Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-429
178 Az országgyűlés képviselőházának Félreértések elkerülése végett bátor vagyok mindjárt elöljáróiban kijelenteni, hogy nem a köziponti vámigazgatóság ellen van panaszom, és hogy interpellációm éle nem ellene irányul, ellenben egészen nyíltan kijelentem, hogy interpellációm éle Ferenczi Izsó és Nemeshegy Tibor kereskedelmi, illetőleg pénzügyminiszteri helyettes államtitkár urak ellen iránjúl, akiknek működését az ország szempontjából kártékonynak tartom. (Mozgás balfelől, — Rassay Károly: Nem a tisztviselő a fontos, hanem a miniszter! Tisztviselőt támadni, minisztert támogatni?) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék az ilyén kifejezésektől tartózkodni. , Griger Miklós: Nehogy esetleg a vámközpöntban inkvizíciót folytassanak le, bátor vágyóik kijelenteni, hogy én az adatokat a vámolást végző szállító cégektől kaptam. Mindenekelőtt itt van néhány száraz adat, ami azonban milliókat jelent egyesek számára, milliók kárán. " A vámtarifa 833. tétele alá tartozó akkumulátorlemez métermázsánként 40 aranykorona vámot fizet a törvény szövege szerint. Ám á kereskedelemügyi minisztérium az 537 számú vámtarifális döntvényével minden 8 millimétert meg nem haladó vastagságú akkumulátorlemezt a vámtarifa 857. t száma alá tartozó rádió alkatrésznek minősít s métermázsánként 800 aranykoronás vámmal terhel. Ez a vám tehát a törvényes vámnak húszszorossá; míg az ólomianyag kilogrammonként alig néhány fillért jelent, addig a vámja kilogrammonként 8 aranykorona. Mivel pedig a 8^ milliméternél vastagabb lemezek csakis speciális és ritkábban előiforduló esetekben, megrendelésre készülnek, ez a felemelés a tiltó vám jellegével bír. Most tegyük fel a kérdést: cui prodest? Kinek használ, kinek árt? A Tudor Accumulator Gyárnak használ s ia fogyasztóknak árt. Ilyen a/ vámtarifa 853. tételszáma aia tartozó elektromos transzformátor esete is. (Várnai Dániel: Kik az igazgatósági tagok? Esetleg megtudnánk egyet-mást.) Ezeknek maximális vámja métermázsánként 130 aranykorona, de a kereskedelmi minisztérium 131. számú döntvénye ezt odamódosította, hogy egyszerűen kimondta, hogy az öt kilogrammon aluli transzformátorok a vámtarifa 857. tételszáma alá tartozó rádió alkatrészek s métermázsánként 800 aranykorona vám alá esnek. Az öt kilogrammnál nagyobb súlyú transzformátorokat pedig a vámtarifa 891. száma alá sorolja mint elektromos gyógyászati készülékeket s métermázsánként 250 aranykorona vámmal terheli. Cui prodest? A Siemens-^Schuckertgyárnak s a Ganz Villamossági gyárnak. Es kinek árt? Természetesen a fogyasztóknak. Súlyos és teljesen megokolatlan a fegyverek és a fegyyerműves ipar nagymérvű megterhelése. Erről sokkal többet tudnék mondani, mint amennyit mondhatok, ha engem bizonyos hazafias szempontok hallgatásra nem köteleznének. Ennyit azonban mégis kénytelen vagyok leszögezni: a vámtarifa a 842a, tételszám alá sorolja a Flobert-et és darabonként 6 aranykorona vámmal terheli Azonban mit tesz a kereskedelemügyii minisztérium? 134. számú döntvényével a fegyvereknek ezen fajtáját, mely az egész világon közismert minősítéssel bir, ha azok vontcsővűek, 100 aranykoronával terheli meg. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy míg külföldön egy ilyen fegyvert 25 pengőért kapok, így például Bécsben, nálunk 106 pengőt kell érte fizetnem, ha meg akarom vennil . Ülése 1930 november 5-én, szerdán. Es ki fizeti meg? Ha én nem fizetem meg, akkor a kincstár veszi meg, azután a diák, az Országos Testnevelési Tanács. Méltóztassék ott érdeklődni, hogy mennyi pénzt fizettek ki, mennyi súlyos milliókkal károsították meg az államot. (Lázár Miklós: Kinek az érdekében?) Es kinek az érdekében? A Magyar Fegyvergyár érdekében. Érdekes a fegyveralkatrészekre vonatkozó anomália. Ha behozok egy kész zsebpisztolyt, fizetek érte darabonként 20 aranykorona vámot, ha azonban csak a pisztolycsövet hozom be, azért már darabonként 30 aranykorona vámot fizetek, pedig ezzel voltaképpen magyar munkásnak adok kenyeret, aki azt beszereli. Ugyanígy állunk a fegyveralkatrészek métermázsánként kétezer aranykoronás vámjával, amellyel semmiféle kisiparos boldogulni nem tud, az eredmény pedig az, hogy a 600 fegyverműves előbb-utóbb elpusztul. Nem akarok arról beszélni, hogy a vámtarifának ezt a részét a csehek sem csinálhatták meg másként, mint ahogyan mi csináltuk meg és hogy mennyi alkalmat szolgáltat ez a csempészésre, mert ha én Bécsben egy pisztolyt vagy nem tudom más fegyvert 80%-kai olcsóbban kapok, akkor a hazaszeretet maximuma kell ahhoz, hogy olyan áldozatot hozzak, hogy Budapesten 106 pengőt adjak érte. (Csík József: Kik vannak az igazgatóságban? Ez a fontos!) Most jönnek a mezőgazdasági gépek. A mezőgazdasági gépek a vámtarifa 814—819. tételszámai f alá tartoznak és a mezőgazdasági gépalkatrészek a törvény szövege szerint ezen vámdíjtételek szerint vámolandók el. Ezzel a törvény favorizálni akarta a mezőgazdaságot, azonban mi lett a valóságban a törvényből? Az, hogy ismét a nagy érdekeltségek érdekében a 168. számú döntvény kimondja, hogy csak azok az alkatrészek vámolhatok meg az egyes mezőgazdasági gépek tételeivel, amelyek a tarifában külön megnevezve nincsenek. Miután pedig a tarifában majdnem minden alkatrész, tehát / a fogaskerék, a futókerék, a rúgó, a csapóágy, a transzmissziós tengely, a szíjtárcsa, a lendítőkerék stb. külön is fel van sorolva, mégpedig sokkal magasabb tételekkel, természetes dolog amaz eredmény, hogy a mezőgazdaságnak juttatott előny csak látszatelőny. Most még csak egy, helyesebben két esetet mondok. Ha a nyers pamutszövet csak mángorolva is van, már fehérített áru gyanánt kell elvámolni a vámtarifa 552/a tétele szerint métermázsáinként 100 aranykoronás vám helyett métermátzisánként 180 aranyikoronás vámmal. Tehát az egyszerű mángorlásért 80 aranykoronás vámtöbbléttel yam biztosítva a nagyipar. Még tovább megyek. A vámtarifa 631. tétele alá tartozó inggallérok után métermázsanként 600 aranykoronát kell fizetni. A nagyipari érdekeltség védelmére kitalálták, hogy ezek a csomagolásra szolgáló dobozokkal együtt vámolandók el, ami nem kevesebb, mint 50%-os vámemelést jelent. Itt nines meg még a miniszteri vjálmdöntyény száma sem, pedig nagyon kíváncsi volnék ennek a számára, mert az illetékes tényezők ezt nem tudják, csak azt tudják, hogy kötelesek így elvámolni az inggallért. Ezután még egy anomália. A kereskedelemügyi minisztérium rendelkezése folytán a bőrügyeikben a m. kir. vámhivatalok működését ellenőrzi ós a tarifáiig osztályozás felett dönt egy úgynevezett bőrbizottság. Ez a bőrbizottság áll a Wolffner-gyárnak és egy másik érdekeltségnek egy-egy "megbízottjából. (Farkas István: A tolvajt teszik meg felügyelőnek!) A keres-