Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-429

Az országgyűlés képviselőházának 429 amelyeket ma senki sem tud, senki sem lát — hogy nem megyünk ellenérték nélkül, mert ellenérték nélkül soha eredményt nem fogunk elérni. En tehát leszögezem ebben a kérdésben álláspontomat: egyetértek igen t. képviselőtársammal addig, — és ebiben a tekintetben nem lehet a kormánynak és elsősorban a miniszterelnök úrnak szemrehányást tenni, hogy nem lenne meg a készség — hogy igenis, ahol túlfűtöttség van a vámpolitikában, ahol — mint képviselőtársam mondott egypár dolgot — talán van valamilyen visszásság, ott ezt kellő harmóniába kell hoznunk a mezőgazdaság érdekeivel. Ez nálunk döntő szempont; de nem mehetünk odáig, hogy feláldozzuk az ipart, mert higyje el igen t. képviselőtársam, nem tudom eléggé szomorúnak látni az ország helyzetét akkor, ha az ipart feláldozzuk és az ipart ma eltöröljük. Minél inkább elzárkóznak az egyes államok, annál inkább a belső terület fogyasztóképessége a döntő. Ez olyan igazság, amellyel szemben ellenérv nincs és higyje el igen t. képviselőtársam, hogy ha én ma a búzából csak 2—3 millió q.-t tudnék átvenni még az országban belső fogyasztásra, akkor nem 15 pengős búzaárfolyam volna, hanem merném garantálni a 25 pengős búzaárfolyamot is. Ez a döntő tényező; ezt lehet hangulatok alapján másképpen megítélni, de aki gazdasági kérdésiben tisztán lát, az így ítéli meg a helyzetet. Az a hajunk, hogy túlontúl mezőgazdasági állam vagyunk. (Gál Jenő: Egy kereskedelmi szerződés többet érne, mint ez az egész fejtegetés!) Ez az urak felfogása! (Zaj. — Elnök csenget.) De el tudják-e hinni, hogy a magyar kormány nem tett meg mindent, vagy azt méltóztatnak gondolni? Amikor most egy éven belül Németország nem tudom hányszor emelte a tarifáját, amikor Csehország bevezette a minimális vámtarifát és hallunk más hasonló törekvésekről s folyton emelik a vámot, akkor itt van igazán a jóhiszemű tévedés, mert merem állítani, hogy ha feladjuk ma az egész ipari vámvédelmet, akkor sem fogunk tudni jobb szerződést kötni, mert eddig csak azt láttam, hogy minket minél messzebbmenő engedményekre kényszerítettek és mi mindig örültünk, ha a követeléseinknek csak egy részét is meg tudtuk kapni. S még valamit. Miután tudjuk, hogy milyen erősek ma a nemzetközi ipari szervezkedések, még abban is nagy^ tévedés van, ha azt hisszük, hogy holnap mar alacsonyabb árak lesznek, ha az ipart egyoldalúan feladjuk. Igen, pillanatnyilag talán letörnek az árak, de csak addig, amíg az ipar nemzetközi hatalmai egymás között harcolnak, de rögtön még magasabb árak következnek, ha megegyeztek a külföldi tényezők. Itt azután az a különbség, hogy akkor már nem magunknak termelünk és fizetünk, hanem egyszerűen adófizetőivé válunk a külföldnek az egész vonalon. Ez az igazság és ennek az igazságnak^ figyelembevételével kell felállítanunk azt a tételt, — és ez volt beszédének az a része, amelyben egyetértek igen t. képviselőtársammal — hogy az ország gazdasági feltételeinek megfelelő vámtarifát kell teremteni. Be is fejezem beszédemet, csak még a második részre térek rá. Én már többször kértem a t. Házat, hogy méltóztassanak engem kíméletlenül és végletekig felelőssé tenni és támadni bármilyeji intézkedésért. ^ De higyje el igen t. képviselőtársam, nem jó szolgálat az ügynek sem, ha a minisztérium tisztviselő

1 karát méltóztatik támadni. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Az országgyűlésen, annak ülése 1930 november 5-én, szerdán. 183 mindkét Házában egyetlenegy ember felelős: az illető tárcának vezetője, annak kell viselnie a felelősséget, ha kellemetlen az, ha nem. Nekem meg kell védenem a tisztviselői kart és én megvédem itt a nagy közvélemény előtt Eerenczi Izsó helyettes államtitkárt is. S mondhatom, — most magamról beszélek — amit én akarok, az történik és az fog történni a kereskedelemügyi minisztériumban s mondhatom azt is, hogy Ferenczinél becsületesebb, tehetségesebb, az ország egyetemes érdekeit jobban szem előtt tartó és mindig a helyes utat követő tisztviselőt talig tudok megemlíteni. (Ügy van! jobbfelől.) Ha t. képviselőtársamnak és a Háznak más az álláspontja, tessék leszavazni, rendben van, levonom a következtetést. De ne vigyük erre az útra a kérdést, mert ez nem fér össze közjogilag sem a Háznak, sem az országgyűlésnek méltóságával. Mindig a minisztert tessék felelőssé tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugyanez áll természetesen Ne meshegyi Tiborra, akit éppúgy meg kell véde nem, hiszen mint pénzügyminiszter is ismertem az ő működését. Ha pedig méltóztatik itt valami visszaélésről beszélni, telefonfelvételről, stb., akkor azt kell mondanom, hogy a magyar tisztviselői kar nyomorog, (Ügy van! Úgy van!) a tisztviselői kar nehéz éveket élt át és él át ma is, (Gál Jenő: Azért rónak ki reá új adót! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) én azonban merem állítani, hogy Nyugat-Európához mérve, talán nincs gyengébben fizetett tisztviselői kar, mint a magyar tisztviselői kar, de tisztességesebb* és becsületesebb tisztviselői kar sínes. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Ha lehetnek, amint mindenütt történhetnek, kilenge sek, tessék azokat szóvátenni, de ne tessék — az Isten szerelmére! — áltaLánosítani. Képviselő úr, ezt az egvet nem szabad tenni. Tessék az illető felelős miniszterhez menni, annak megmondani a dolgokat és ha nem intézkedik, tessék őt felelőssé tenni. Én kénytelen vagyok a tisztviselői kart megvédeni. (Helyeslés a jobboldalon.) Végül méltóztatott a döntvényekről beszélni, a vámdöntvényekről. Ezek egy szokásos processzus eredményei, amelyek minden vámpolitikában ismeretesek. Hiszen bármenynyire akart előrelátni a törvényhozó, vagy a végrehajtó hatalom is, az élet uj árukat hoz felszínre«, új termelést produkál, azután megszületnek a kereskedelmi szerződések s ezáltal ellentétek keletkeznek az egyes tételek közöttSokszor maguk az érdekeltek hozzák oda a vitás ügyeket. Nem beszélve arról, hogy hiszen ez az élet maga. Jó, hogy még méltóztatott említeni a szállítócégeket, mert ezek mégis csak a lehető legalacsonyabb tétellel akarják megvámolni azt az árut, amennyiben tudnak több tétel között választani. De olyan tendenciát feltételezni, úgy beállítani, hogy itt tudatosan akarják rontani a helyzetet a fogyasztó, vagy a mezőgazdaság kárára még sem lehet. Itt megint a tárgyilagosságot kérein mélyen t.^ képviselőtársamtól. Méltóztatott azokat a rádiólemezeket említeni. Nekünk rendelkezésünkre állott az egész anyag. A rádióipar új ipar az egész világon. Választanunk kellett és kell ebben a kérdésiben, akarjuk-e, hogy ebben a vonatkozásban legyen sajátos magyar ipar, vagy teljesen a külföldnek akarjuk-e ezt átengedni! Méltóztassék megnézni a legtöbb külföldi állam vámtarifáját ebből a szempontból, nem hiszem, hogy egyet tudna mutatni, amely csak megközelítőleg olyan alacsony volna, mint amilyen még mindig a mi vámtarifánk ebben