Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-424

6 Az országgyűlés képviselőházának tam semminemű, kormánynyilatkozatot az idevonatkozó tervekre nézve, s minthogy egyáltalában azt látom, hogy ma nincs foglalkozási ág és társadalmi réteg, amely ne lenne súlyos helyzetben, helyesebbnek tartanám azt, ha ezt az időszakot, amelyre a Ház most elnapoltatik, — amikor javaslatok tárgyalása végett amúgy is bizottságok működnek — a mai gazdasági válságnak és az azon való segítés körülményeinek és módozatainak megbeszélésére szentelnők. Idevonatkozólag előterjesztem javaslatomat (olvassa): «Javaslom, hogy holnap tartsunk ülést, és arra tűzessék ki a gazdasági válság kérdésének megvitatása.» (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Káinoki Belő Sándor. Káinoki Bedő Sándor: T. Ház! Az elnöki napirendi javaslattal szemben Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hangoméban! — Malasits Géza: Nem mer hangosabban beszélni az egységespárt!) terjesztett elő ellenindítványt. (Zaj a szélsőbaloldalon. —- Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Elnök csenget.) Ellenindítványában a gazdasági helyzet megbeszélését kívánja napirendre tűzetni. (Propper Sándor: Talán nincs rá szükség?) Igen t. Ház! Valamennyien érezzük a gazdasági helyzet súlyát, és talán ugyanazzal az érzékenységgel érezzük mi is, mint az igen t. túloldal. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A gazdasági helyzeten azoniban azzal, hogy ^azt mi napirendre tűzzük és annak megoldása felett itt egymásnak hajába eső vitát provokálunk, nézetem szerint nem segítünk. (Farkas István: Mi a fenének vagyunk itt akkor? — Zaj. — Elnök csenget! — Peidl Gyula: A salgótarjáni rendőr igazolva van!) En azt hiszem, a kormányzat is éppen úgy érzi ,a mai helyzet súlyát, s a kormányzatnak is megvannak a maga bölcs gondolatai. Nézetem szerint addig, míg a kormányzat ebben a kérdésben megfelelő javaslatokkal nem jön ... Elnök: Farkas István képviselő úr olyan kifejezést használt, amely nem parlamentáris. Kérem a képviselő urat, hogy az ilyenektől tartózkodjék. (Zaj.) Káinoki Bedő Sándor: ... a Képviselőház mieiatívát nem is tehet. Az én tiszteletteljes javaslatom tehát az: méltóztassanak elfogadni iaz elnöki napirendet, s várjuk meg, míg a kormányzat megfelelő javaslatokkal jön a Ház elé. (Friedrich István: Várunk! Várunk! — Zaj. — Elnök csenget) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Káinoki Bedő Sándor t. képviselőtársunk megnyugtató kijelentése ellenére is ki kell jelentenem, hogy csak nagyon boldog, nagyon rendezett ország kormányai és parlamentjei engedhetik meg maguknak azt a fényűzést, hogy negyedfél hónapi szünet után pótszünetet vegyenek maguknak s a pótszünet után olyan jelentéktelen munkaanyaggal foglalkozzanak, mint aminőt ,az elnök úr napirendi indítványa tartalmaz. T. Képviselőház! En azt hiszem, mines ebben az országban olyan ember, aki elhinné a kormánynak vagy a Képviselőháznak, hogy negyedfélhónapi szünet és egy pótszünet után a törvényhozásnak nincs sürgősebb dolga, mint holmi apró mentelmi ügyek tárgyalása. Majdnem négyhónapi szünet után azok, akik . ülése 1930 október 20-án, hétfőn. talán még tudnak hinni, vártak valamit a kormány programmjától; várták azt, hogy történik valami annak a gazdasági romlásnak megakadályozására vagy megállítására, amelyről egyébként narlamenten kívül olyan sok szó hangzott el. Beszéltek külföldi kölcsönről; szeptember l-e után, a munkásság nagy figyelmeztető megmozdulása után mindenki közmunkákról beszélt. Az állami hivatalokban, minisztériumokban, városházán mindenki igért, mindenki tudott valamit valamiről, azután az egész összeroskadt, nem maradt belőle semmi, s itt vagyunk a legborzalmasabbnak Ígérkező tél előtt, a^ nélkül, ,hpgy komoly törekvést látnánk a veszély elhárítására. Kölcsön nincs sehol. A miniszterelnök urat a hágai tárgyalások után úgy jellemezték, mint egy modern Jasont, aki hozza Magvarország számára az aranygyapját, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) aki hozza a gadasági felszabadulást és vele természetesen azt a külföldi kölcsönt, amely nélkül állítólag Magyarország gazdasági helyzete nem állítható helyre. A kölcsön nincs, most már valamikor tavaszra igérik; közmunkákról nincs szó, ellenben a nyomorúság olyan katasztrofális arányokat ölt, hogy ezt meg nem látni szerintem a legnagyobb kormányzati könnyelműség. A gazdasági helyzet ijesztő romlását néhány számadattal méltóztassanak ilusztrálva látni. Nem az én adataim; a napokban jelentek meg, mint a népjóléti minisztérium adatai, kapcsolatban valamilyen megindítandó jótékonysági akcióval. Ezidőszerint Magyarországon 120 000 ipari munkás, 20 000 szellemi munkás, 50.000 kisiparos és körülbelül 300 000 mezőgazdasági munkás van munka nélkül, tehát 500.000 felnőtt, keresni akaró férfi. (Folytonos zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urakat, legyenek csendben és a szónokot hallgassák meg. Ilyen zajban a szónok beszédét nem lehet hallani, az elnök nem képes a szónokot ellenőrizni, s így a tanácskozás lehetetlenné válik. Propper Sándor: Mármost a családtagokat is számítva, minimálisan másfélmilliós lélekszám az, amely teljesen elhagyatottam teljesen ellátatlanul, teljesen tanácstalanul és kéfc ségbeesve várja ezt a legborzalmasabb telet. A mélyen t. kormány kikre akarja bízni ezeknek a sorsát? Az Olympus istenei ezekről nem fognak gondoskodni, sőt a magyar Olympus istenei sem gondolnak velük, amint a kormány sovány, semmitmondó programmjából látjuk, a törvényhozás azonban az én szerény felfogásom szerint nem mehet el közönyösen a fenyegető veszély mellett. Ha nyilt szavazásos is ez a Képviselőház, mégis kell éreznie valamilyen kötelezettséget az ország sorsával, az ország népének szenvedésével szemben. Lehetetlennek, erkölcsi lehetetlenségnek tartom a magam részéről, hogy a törvényhozás most elmenjen anélkül, hogy szó esnék arról, hogy mi van az országban, anélkül, hogy legalább meg ne kísérelnők választ adni arra: mi les? itt a következőkben és mit hoz az ország számára ez a kegyetlen tél? Itt utalnom kell arra, hogy az amúgy is katasztrofális, mondhatnám, mélyponton levő gazdasági nyomorúságot és gazdasági romlást még inkább fokozta a miniszterelnök úr legutóbbi beszéde, amelyben az ország gazdasági helyzetéről emlékezett meg az úgynevezett ag: rárblokk értekezletén. Ennek a miniszterelnöki megnyilatkozásnak hatása azonos volt azzal a korábbi, történelmi jelentőségűvé vált minisz-