Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-429

158 Az országgyűlés képviselőházának U29. ülése 1930 november 5-én, szerdán. sított Farkas István országgyűlési képviselő úr mentelmi ügyében. (írom. 1028.) Kálmán JenŐ előadó úr ismerteti. Kálmán JenŐ előadó (olvasna): «Tisztelt Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség 3782/1930. f. ü. szám alatt Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogának a felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntetőtörvényszék B. XI. 3218/2/1930. sz. megkeresése szerint Budapesten a Világosság nyomdájában előállított «Népszava» eímü politikai napilap 1929. évi december hó 20. napján kiadott 290. számában «A felfüggesztett sashalmi főjegyző bűrilaj

stoma» felirat alatt közzétett cikk tartalma az 1914 : XLI. te. 1. §-ába ütköző, a 3. §> 1. és 2. pontjai szerint minősülő és a 9. § b) pontja értelmében felhatalmazásra hivatalból üldözendő Reintz Rezeő Pest-Pilis Solt-Kiskun vármegyei számvevőségi tanácsos sérelmére sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségének a jelenségeit tünteti fel. A. m. kir. belügyminiszter, mint sértett felettes hatósága a felhatalmazást a bűnvádi eljárás lefolytatásához 1930. évi január hó 7-én 82.061/1929—

III. szám alatt megadta. A kir. ügyészség vád tárgyává teszi a fent megjelölt sajtóközlemény egész tartalmát, különösen pedig annak a következő részeit: «A felfüggesztett sashalmi főjegyző bűnlajstroma». «Az iskola fűtésével kapcsolatos tüzelőanyagbotrányra, amely ebetekhez méltóan sorakozik a Reintz számtanácsos részére a község pénzével végzett háztatarozás. Ezenkívül emlékezetesek még a 18 és 24 pengős szemledíjak helyett 40—60 .pengős szemledíjak felvétele és az építkezési bizottság tagjai

; közötti testvéries szétosztása, amit még a mai napig se térítették vissza a károsultaknak.» «A község lakosainak nyugalma érdekében el kell tünniöka közéletből mindazoknak, .akik a volt főjegyző sikkasztásában hibásak, akik a barátiasság és a «kéz kezet mos» elve alapján laza ellenőrzéssel vagy egyéni szolgálatok teljesítése ellenében a botrányos állapotokat elnézték.» A cikk névtelenül jelent meg, annak szerzőjét az illetékes szerkesztőség erre felhatalmazott tagja a nyomozó hatóság eljáró közege közvetlen felhívására sem nevezte meg, így a sajtójogi felelősség Farkas István országgyűlési képviselő, felelős szerkesztőt terheli; a St. 35. §-a szerint. A

r bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete^ nem forog fenn, javasolja, a t. Képviselőháznak, hogy Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben függessze fel.» Elnök: Kíván valaki szólni? (Felkiáltások a jobboldalon: Nem! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogy nem! — Propper Sándor: Szót kérek)! A jegyző úrnál föl van jegyezve a képviselő úr? (Propper Sándor: Nem vagyok, de szót kérek!) A képviselő úr tehát a jegyző úrnál neon jelentkezett, azonban miután szót kért, megadom a szót. Propper Sándor: T. Képviselőház! (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: örüljenek, ha van egy felszólaló!) Elnök: A képviselő úr maradjon csendben. (Zaj-) Propper Sándor: Az önmagából kiinduló és önmagába állandóan visszatérő kormányzati tehetetlenség és tehétségtelehség jóvoltából megint ott tartunk, hogy hasznos és termékeny javaslatok helyett malmozhatunk és mentelmi ügyeket tárgyalhatunk. Ha mentelmi ügyek történetesen nem volnának, akkor a Ház nem volna abban a helyzetben, hogy együtt legyen, mert nem volna tárgyalási anyaga. Egészen furcsa színben tűnteti föl ezt a mi törvényhozói testületi munkánkat az, hogy aimikor kint óriási problémák foglalkoztatják a közvéleményt, amikor mindenki^ segítséget, mentési munkálatokat vár a törvényhozástól, akkor nekünk nincs jobb dolgunk, mint apró mentelmi ügyekkel foglalkozni. Ezt előre kellett (bocsátanom. A második pedig, amit mondani akarók a konkrét ügyhöz, az, hogy ebben az esetben a politikai zaklatás annyira nyilvánvaló, hogy ebben az ügyben a mentelmi jogot felfüggeszteni nem szabad és nem volna lehetséges

; Az ügyet a mentelmi bizottságban én olyképpen akartam elintézni, hogy halasszuk el a tárgyalását, — az előadó úr méltóztatik emlékezni erre — mert tudomásom szerint .az ügy vádlója valóban fegyelmi eljáráson ment keresztül. Tudomásom szerint ott Sashalmon igen erőteljes és éles fegyelmi ítéleteket hoztak. En most nem tudom egészen biztosan, hogy ez a Reintz úr is benne van-e a megfegyelmizettek között, azonban úgy tudom, hogy ez^ a körülmény a valóságnak megfelel. Azért kértem a mentelmi bizottságban, hogy szerezzük be az errevonatkozó iratokat és amennyiben ezekből kitűnik az, hogy a cikk állításai megfelelnek a valóságnak, akkor ne adjunk alkalmat arra, hogy egy képviselőtársunkat politikai szempontból zaklassák. A képviselő mentelmi joga igen fontos alkotmányjogi biztosíték, különösen az ma és különösen a mai pereskedési mániában kellene nagyon ügyelni arra, hogy a képviselőket ne szolgáltassuk ki a zaklatóknak. Látjuk, minden újságolvasó ember tudja, hogv ma mindenki perel. Ha egy beteg az ő szubjektív gondolata szerint nincs jól kezelve, ha szeretett volna meggyógyulni és nem gyógyult meg, szalad ^és beperli az orvosát nagy erkölcsi és anyagi kártérítésért, úgyhogy ma majdnem minden foglalkozás valósággal életveszedelemmel jár, s minden foglalkozás büntetőjogi következményekkel járhat. (Györki Imre: Az ügyvédeket is feljelentik, ha elveszítik a pert!) Ügyvédeket is feljelentenek, ha egy pert elveszítenek. (Györki Imre: Rögtön mennek a kamiarához!) Éppúgy van az^ orvos munkájánál, mint az ügyvéd munkájánál, mindkettőnél két lehetőség van: vagy nyer, vagy veszít, vagy meggyógyul az orvos betege, vagy megnyeri a pert az ügyvéd, vagy nem. A múltban ez ismeretlen volt, mert a tömegpsziche nem volt úgy aláaknázva, mint ma; ma teljesen alá van aknázva. Egy olyan beteg tömeghisztériával állunk szemben, amelynek hullámaitól, amennyire lehetséges, legalább a törvényhozást kellene távoltartani. Szerintem ennek a kötelességének a nen'telmi bizottság nem tesz eleget akkor, amikor derűre-borúra felfüggeszti a képviselők mentelmi jogát és kiszolgáltatja őket politikai zaklatásoknak. Vegyük figyelembe azt a perlekedés! mániát, amely ma az egész vonalon eluralkodott és egy kicsit próbáljuk megóvni a képviselők mentelmi jogát. En fölvetem itt újra azt a kérdést, amelyet a mentelmi bizottság előtt már felvetettem: Bdjuk vissza ezt az ügyet a mentelmi bizottságnak, szerezzük be az idevonatkozó fegyelmi iratokat és dolgozzuk ki ezt az ügyet egyszer tisztán, elvégre igazán nem olyan sürgős a döntés s megérdemli az ügy, hogy végre egy