Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-429

180 Az' ország gyűlés képviselőházának 429 mány becsületes intencióiról ' — intencióiról, ismétlem — iparkodik meggyőzni, nehéz időkben nemcsak a kormánynak, hanem az ország rendjének is szolgálatot tesz, mert elvégre szívesebben és könnyebben viselik az emberek a keresztet ott és akkor, ha tudják, hogy a kormány tőle telhető jóakarattal iparkodik azt vállaikról leemelni, mintha az a meggyőződés ver lelkünkben gyökeret, ami tekintve a felfordulást mesterségesen előidézni akaró izgatók^ aknamunkáját, nem is olyan kizárt eshetőség, az; a meggyőződés kerekedik felül, hogy a kormányban a jóakarat is hiányaik, — azért vagyok bátor én a jóakarat és a jószándék — de csak a jóakarat és csak a jószándék — dolgában á kormány iránt bizalmat nyilvánítani. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Interpellációm szövege pedig a következő (olvassa): «Van-e tudomása a kereskedelemügyi mii niszter úrnak arról, hogy az autonóm vámtarifának egyes tételei a mezőgazdasági termelés és a fogyasztók kárára vámdöntvényekkel kiigazíthatnak? Hajlandó-e ez eljárást revízió alá venni?» Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólani. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Hosszú évek óta van alkalmam hallani Griger Miklós igen t. képviselőtársarii interpellációit és nem egyszer voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy nekem jutott a feladat, hogy válaszoljak. Ha Griger Miklós igen t. képviselőtársaim régi felszólalásait veszem, felszólalásait rendszerint a nagy készültség, az erős, szónoki készség és határozottan az erős tárgyilagosság jellemezte. (Egy hang a balközépen: A tárgyi igazság!) Ne vegye rossz néven igen t. képviselőtársam, de én egészen nyugodtan végighallgattam felszólalását és azt találom ebben az esetben, hogy egykét'ilyen kelléket elfelejtett. Különösen akkor tért le erről az útról, amikor nem maradt meg mindig a mellett a szigorú tárgyilagosság mellett, amelyet itt-ott meg lehetett csillanni látni beszédében. Tulajdonképpen nem értem, micsoda indokok késztethették a t. képviselő urat arra, hogy azt a hangnemet válassza, amelyet beszédében alkalmazott. En megértek mindent, megértem azt, hogy ott, ahol ellentétek vannak, az egyik álláspont erősebb fegyverekkel akar küzdeni, mint a másik, de ha nézem a nálunk kifejlődő szokást, — ezt ne méltóztassék szemrehányásnak, hanem csak megjegyzésnek venni a t. túloldalnak — az ellenzéknek is van egy gyengéje, és pedig az, hogy nem veszi észre, hogy különösen döntő főkérdésekben, .ha valamiben van erő, akkor a tárgyilagosságban van, mihelyt a tárgyilagosság alapját elhagyta az ember, elvesztette ezt az erőt, mert önkénytelenül is keresi az ember, hogy vájjon milyen célok és érdekek szolgálatában történik az állásfoglalás. (Gál Jenő: Griger Miklós minden ilyen célok és érdekek felett áll!) En nem Griger Miklósról, hanem általánosságban beszéltem. (Rothenstein Mór: Miért nem válaszol Grisrernek? — Jánossy Gábor: Csak türelem! — Eri Márton: Nem szorult védelemre! — Zaj.) T. Képviselőház! Méltóztassék elhinni, hogyha van kérdés, amely erős megfontolást igényel, ha van^kérdés, amelyről el lehet mondani, hogy az érvek hosszú sorozatát kívánja mes:, ëz: a vámnolitika. (Üf» van! Ügy van! a jobboldalon.) Engedelmet kérek, már kiindulási pontja is teljesen eltévesztett és hibás . ülése 1930 november 5-én, szerdán. volt t. képviselőtársamnak, ö úgy állítja be a kérdést, hogy az ország egy autonóm vámtarifát szerkesztett — aláhúzom az autonóm szót, mert erre a szóra még visszatérek — egyes ügyes egyének, vagy pedig érdekcsoportok érdekében. (Pakots József: Ügy van! Ezt nyögi az egész gazdasági élet és a kisexisztenciák!) T. képviselőtársam, soha egy ország^ és egy kormány nem szerkeszthet autonóm vámtarifát ilyen célzattal s ez ellen a leghatározottabban és legélesebben tiltakozom. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bud János kereskedelemügyi miniszter; T. Ház! Nekünk kellett egy vámtarifát csinálnunk, mert hiszen egyszerre, egyik napról a másikra az önálló vámterület helyzetébe jutottunk és alki^ egy kicsit tudja, hogy mi az az autonóm vámtarifa, az mindig tisztában van azzal is, hogy mit jelent az autonóm vámtarifa, hogyan lesz az megszerkesztve, és milyen célkitűzései vannak. Vették az igen t. képviselő urak azt a fáradságot maguknak, hogy a mi autonóm vámtarifánkat összehasonlították volna más államok vámtarifáival

1

? Vették maguknak aizt a fáradságot, hogy kutatták volna, hogy olyan államokban, amelyek nem sorscsapás folytán jutottak a mienkhez hasonló helyzetbe, amelyeket nem fosztottak meg évezredes alapokon nyugvó gazdasági lehetőségektől, miképpen néznek ki a vámtarifák? (Gál Jenő: Nem emelték 200%-kai a kávé vámját) Tudnék én is mondani sokkal nagyobb százalékot Ezt igenis elfelejtik az urak, elfelejtik a tényállást, hogy mi tulajdonképpen egyszeribe abba. a helyzetbe jutottunk, hogy mint export-agrárállam ott álljunk minden fegyver és ellenérték nélkül a kereskedelmi tárgyalásoknál és ott álljunk minden lehetősége nélkül annak, hoarv ebben az országiban a meglévő ipart fenntartsuk, avagy azt valamennyire tovább tudjuk fejleszteni. Mert higvjék el az igen t. képviselő urak, ha itt tőkeerős, tőkével rendelkező ipar lett volna, ha itt tartalékok lettek . volna, ha nem vesztettük volna el a háborút, ha nem szenvedtünk volna el forradalmakat, a szerencsétlen békekötést, és így tovább, akkor igen könnyen egészen más vámtarifát szerkeszthettünk volna, mint amilyenért most igen t. képviselőtársam szemrehányást tesz. Az autonóm vámtarifa jellege mindig az, hogy bizonyos fokig kiélezett, mert egyébként nem lehet vele boldogulni. De vették volna maguknak megint r azt a fáradságot azok, akik e miatt támadják a kormányt, hogv megnézték volna, mi történt azóta egész Európában, amióta ez a vámtarifa megszületett; vájjon kik voltak azok, akik a szabadkereskedelem és a szabadabb mozgás mellett állást foglaltak, érre törekedtek? Nekünk kell innen szemrehányást hallani akkor, amikor a tárgyalásoknál mindig a legnagyobb nehézségekkel küzdünk? Ebiből a szempontból nem hallottam, hogy kifelé támadtak volna és a, szerint léptek volna fel, hogy mi történt másutt velünk szemben! De nem akarom ezt most részletesen előadni, nem akarok túlságosan belemenni a kérdésekbe. Tessék megmutatni, hogy akkor, almikor mi voltunk az elsők, akik a vámDolitika leglehetetlenebb eszközét, amelyet ránkdáktáltak az akkori viszonyok, a behozatali és kiviteli tilalmakat, máról-holnapra felfüggesztettük, mikor követtek bennünket a többi államok ebben a tekintetben? Itt álltunk évekig szemben a másik oldal behozatali és kiviteli tilalmaival, meg kellett küzdenünk a kontingensekkel és most is fo-