényjavaslat a világkereskedelembe való beilleszkedés mikénti módját keresi, azt a kérdést is felvetette t ez a törvényjavaslat és a közgazdasági politika: miképpen érhetjük el azt, hogy a világversenyben eredményesen vehessünk részt gyönge közgazdaságunkkal, miképpen érhetjük el azt, hogy az az export, amely ezidőszerint oly nehézségekkel küzd, versenyképessé tétessék, hogy ezzel megteremtessék kiinduló pontja a kereskedelem aktivitásának és előfeltétele az ország termelési fellendülésének. Tisztában kell lennünk azzal, hogy amikor a lerongyolódott, szegény Csonka-Magyarország exportálni akar, akkor elsősorban az ország szegénységével kell számolni s a tipizálás lehetővé fogja tenni azt, hogy ez a szegénység v az ország gazdasági helyzete kellőképpen érvényesüljön. Elnök: A képviselő úr beszédét megszakítom s elrendelem a jelenlévő képviselő urak megszámlását. A jegyző úr leisz szíves foganatosítani. Petrovics György jegyző (megszámlálja a jelenlevő képviselőket): Huszonkilenc! Elnök: A Ház nem tanácskozóképes. Áz ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Megállapítom, hogy a Ház tanácskozóképp. Kérem Bogya képviselő urat, folytassa beszédét 7 Bogya János: T. Képviselőház! Örülök, hogy ilyen rendkívülien nagyfontosságú törvényjavaslathoz módomban van hozzászólani, dacára annak, hogy úgy látom, hogy ennek a Háznak legtöbb tagja nem akarja felismerni IS 2. ülése 1930 november 11-én, kedden. ennek a törvényjavaslatnak horderejét. (Perlaki György: Az ellenzék tagjai!) Nem akarja honorálni azt az akaratot, amely az ország gazdasági helyzetének megjavítását keresi ilyen praktikus, ilyen életbevágó intézkedéssel, mert az áruk márkázása az exportkereskedelemben a kereskedelem biztonságának alapja, kiindulópontja tehát annak, hogy a magyar kereskedelem a világversenyben eredményesen vehessen részt, kiindulópontja annak, hogy ez a kereskedelem joggal követelje magának azt a bizalmat, amely nélkül export és kereskedelem nem létezhet. Ezenkívül még egy fontos célt is szolgál és egy igen fontos érdeket is mozdít elő. A mi exportunk eredményes csak akkor lehet, ha kvalitatíve különb árukat tudunk a világpiacra exportálni, mint versenytársaink. (Krúdy Ferenc előadó: Ügy van!) Ahhoz, hogy a kvalitás szempontjából osztályozható lehessen az áru, a márkázás elkerülhetetlenül szükséges. Előfeltétele ez annak, hogy a mi áruink kellőképpen osztályoztassanak, hogy a kivitelre rendelkezésre álló termények kellőképpen áttekinthetők legyenek. Legyünk már egyszer tisztában azzal, hogy Magyarország leszegényedett, tönkrement. Magyarország fogyasztóközönsége ne kívánja azt, hogy a kvalititíve legjobb minőségű áru itt Magyarországon fogyasztassék el. Nekünk igenis arra kell törekednünk, hogy legjobb minőségű termékeink az exportkereskedelem útján kivitelre kerüljenek és visszamaradjon az, ami kevésbbé exportképes, visszamaradjon a kevésbbé jóminőségű árú és az fogyasztassék el itt benn az országban. Ha ez a törvényjavaslat nemcsak törvény lesz, hanem a benne rejlő közgazdasági politikai akaratot is meg fogja valósítani, meg vagyok róla győződve, hogy igenis előbbre fogja vinni .a mi exporttörekvéseinket. Meg vagyok róla győződve, hogy ez első lépés lesz a felé, hogy abból a kátyúból-, amelybe az ország gazdasági élete belekerült, ez az ország okos, bölcs politikai intézkedésének útján kiemeltessék. Ertem azt, hogy igen nehéz a kormány helyzete, amikor az exportkereskedelembe kell belenyúlni. A kereskedelem mindig és ma is a szabadságért küzdött és én el is ismerem azt, hogy a kereskedelemnek semmi sem képezi normális viszonyok között olyan támaszát, mint a meg nem kötöttség, a teljes függetlenség, a tel| jes szabadság. (Graeffl Jenő: Ez is igaz!) Ne J felejtsük el azonban azt, hogy Magyarország ! helyzete abszolúte nem normális, hogy Magyarország külkereskedelme abszolúte nem tarthatott lépést a világkereskedelemmel. Mert ne felejtsük el azt, hogy a világháború befejeztéig Magyarország egy zárt gazdasági területnek volt alkatrésze, amely zárt gazdasági terület majdnem összes terményeinket fel tudta venni, úgyhogy a mi kereskedelmünk nem volt a távolabbi exportra kiképezve, erre nem fejlődött ki, a mi egész exportkereskedelmünk alig értő el csekély részében az Ausztrián túli határt. Éppen azért, ha valahol, úgy Magyarországon van szükség arra, hogy szakítsunk a szabadkereskedelem gondolatával, mert ez rendkívüli, abnormis helyzet, de az előbb előadott tényező is azt mondja, hogy a mi kereskedelmünk éppen export vonatkozásban bizonyos vezetésre, bizonyos nevelésre szorul, hogy a mi kereskedelmünknek meg kell szoknia azt, hogy nem j dolgozik többé egy olyan piacon, amely üiacon I minden minőségű árut értékesíteni lehet a ] vámvédelem alapján. Meg kell tanulnia a ke| reskedelemnek azt, hogy ma a világverseny éles harcával kell megküzdenie, ehhez pedig az
