Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-429
Az országgyűlés képviselőházának U29. kedelmi törvény s a kereskedői etika értelmében nem volna megengedhető, hogy egy konkurrens cég a másik cég üzletmenetébe, vevőés eladási körébe betekintést nyerjen, ezek az urak pedig a v helyzet adottságánál fogva betekintéssel bírnak és mivel esküt nem tett tisztviselők, azt úgy használhatják fel, ahogy nekik jólesik. (Farkas István: De nagy privilégiumot élvez ez a Wolffner-gyár !) Előfordul, hogy egyik-másik nagyipari vállalat vámjövedéki kihágást követ el: a vizsgálatot nem igen engedik meg- lefolytatni ellene. Mondok egy pékllát, itt van Maróti Fürstnek az esete. Maróti Fürst ellen néhány vámszaki tisztviselő előjegyzési raktárainak kicserélése folytán vámjövedloki vizsgálatot akart vezetni. Ezt a vizsgálatot telefonice lerendelték és megszüntették. A folyosón szívesen hajlandó vagyok a miniszter úrral annak a tisztviselőnek nevét közölni, aki ezt megtette. (Farkas István: Tessék itt megmondani!) Maróti Fürst például tanuk előtt tette azt a kijelentést, hogy «majd elmegyek az én Tibor barátomhoz» — t. i. Nemeshegyi Tiborhoz — «és majd ellátom a kegyed dolgát is» — t. i. annak a vámszaki tisztviselőnek dolgát, aki Maróti Fürst ügyében hivatali kötelességét akarta teljesíteni. Elnök: A képviselő úrnak lejiárt a beszédideje. Griger Miklós: Kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak^ hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Griger Miklós: Egyelőre elég ezekből az adatokból. Mindenesetre súlyosak ahhoz, hogy megállapítsam, hogy ehhez a kérdéshez kell bátor kézzel hozzányúlnia a t. kormánynak, i Kétségtelen ugyanis, hogy a mai vámtarifa ! fenntartása és rendszeresítése mindössze néhány embernek érdekét szolgálja, akik hatalmas szervezetükkel, élelmes politikai tényezők, magasrangú miniszteriális tisztviselők nem annyira szakképzettségének, mint inkább a kijárásihoz szükséges lábbeli készségének busás tmegjutalmazásával, honorálásával, lekenyerezésével, akár így is mondhatom nyugodt lelkiismerettel, megvesztegetésével... Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Griger Miklós:... szinte áttörhetetlen frontot építenek, hogy annak védelme alatt millió és millió embert megsarcoljanak, kiuzsorázzanak, kiraboljanak törvényes úton, törvényes eszközökkel, az államhatalomnak asszisztenciájával. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék ezektől az erőteljes kifejezésektől tartózkodni, mert kénytelen leszek a képviselő urat mégegyszer rendreutasítani, s azután a szót megvonni. Griger Miklós: Most folytatólag bátor leszek Mussolinire hivatkozni, és az ő gondolatmenetét előadni, amelyet én akceptálok. Remélem, őt nem fogják rendreutasítani. Ő azt mondotta ezekről és a hasonló urakról, hogy «azok, akik közgazdasági tevékenységükkel a nemzet fejlődését és létét fenyegetik, börtön és vasbilincs helyett nem egyszer megtisztelő címekiben és előkelő kitüntetésekben részesülnek.» (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezeknek a járma alól szabadítsa ki a t. kormány a kereskedelmet, a kisipart, a mezősíazdaságot és a fogyasztóknak nyolcimilliós tömegét. Miért nem teszi 1 ? Mitől fél*? Mi következnék KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ, XXXI. ülése 1980 november 5-én, szerdán. 179 a mezőgazdasági termékek és iparcikkek diszparitásának államhatalmi eszközökkel valö megszüntetéséből, a profit uralmának letöréséből? Először a kereskedelemben, a kisiparban, a mezőgazdaságban rentabilisabb volna a termelési munka, (Űgp van! balfelől) másodszor a fogyasztók millióit nem sújtaná az a hihetetlen drágaság, mert a magyar fogyasztást drágító kartellek, melyek a magas vámoknak köszönhetik virágzásukat, (Lázár Miklós: Úgy van!) minden kapzsiságuk és lelkiismeretlenségük ellenére is képtelenek volnának fenntartani áraikat a jogos és méltányos színvonalon felül. Harmadszor nagyobb kilátás lenne mezőgazdasági terményfeleslegeink elhelyezésére. Szerény véleményem szerint, amely azonban igen komolya szakembereknek véleménye is, a magyar búza, a magyar liszt, az összes mezőgazdasági termékek, amelyek ma számunkra feleslegesek és amelyeknek kivihető mennyisége a mai árak mellett 1 millió pengő értéket reprezentál, az utódállamok területén is eladható abban a pillanatban, amelyben vámrendszerünkkel szakítunk, vagy legalább alaposan korrigáljuk. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Nagy tévedés!) Miért hihető ez? Mert a kéz kezet mos, a do ut des elve a nemzetközi gazdasági viszonyokban sem szokott csődöt mondani. S végül ama rövidlátóan lelkiismeretlen és önző ipari vállalatok, amelyek a megváltozott viszonyokhoz nem akarnak alkalmazkodni, amelyek a végletekig ellenállnak a világgazdasági helyzetből eredő nyomásnak, saját érdekükben, akaratuk ellenére kényszerülnének áraikat csökkenteni és létezésüket a mostani világkrízist követő nyugodtabb időkre átmenteni. Vagy attól tart a t. kormány, hogy a mai vámrendszer^ megdöntése vagy mondjuk így: megkorrigálása az államháztartás egyensúlyát veszélyeztetné? Nos, úgy tudom, hogy a vámbevételek nem döntőfontosságú tényezői az állami költségvetésnek s egyébként is az alacsonyabb vámok olyan nagy forgalmat eredményeznének, hogy ezen a téren a kincstárt károsodás nem érhetné. Ami pedig a valutapolitikai szempontokat illeti, egyenesen tűrhetetlen, hogy a pengőért a különböző nemzetközi városokban ugyanabból az áruiból lényegesen több árut lehessen yenni % mint Budapesten. Az ország eminens érdekének tartom azt, hogy a pengő legalább annyit érien Budapesten, mint amennyit ér Bécsben. Prágában vagy Londonban. T. Ház! Befejezem szavaimat azzal, hogy bár a pénzügyminiszter úr a múlt héten, amikor itt valaki a kormányt, illetve az ő jóhiszeműségét aposztrofálta, — azt hiszem, Gál Jenő t. barátorn volt — ezt «lint személyes, sértést, visszautasította. Nos, a magam részéről bátor vagyok ezt a személyes sértést elkövetni és kijelenteni, hogy a t. kormány jóhiszeműen kereste és keresi álmegoldást, s higyje el a t. kormány, hogy a jóhiszeműségnek ez az elismerése nem árt neki. Sőt mint erkölcsi tőkére. ilyen nehéz időkben nagy szüksége van. (Gál Jenő: Visszavonta a miniszter úr. nem illeti szemrehányás!) Mert bár a Háznak nincsen egyetlenegy tagja sem, aki a kormány jószándékát kétségbevonná. biztosítom a t kormányt, hogy a Há ; zon kívül igen sokan vannak- akik a kormánynak nemcsak tehetetlenségét, hanem ióakaratának a hiányát is hánytorgatják. (Jánossy Gábor: Azoknak nincs igazuk! — Pakots József: Vannak helyek, ahol túlságos jóakarattal találkoznak!) Azért, ha egy törvényhozó a közvéleményt' a kor97
