Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-431

232 Az országgyűlés képviselőházának US 1. ülése 1980 november 7-én, pénteken. zis és h nem volna Európában sem! A szükség hozza a javaslatokat! Hiszen az amerikai pool-okat sem úgy kezdték, hogy az emberek álmodtak rólak, hanem a szükség hozta, szükségből kellett megcsinálni őket. Hogy menynyire szükségből kellett megcsinálni, méltóztassék megengedni, hogy arra nézve néhány szemelvényt olvassak fel egy amerikai farmer leveléből, amely igazán világot vet arra és megmagyarázza, hogy álltak Amerikában már évekkel ezelőtt a búzatermeléssel és hogy amit Amerikában a pool-ok csináltak, az szükségszerűség volt ott már akkor, amikor nálunk Magyarországon még nem volt erre szükség. Foglalkozni kívánok majd azzal is, hogy voltaképpen nem kárhoztatjuk mi a búzanemesítést, a gazdasági történelemnek ebben a fejlődési idejében. Tíz esztendővel ezelőtt még csak mennyiségre kellett dolgozni, mert hiszen búzakrízis nem volt a világon, búzakrízisről nem lehetett beszélni, a jóhiszemű nemesítők még akkor a mennyiségről beszéltek. Hog^

T pedig a mennyiségtenmesztés is csalódás volt, azt a mai viszonyok ismételten bizonyítják, mert a régi magyar búzából is tüdők annyit termelni, mint a nemesítettből. Ámde a régi magyar búza nemesítése akkor volt, amikor a magyar föld még nem volt megterhelve, amikor elég volt hat métermázsa termés katasztrális holdanként és a gazda vígan élt. Ma pedig azt az időt éljük, hogy nem ugarral dolgozunk, hanem két-háromszor kell vetni és a földet mindennel megterhelni, hogy többtermésünket kiadja. Ha pedig ilyen földön termeljük a régi magyar búzát, éppen annyit megterem, mint régente. De arra kértem a t. Házat, hogy egy szemelvényt olvashassak fel egy amerikai farmer leveléből, amely röviden megmutatja, hogy ők régen milyen búzakrízisben szenvedtek és a búzapool megszervezése szükségszerűség volt. (Olvassa): «Ha azt veszem, hogy Kanada búzája jelenleg fél Európa búzájával harciban áll, akkor az a meggyőződésem, hogy ezt a csatát Kanadának kell megnyernie, mert a termelési költségek leszállítása, ami a győzelem egyik előfeltétele, főleg csak nagy terület munkálásával lehetséges, ennek pedig itt alig áll valami útjában. Először a birtok-tagozottság, másodszor a szociális szempontok, harmadszor a nagy földterületek megengedik az ugarolást, a földet nem terheli a trágyázás »költsége, negyedszer az alacsony földárak, ötödször mind a klima, mind a geográfiai és közgazdasági viszonyok egyenesen rákényszerítették Kanadát a gabonatermelésre, mert részint a korai fagyok, részint a csapadék csekélysége és a rövid tenyészidő, — amely körülbelül csak négy és fél, illetőleg öt hónap — egyrészt kizárja ezirányban igényesebb növények felkarolását, másrészt nagy területek megműveléséről lévén szó, egyiknél-másiknál rögtön beáll a túlprodukció.» (Bogya János: Nagyon érdekes!) Mondom, ha Magyarország termelési lehetősége nem olyan könnyű, mint amilyen könnyű volt a múlt gazdasági történelmi időkben, akkor lehet, hogy a magyar gazda és kereskedő is másként nevelődött volna, mint ahogy az amerikai gazdát erre rávitte a szükségszerűség. Mi abban a helyzetben vagyunk, hogyha régebben megtesszük a termelés fokozását, lehet, hogy Európa egyik legelső termelő országa lennénk, ha klimánkat, geográfiai fekvésünket, munkásviszonyainkát és a nyolchónapos termelési tenyészidőt kihasználtuk volna. De kinek jutott ez eszébe, amíg jól ment minden? (Bogya János: Ügy van!) Ki helyezkedett arra az álláspontra, hogy túldolgozzék? De hiszen nem is volt rá szükség. Ma azonban természetesen keressük az okokat, a hibákat. Hiszen ami most történik, az természetes következménye a múltnak. De igenis itt az idő és szerintem a kerettörvény is normális és jó időben jött, mert még mindig belekapcsolódhatunk eredményesen az európai versenybe, ha megfeszített munkával, az idő, a klíma és minden kihasználásával neki fogunk feküdni a termelésnek és minket a kormányzat, mint ahogy látjuk, segíteni is fog. így sikerülni fog, hogy a versenybe belekapcsolódva, a kritikus időket — amelyek nemcsak gazdaságilag vannak meg, hanem pénzügyi téren is -— keresztül fogjuk tudni élni Hiszen mi beszélünk gazdasági krízisről, és ha vesszük, most mindenféle krízis van, mert végtére is a közgazdasági élet, a pénzügyi élet, illetőleg a nemzetek élete — mondjuk, hogy: jó élete — mitől függ? A pénzügyi helyzet a gazdasági helyzet természetes függvénye, de természetesen függ a munkásságtól, vagy a munkásoktól is. En egy sokkal nagyobb bajt látok a jövőben és nem tudom, hogy akár a kormányzatnak^ akár a nemzetnek lesz-e elég türelme és elég munkaereje ahhoz, hogy ezt a gazdasági krízist, amely következik, amely megvan az egész világon és ennek következményeképpen nálunk is ki fog jobban fejlődni, keresztülláboljuk, hogy megtalálják a módját, miként tudunk ezen keresztüljutni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Hogyan állunk? Tisztán tapasztalatból beszélek, amely tapasztalatom már megvolt most egy évvel ezelőtt is, hiszen ennek a fejlődésnek jelei kisebb-nagyobb mértékben mutatkoztak már. A gabona alacsony árán tanakodunk és nincsenek tudósok, sem gyakorlatiak, sem elméletiek, akik tudnának hasznos kijelentéseket tenni, vagy tanácsot adni, hogy mi fog történni és mit kell tennünk. Hiszen, ha a gabona olcsó volna, az elviselhető dolos- volna, de egyszerűen eladhatatlan minden, kezdve a gabonától vécig az egész vonalon. Talán egy van még, az élőállatárak, aminél a helyzet még talán elviselhető, hiszen exportálhatunk kifelé. De ha ez az export is megszűnik, akkor mi lesz? A statisztikából mindenesetre azt látjuk, hogy talán nem fog megszűnni az export, mert ha nem i,§ állathiány, de állatke vesblet van az egész világon, tehát valószínű, hogy jogos az a biztató remény, hogy ez meg fog maradni. De másra akarom felhívni az igen t. miniszter úr figyelmét. Mint gazda beszélek. A termelés, a munkálás mindig bizonyos kontaktusban van a pénzügyi viszonyokkal is, s a gazdának mindezeket az úgynevezett tudományokat folyton tanulmányoznia kell. Ezek nem analóg dolgok, hanem annyira változnak idővel az egész világon, hogy állandóan figyelemmel kell kísérni. Tavasszal lement a búza ára, akkor még 21 és 22 pengő volt a búza. Hálunk, a mi vidékünkön itt Pest környékén, a köfcelben, akkor az történt, hogy a mi régi aratóink, akik azelőtt mindig részért arattak, azt mondották: mi nem megyünk részért aratni, tessék pénzt fizetni. A mi summás-munkásaink is azt mondták: nem megyünk részért summásnak, hanem tessék pénzt fizetni. Akkor mi még nem is álmodtunk 13—14 pengős búzáról, de már borsózott a hátunk, — amint minden komoly gazdának kellett, hogy borsózzék a háta — hogy mit fogunk csinálni és honnan teremtjük elő á pénzt, hiszen úgy áll, mint az 1 az 5-höz