Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-432

Az országgyűlés képviselőházának A3 a. tehnikai berendezkedés is szükséges, amely a nagy világkereskedelmet folytató államok határozott szuperioritását jelenti. Enélkül a tehnikai berendezkedés nélkül nem tudunk beilleszkedni a világkereskedelembe. T. Házi Ha mi intézkedésekkel akarunk közgazdasági eredményeket elérni, nem szabad, hogy szűk látókörrel, mondjuk begubózva egy törvényjavaslatot csak magának a törvényjavaslatnak a szemüvegén keresztül bíráljunk meg. Nem! Ez a javaslat is csak akkor fogja szolgálni az ország érdekeit, ha benne latjuk az ország közgazdasági törekvéseinek, egész komplexumát, ha nem feledkezünk meg arról, hogy a közgazdasági élet egységes egész, rendszer, amelynek, ha egy detailjához nyúlunk is hozzá, nem szabad soha egy pillanatra sem szem elől tévesztenünk az egészet magát. Ezért legyen szabad rámutatnom arra a nagyjelentőségű vitára, polémiára, amely az országban ezidőszerint a közgazdaság problémái körül folyik. A legutóbbi időben igen érdekes megnyilatkozás történt hazánk legkiválóbb közgazdasági tényezőinek egyike, Eber Antal úr részéről, aki a Kereskedelmi és Iparkamara elnökévé választatván meg, székfoglaló beszédében foglalkozott az ország közgazdasági bajaival, nehézségeivel s kereste a programmot a helyzet megoldására. Éber Antal úr is abba a hibába esett szerénv véleményem szerint, amely hibába a legtöbb gyakorlati ember esik, amikor politikai kérdésekhez szól hozzá. Azzal kezdte rendkívül érdekes előadását, hogy a szabadkereskedelem mellett tört lándzsát. A szabadkereskedelem, mint elv nagyon szép és nagyon érdekes. A szabadkereskedelem azonban azt jelenti, hogy a világpiacon a konkurrensek egyenlő sanszok mellett kénytelenek egymással megküzdeni, azt jelenti, hogy az állam nem nyújtja azokat a kedvezményeket saját termelése, saját kereskedelme számára, amely kedvezmények nyújtásával fo kozza annak a kereskedelemnek és annak a termelésnek sanszait, kilátásait és amely intézkedésekkel exporttörekvéseinek lehetőségeit mozdítja elő. Valljuk be, úgy, amint van, CsonkaMagyarország gazdaságilag összezúzva került ki a világháborúból, egy ezredéves múlt omlott össze a maga gazdasági (berendezkedéseivel. Magyarország, amely a múltban sem a világpiac számára dolgozott, ma egy katasztrófa révén nehéz helyzetbe került és ebben a nehéz helyzetben a világpiacon vegye fel a versenyt a gazdaságilag nála sokkal erősebb tényezőkkel? Nem tudom elképzelni, hogyha példának okáért a magyair búza minden tekintetben kiválóbb volna az amerikai búzánál, ha másért nem, pénzügyi okoknál, az üzlettel járó hitelnél fogva sem, hogy fel tudja venni a versenyt az amerikai exporttal. Ezért csodálkoznom kell afelett, hogy a kiváló bankvezér éppen a gazdasági élet pénzügyi részét tévesztette szem elől, megfeledkezett arról, hogy ma a gazdasági hiteléletének, a hitelkorszaknak fázisában, amikor az egész gazdasági élet pénzügyi alapon mozog, olyképpen, hogy ezt az időt .a tudomány is hitelkorszaknak nevezte el, milyen döntő jelentőségű tényező a világkereskedelemben a pénz, a hitel maga. Az, aki magas kamattal dolgozik, nemcsak drágábban termel, hanem az üzleti életben is kevésbbé versenyképes. Éppen ezért nem lehet és nem helyes ma a teóriák alapjára helyezkedni, nem^ lehet és nem helyes, hogy megfeledkezzünk az élet realitásairól, hirdessük a szabadkereskedelmeit akkor, amikor éppen az ez irányban történt téves politikai ?. ülése 1930 november 11-én, kedden. 241 intézkedések voltak azok, amelyek bennünket abba a kátyúba hoztak, amelyben most vagyunk. (Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bogya János: A gazdasági életnek a hitel képezi alapját. A hitel alapját azonban nem a gazdasági élet maga, hanem a politikai kilátások alkotják. Mert mi egy ország hitele! Semmi egyéb, mint vélemény. A politika feladata az, hogy ehhez a véleményhez azokat az adatokat szolgáltassa, amelyeken az ország kilátásainak kedvezőbb megítélése épül fel, s amely adatok alapján az ország hitele javulhat. Ezért a hitel szempontjából a gazdasági és különbeni politikai koncepciók döntő jelentőségűek. Ezért kell Magyarországnak a maga gazdasági rendszere újraépítésében elsősorban azt a módot megkeresnie, hogy miképpen nyújthatunk mi a magyar jövő szempontjából a külföldnek olyan képet, hogy az a mi kilátásainkat kedvezően bírálja el, s hogy az a^ mi kilátásaink alapján hitelképességünket rózsásabbnak lássa. Hogy a külföld lemondva azokról az esetleges politikai törekvéseiről, amelyek megvalósíthatatlanoknak bizonyulnak, Magyarországot tegye meg politikai törekvéseinek bázisává és így kellőleg felkarolja Magyarország hitelét. Ne feledjük el azt a tételt, amelyet ismételni vagyok bátor: a hitel nem egyéb, mint vélemény. Ha tehát a hitel: vélemény, akkor, ha nincs hitel, azért elsősorban a politika felelős, mert a politika van hivatva arra, hogy építsen e tekintetben. Ha nem képes azt az építő munkát végezni, amelynek alapján az ország hitele egészségessé tétetik, akkor a politikában magában kell a baj okát keresni. Ne feledjük el, hogy Magyarország gazdasági életét tulajdonképpen a diplomáciai törekvések tették tönkre. Ne feledjük el, hogy Magyarország a világháború után összeomlott. Á> győzők úgy nyirbálták meg az ország területét, hogy az gazdaságilag megállni képes nem volt. De az összeomlás után annakidején az akkori világhelyzet mégis lehetővé tette, hogy az ország termékeit értékesíthesse. Annak ellenére, hogy ez az értékesítés normális volt, annak ellenére^ hogv^ a gazdasági élet ilyen szörnyű sorscsapás után is Magyarországon kedvezőbb volt, mint ahogy azt ellenségeink annakidején hitték és remélték, mi feladtuk azokat a gazdasági, utakat, amely utak ezt a biztonságot^ ezt az erőt: az életet adták nekünk és teóriákért új alapra helyeztük gazdasági rendszerünket: teóriákért felvettük a kereskedelmi szerződések politikáját. Én azért érzem jogosítottnak magamat arra, hogy ebben a tekintetben itt a Ház előtt véleményt nyilvánítsak, mert annakidején, amikor ennek a politikának felvételéről volt szó, én voltam az egyedüli tagja nemcsak a Háznak, hanem az ország gazdasági életének is, aki tiltakozott az ellen, hogy a^ kereskedelmi szerződések politikájára térjünk rá Hosszú beszédben fejtettem ki akkor a Ház előtt, hogy ez a politikai rendszer nem jelent egyebet, mint az ország gazdasági életének kiszorítását a kompenzációs kereskedelem sáncaiból; hogy ez nem jelent egyebet, mint az Összeomlás által összetört magyar közgazdaságnak szembeállítását a világpiaccal, a világversennyel, amely versennyel megküzdeni ez az így lerongyolódott, tönkretett közgazdaság, amely tehnikailag sem bír a kellő felkészültséggel a világversennyel való megküzdésre, oda fog jutni, ahova de facto jutott. En akkor kovácsoltam azt a tételt» amely a Hb*