Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-430
Az országgyűlés képviselőházának 4.30. ülése 1930 november 6-án, csütörtökön. 207 export indult meg, és hogy úgy Németországiban, mint Svájcban és Angliában a magyar vajat ma már a dán vajjal teljesen egyenlő minőségűnek ismerik el és hogy vajexportunk egyre erősebben fejlődik. Maga ez a tejszövetkezeti szervezet — amint a statisztika kimutatja — 9 /io-ed részét szolgáltatja ennek az exportnak. T. Ház! Amint a törvényjavaslat indokolásában méltóztatnak látni, az egész világon, Amerikától Ausztráliáig és Oroszországig terjed a .márkázás és nemcsak a tejtermékekre, nemcsak a borra, gabonára, hanem a húsra, a baromfira és a zöldségre és különböző más cikkekre is rákerül a márkázás sora. T. Ház! Abban a munkában, hogy a márkázás minél sikeresebb legyen, kereskedőnek és termelőnek egyaránt ki kell vennie a maga részét. A kereskedő ne vádolja a gazdát, hogy az nem tud jól csomagolni, vagy ezt, vagy azt a hibát követi el, hanem dolgozzék vele össze, (Helyeslés.) viszont a termelő iparkodjék kezére járni a kereskedőnek, az értékesítőnek, hogy az minél jobb árut kaphasson. (Helyeslés.) Voltak belföldön hibák, de e hibák csökkenését igazságosan meg kell állapítani. Külföldön nagyobb hibák voltak és hogy a törvényjavaslat ezeket a külföldi hibákat üldözi, ez a törvényjavaslat egyik legnagyobb érdeme. A törvényjavaslat indokolásában egy szempont van említve, amely nekem úgy tűnik fel, mintha a földmívelésügyi miniszter úr előre exkuzálni akarná magát, hogy hiszen ő nem a szabadkereskedelem rovására akar itt valami intézkedést hozni, mert a zaklatást iparkodik kitkerülni, s a márközgazdasági élet előnyére van. En nem tettem volna bele az indokolásba ezt az exkuzálást. Bele kell vinni a mi közgazdasági életünkbe és a közvéleménybe is >azt a felfogást, hogy nem a szabadosság szempontja fő a magyar termelés megsegítésében, hanem a nemzeti termelés ügye a főszempont és aki ez ellen vét, az súlyosan vét. A gazda ne hivatkozhassék gazdasági szabadságra, mert a gazdasági szabadság nem fedheti a szabadosságot és ha valaki nem tud beleilleszkedni a magyar kereskedelemibe, a magyar termelésbe, akkor anniak ott helye nincs. Amikor éles világverseny van, ilyen dolgokban nem kell elnézéssel lenni és nem szabad prüdériálval azt mondani, hogy mi a gazdasági szabadságot iparkodunk fenntartani, hianem igenis, ahol szükség van arra, hogy a magyar mezőgazdaságot, a magyar ipart megvédjük a kontárkodás, a hibák ellen, ott a legnagyobb határozottsággal félre kell dobni a gazdasági szalbadság, jdblban •mondva a gazdasági szabadosság ihçlytelen tszemipontjait, hanem ellenkezőleg, a magyar termelés ügyét kell előhbrevinnünk. A Magyar Hét a magyar termelésnek, a mezőgazdasági és ipari termelésnek nagyon helves, célszerű, okos és támogatandó propaganda" 5 a. Mi, agrárképviselők, többször hangoztattuk erről az oldalról, hogy a magyar falu kész mindenkor a magyar ipar védelmére odaállani, a magyar falu és a magyar mezőgazdasáp- mindenkor keresi, hog^ a magyar ipar termékeit vásárolhassa és a jövő esztendőtől a Magyar Hét propagandájában a magyar falu mindenkor lelkesedéssel vesz részt. Én csak egy kérést kívánok oda irányítani, ahol a Magyar Hetet rendezik: nagyobb elánnal kell bevinni a magyar ipar propagandája mellett a magyar mezőgazdaság védelmét is. (Üa*i van! Ügy van! jobbfelől.) Nem azért mondom ezt, mintha azok a szarvashibák még mindig meglennének, amelyek megvoltak még a múlt esztendőben, hogy ide argentínai zsír, lengyel burgonya, kanadai gyümölcs és más mindenféle • külföldi termény jön be, hanem mondom azért, mert még mindig van fölösleges külföldi termény, mezőgazdasági termény, (Jánossy Gábor: De még mennyi!) amelyet a magyar föld termeléséből lehet és kell pótolni. A magyar mezőgazdaság a legelső kell hogy legyen a magyar ipar szemében, mert ha a magyar ipart pártolja a mezőgazdaság, úgy a magyar mezőgazdaságot viszont az iparnak kell pártolnia. En a Magyar Hét plakátjain ott akarom látni a magyar mezőgazdaság, ott akarom látni megfelelő arányban a magyar falu védelmét, mert hihetetlenül előmozdítja a magyar falu lelkében a nemzeti összetartozás érzetét, ha azt látja, hogy róla sem feledkeztek meg. (Ügy van!) A magyar falut ne használják fel politikai demagógok arra, hogy sebeit szaggassák és a sebek sajgásánál a maguk kis pecsenyéit megsüssék, (Felkiáltások jobbfelől: Ezt teszik!) hanem menjenek a magyar falura olyan emberek, akik a magyar falu népének gazdasági bajain segíteni akarnak és segíteni tudnak. Nem szabad a magyar földmívelő népet átengedni annak az irányzatnak, amely őt csak ki akarja használni, (Ügy van! jobbfelől.) ellenkezőleg, a magyar falu népét, a magyar föld népét fel kell emelni, hogy minél erősebb, minél akcióképesebb legyen és hogy továbbra is erős, egészséges gerince maradjon a nemzetnek. (Ügy van! jobbfelől.). Ne mindent az államtól várjanak, ne az állam kezdeményezzen mindent, mint ahogy ebben a javaslatban nagyon helyesen történik, hanem a társadalom Összefogó ereje is legyen ott. Méltóztassék á.tvinni a közéletbe^ azt a tudatot, hogy azt a nagy gazdasági válságot, amelynek függvénye Magyarországon, is érvényesül, nem tudjuk legyőzni, ha mindent csak az államtól várunk. A társadalomtól Öntudatosabb aktivitást várok és miután ez a törvényjavaslat módot nyújt arra, hogy a termelési ágak összeműködjenek ebben az éles világversenyben, a javaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Gál J'enő! Gál Jenő: T. Képviselőház! (Meskó Zoltán: A parlament csonka, nincsenek itt a szocialisták! — Elnök csenget.)^ Teljesen igazat adok előttem szólott t. képviselőtársamnak, s különösen a fejtegetésének utolsó részében felemlített védelmet én is kérem a falu népe számára, amellyel meg kell óvni a demagógiától. (Jánossy Gábor: Helyes!) A magyar nép nem hajlamos arra, hogy felüljön az izgatóknak, lelkületének naivitása azonban mégis könnyen befogadja azokat a téytanokat, amelyek kizökkentik abból a természetes fejlődésből, amelybe a magyar élet és a magyar felfogás viszi. Össze kell fogni, a magyar alkotmányosság területén magyar komolysággal és elmélyedéssel meg kell nevelni a népet a fokozottabb és kifinomultabb politikai felfogáshoz. Ennek pedig első feltétele, hogy egyesült erővel el kell kergetni minden falu határából azokat az izgatókat, azokat a lelketlen embereket, akik a nép lelkületét kizökkentették önmagából. (Br. Podmaniczky Endre: Nagyon helyes! — Perlaki György: De ezt követni kell!) Nem lehet különbség
