Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-429
Az országgyűlés képviselőházának U29. nyosan ítélő politikusnak bírálatában a helyzet nehézségeit és a megoldott vagy megoldandó feladatok szokatlanságát is mérlegelnie kell. Igaza van például Eber Antalnak, (Várnai Dániel: Neki soha sincs igaza!) iaki tegnap oda nyilatkozott, hogy más országoknak, a nemzetgazdasági kultúrában előrehaladottabb országoknak kormányai is tévedtek. Ám ez a tárgyilagos állásfoglalásra való törekvésem egy kötelezettséget is ró reám: (Halljuk! Halljuk!) hangoztatását annak, hogy itt az utolsó óra, (Ügy van! Ügy van! a középen, a bal- és a szélsőbaloldalon.) legfőbb ideje annak, hogy a kormány a szigorú önbírálat férfias és tiszteletreméltó alkalmazásával igyekezzék az elkövetett hibákat, amennyire lehetséges, reparálni, mindent felülvizsgálni, ami az utóbbi esztendőkben termelési és gazdasági vonatkozásban itt történt és gondoskodni arról, hogy a drágán, nagyon drágán megfizetett tanulságok és tapasztalatok a nemzet érdekében hasznosíttassanak. Ilyen tanulság elsősorban az, hogy hazánk ezidőszerinti társadalmi és gazdasági sztrukturája mellett sem az ipar, sem a kereskedelem, sem egyéb foglalkozási ágak helyzete nem lehet mindaddig kielégítő, amíg a mezőgazdaság állapota nem javul, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) hogy a mezőgazdaságnak tarlós krízise feltétlenül magával rántja és maga alá temeti a gyáripart is, (Ügy van! Úgy van!) hogy Magyarország fennmaradásának és feltámadásának élet-halál kérdését jelentő feltétele a magyar mezőgazdaságra nehezedő krízisből való kibontakozás. Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy a mezőgazdasági válság világjelenség és hogy a mezőgazdasági krízist 80%-ban nemzeti eszközökkel megoldani nem lehet. E megállapítás '•' ugyan véleményem szerint 5—10%-ot a világkrízis számlájára átcsúsztat, de ennyi kormánypártiságot minden nehéz helyzetben lévő kormány megengedhet magának. Leveszem tehát a felelősség súlyát 80% erejéig a kormánynak a roskadozó vállairól. De itt van még akkor a 20%, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdasági válságot megszüntetni nem tudjuk, de azt is jelenti, hogy 20% erejéig igenis tudjuk enyhíteni. (Gr. Hunyady Ferenc: Egész nyugodtan lehet többet mondani.) és jelenti azt is, hogy ennek az enyhítésnek érdekében a kormánynak minden tőle telhetőt el kell követnie. Ez a «minden» pedig, t. Ház, nem a boletta árának felemelése, (östör József: Gabonajegy!) ezt a mi kerületünkben bajlettának nevezik magukat, — (Derültsén.) mert ez csak emelné a drágaságot, súlyosbítaná a fogyasztók válságát, akiket arra kényszerítene, hogy az államnak és a gyáriparnak fizetett adókon kívül még a mezőgazdaságnak is fizessenek adót anélkül, hogy rajta segítenének. A boletta — legalább részben — folyománya annak a vámpolitikáak, amelyet hat esztendő óta folytatunk és ezért a legszükségesebb és legsürgősebb gazdaságpolitikai intézkedéseink egyike az autonóm vámtarifának becsületes, a mezőgazdasági termelés és a fogyasztók érdekeit is szolgáló revíziója, vámrendszerünknek olyan reformja, amely a nemzetgazdaság közérdekének, nem pedig a gazdasági kizsákmányolásnak és néhány kartell profitéhségének legyen eszköze. (Taps a középen.) Első interpellációmban a következő kérdést intézem a kormányhoz: Hajlandó-e az összkormány intézkedni aziránt, hogy az autoülése 1930 november 5-én, szerdán. 177 nóm vámtarifa törvénye mielőbb revízió alá vétessékl (Élénk éljenzés a középen.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt nyilatkozni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Mivel igen t. képviselőtársam még egy interpellációt jegyzett be, mégpedig azt hozzám intézve, és mivel a kormány részéről az első interpellációra is én adom meg a választ, kérem a Ház hozzájárulását ahhoz, hogy előbb hallgassuk meg a másik interpellációt is és a kettőre egyszerre adhassam meg a választ. (Helyeslés.) Elnök: A Ház ehhez hozzájárul. Következik Origer Miklós képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszterhez az autonóm vámtarifa egyes tételeinek a gyáripari érdekeltségek javára való kijátszása tárgyában. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): Vari-e tudomása a kereskedelmi miniszter úrnak arról, hogy az autonóm vámtarifának egyes tételei a mezőgazdasági termelés és a fogyasztók kárára vámdöntvényekkel kiigazíttatnakl Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó Griger Miklós: T. Ház! A miniszterelnök úr több ízben nyilatkozott a vámrevízió kérdésében. Legyen szabad ezeket a nyilatkozatokat egymás mellé, majdnem a*t mondhatnám, egymással szembeállítani. Vannak nyilatkozatai, amelyek a vámrevízió szempontjából nem valami biztatóak. így például «Az agrárolló megszűntetése nem alkalmas eszköz a mezőgazdaság megsegítésére.» Ezt saját fülemmel hallottam, nemcsak az újságokból tudom. «Nem áll meg az, hogyha az ipari vámvédelmen enyhítünk, boldog lesz a mezőgazdaság.» Más alkalmakkor a vámrevízió felé hajlott; például ezt mondotta: «A vámvédelmi tarifát a kormány abban a meggyőződésben csinálta meg, hogy az nem örökéletű és hogy Európa iparos államai rá vannak szorulva az agrárcikkekre.» «A vámvédelmen bizonyos enyhítést kell keresztülvinni.» Debrecenben harmadfél évvel ezelőtt tett nyilatkozatának szószerinti szövegére nem emlékszem, de a legnagyobb határozottsággal állítom, hoggy ott expressis verbis megigérte a vámtarifa revízióját. Legutóbb pedig október 20-án a vámtarifa revíziójáról csak ennyit mondott — meglehetősen kurta a nyilatkozat —: «A mai nehéz helyzetben kötelességünk gondoskodni arról, hos-v könnyebbülés álljon be a gazda szempontjából abban a vámvédékni rendszerben, amelyet az ipar számára koncedáltunk.» Amennyire én Bethlen miniszterelnök ùr&t ismerem, tudom azt, hogy egy latin kÖTonondást mutatis mutandis rá is lehet ann^kálm: «Quod Bethlen vult, valdé vult.» Amit Bethlen akar, azt nagyon akarja. Ez a rövid kitérés a ' vámrevízióra azonban inkább azt a benyomást ke T ti bennem, hogy ez a bejelentés nem jelent' elhatározó lépést vagy cselekedetet. Pedig arra ugyancsak szükség van. (Jánossy Gábor: Dolgozik már a bizottság ) Már iriásfél esztendeje dolgozik, de elpusztulunk addig, ha még egyszer ennyi ideig dolgozik, már csak azért is, mert amint bátor leszek ebben az interpellációmban bebizonyítani, a gyakorlatban, a vámtarifának egyébként tűrhető tételei is'különféle vámdöntvényekkel egyes^ érdekcsoportok érdekében a mezőffazdiáság és a fogyasztó osztályok szempontjából ín peius változtatnak meg, ," " v: >
