Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-429

182 Az országgyűlés képviselőházénak U29. ülése 1930 november 5-én, szerdán. összetorlódni, amely problémák ezeknek a kérdéseknek elintézésénél számottevők. A mezőgazdasági válságot erre a térre rávezetni nagyon könnyű dolog, de akkor én azt kérdem, miért van válság Amerikáiban, — ezt magyarázza meg a képviselő úr — miért van mezőgazdasági krizis Angliában és miért van mezőgazdasági krízis az egész világon? (Egy hang jobbfelől: Argentínában!) Nagyon helyesen méltóztatott mondani, miért a legerősebb ez a krízis Argentínában, aihol pedig ipari vámvédelemről valami sokat beszélni nem lehet? Tudjuk, hogy a mezőgazdiasáigi válság honnan ered és ezzel tisztában kell hogy legyen mindenki. Az áralakulásból ered, abból, hogy amikor a vámtarifa megszületett, — és itt megint téved igen t. képviselőtársam — az árak magas színvonalon állottak és senki sem gondolta, senki sem hitte, hogy lehetséges egy ilyen katasztrofális áresés. Ha ma is 25—30 pengőn volna a búzaár, áillítom, hogy ez az interpelláció nem ebben a formában hangzott volna el (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és én sok tekintetben mást válaszolhatnék és köny nyebb lenne a helyzetem. Mert nagy a különbség az én helyzetem és igen t. képviselőtársam helyzete között. Képviselőtársamnak szabad gondolatait úgy fűznie, amint azt legjobbnak találna, engem azonban és a kormányt köt a felelősség ebből a szempontból. Mi igenis, megmondjuk nyíltan, hogy a mezőgazdaság mai helyzetéből erednek a bajok, a mostani áralakulásból. Tulajdonképpen itt akarjuk elsősorban megfogni a kérdéseket. Ne tessék azt a bolettát annyira lebecsülni, mert tessék megnézni, hogy ahol nincs boletta, mi ott a búzaár és milyen helyzet következett be ott. Tessék ezt is figyelembe venni. Tudnék említeni egy agrárállamot, amely az ő vámpolitikai tárgyalásaiban sokkal agrárabb, mint mi; Ez az állam azzal tudott sikert, eredményt elérni, hogy az ipari vámok egész nagy csoportját, hosszú sorozatát szegezte szembe azzal, akivel tárgyalt, s ennek meg kellett vele alkudnia Tiszta agrárállam ez! Méltóztassák ezt a helyzetet, ezt az eljárást, ezt a taktikát nézni. A bajok másik forrása éppen az, hogy az elzárkózás legnagyobb a mezőgazdasági termények tekintetében. (Ügy van! jobbfelöl.) El tudja hinni igen t. képviselőtársam, hogyha nekem mezőgazdasági terményeimet, lisztemet, állataimat, állati termékeimet neim ennyi akadályon keresztül kellene elhelyeznem, ha nem fejlődnék az ipari államokban egy mesterséges asrrárizmus, — ezt aláhúzom — akkor mi agrárállamok abban a nehéz szituációban volnánk, amelyben ma vagyunk? Nem mint politikus, nem mint miniszter, hanem mint közgazdász beszelek s mondom azt, hogy sokszor nem is tudom elképzelni, — feltéve magamnak a kérdést — hogy az ipari államokat vájjon mi vezeti erre az útra? Nem tudok semmi indokolást találni. Mert az a túlzott agráírfejlesztés, az az óriási tőkébefektetés, amelyet ez igéoyel, sohasem lehet jövedelmező és ez magyarázza meg, hogy még akkor is, ha 20—25 pengő a vám az illető államokban, az illető államokban az agrárkrízis egy jottával sem kisebb, mint a tiszta agrárállaniokban. Mer't túlzás és túlfűtés van itt és ezt csak úgy tudom megmagyarázni, hogy politikum van ebben, a konzervatív rétegek megerősítése és megtartása. (Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Jánossy Gábor: Rövidlátás!) T. Ház! A magam részéről csak azt kérem és itt kérem igen tisztelt képviselőtársamat és a t. Házat is, méltóztassék türelemmel lenni, mert a vámpolitikai probléma olyan bonyolult, hogy azt csak futtában lehet most megvilágítanom és hogy azt nem leihet csak olyan könynyedén elintézni, mert nagy megfontolást és mély betekintést igényel. S ne méltóztassék olyan könnyen odadobni azt az ipart. Kijelentem, sem túlzásaiban, sem visszásságaiban nem . védtem és soha nem fogom védeni, de fogom védeni mindaddig, amíg az a meggyőződésem és ettől nem tágítok, hogy az országnak eminens érdeke egy egészséges és a mezőgazdasággal harmóniában álló ipar. (Ügy van! a jobboldalon. — Egy hang balfelől: És mezőgazdasági ipar!) A mezőgazdasággal harmóniában! Azt hiszem, elég finoman és jól fejeztem ki. (Perlaki György: Hol helyezzük el a népfölösleget?) S azt méltóztatnak mondani, hogy végeredményben mi ez a túlzott népsűrűség? Engedelmet kérek, 92 lélek egy négyszögkilométeren erős népsűrűség. Aki statisztikával foglalkozott, aki ismeri a népességi problémákat, az elismeri ezt. Nem fogom idézni, hogy Franciaországban jelentékenyen kevesebb és Ausztriában is kevesebb lakos jut egy négyszögkilaméterre stb., de eggyel legyünk tisztában, hogyha minden darab földet felosztanának, ami a legvégzetesebb csapás r lenne az ország gazdasági élete szempontjából,

f akkor is egy ilyen népsűrűség elhelyezkedése nem volna lehetséges, mert hiszen az a népfelesleg a mezőgazdaságból indul ki, elsősorban az kell, hogy adja a felesleget, csak az az egészséges állapot, amikor innen ered a népfelesleg. Ezt a népfelesleget el kell helyezni más foglalkozásokban és ezt hiába, nem lehet másutt keresztülvinni mint intenzívebb mezőgazdaságban, olyan mezőgazdasági ágazatokban, amelyek több (munkaalkalmat teremtenek és több munkaerőt igényelnek és az iparban, amely felszívja ezt a népsűrűséget és amely a másik oldalon a középosztály egy nagy rétegének elhelyezkedést teremt. De nem látom, hogy hova mennek az események, hová fejlődik az európai vámpolitika. Egyet tisztán látok, — és ezt nem egyszer hangoztattam innen is ezekről a padokról, hiszen nem egyszer tettem bizonyos fokig bírálat tárgyává ezt a vámpolitikát — hogy egész Európa érzi, hogy ez így nem mehet és tmeg kell változniok itt a viszonyoknak és én ismételten azt mondom, hogy olyan időszak előtt állunk, amelynek kontúrjai csak most kezdenek kibontakozni, ahol látjuk, hogy az európai agrárállaimok sorsa a legdöntőbben szól bele az ipari államok sorsába, mert teljesen helyesen mondotta igen tisztelt képviselőtársam és ebben teljesen egyetértek vele, hogy az agrárkérdés döntő tényező nálunk és (mindenütt. Az agrárkérdés megoldása az az út, amelyen a mai válságból az egész világ kijön. Mert hogy válság van nálunk, ez azt jelenti, hogy nincs meg a mezőgazdasági népesség vásárlóképessége és ez dönti nehéz helyzetbe a gyáripart, a kisipart, a kereskedelmet egyaránt. S ez a helyzet mindenütt. Ma kezdenek ennek tudatára ébredni és én hiszem is, sőt majdnem merném állítani, hogy biztosra veszem, hogy a mostani idő egész Európát és az egész világot ebben az irányban új útra fogja kényszeríteni, új útra^ fogja terelni. De azt is állítom, hogy eredményünk is akkor lesz, ha úgy tudunk ezekbe a viszonylatokba beállani, —