Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-424

Az országgyűlés képviselőházának 424. ülése 1930 október 20-án, hétfőn. terelnöki kijelentéssel, amelyet 1918 október 17-én ebben a Képviselőházban Tisza István tett, aki kijelentette: «ezt a iháborút elvesztettük». Most a miniszterelnök úr a sajtót okolja azért, hogy ez a kijelentés vészes következményekkel jár, (Malasits Géza: A tízéves kurzus járt vészes következményekkel!) és a sajtót fenyegeti meg, ha folytatja a publicitás munkáját, akkor még rendőri eszközöktől sem riad vissza, hogy a sajtót megrendszabályozza. Pedig mélyen t. Ház és igen t. kormány, méltóztassék elhinni: arról a gazdasági romlásról, amely Magyarországot sanyargatj f-i - fi kanapé igazán nem tehet A kanapét ki lehet dobni, de az esemény maga és az esemény hatásai és következményei itt maradnak. A sajtó, amely Magyarországon amúgy is igen nehéz viszonyok között felel meg a maga nagy hivatásának^ csak visszhangja annak, ami történik az országban. A sajtót felelőssé tenni valamiért, amit megírt, de amit nem követett el: valóban olyan merész kísérlet, amelyet csak lehány átlóban és bukó félben levő kormányok és rendszerek szoktak — a történelem tanúságai szerint — igénybevenni. A sajtót meg lehet rendszabályozni, de én azt hiszem, hogy a sajtó megrendszabályozása nélkül egy kis önuralom, egy kis önfegyelem, egy kis többtörődés az ország helyzetével többet használ az ország sorsának. Azonkívül talán a 'hazafias tőkének, amely ilyen nagyon jól tudott reagálni a miniszterelnök úr megnyilatkozására, (Malasits Géza: Sietett dollárt vásárolni!) kellene önmagát megfegyelmeznie és nem az első szóra rögtön útrakelni (Malasits Géza: Dollárt vásárolni!) és ebből az országból kivándorolni akarni. Mélyen t. kormány és mélyen t. miniszterelnök úr, ne tessék tehát a pártokat felelőssé .tenni, ne tessék a sajtót felelőssé tenni; elsősorban ön felelős azért, ami történt. Mélyen t. miniszterelnök úr, ön nagyon jól tudja, mint ahogyan mi tudjuk, hogy a tőke igen érzékeny valami, igen érzékeny szeizmográf, amely a legapróbb kilengésekre is igen érzékenyen és igen élénken reagál és sem a sajtó közléseire, sem egyebekre nem indul meg és nem mond le a magas kamatozásról s nem adja fel kényelmét. Ha a tőke valamire reagál, e mögött van is valami. ^Egyébként a t. miniszterelnök úrnak ezúttal kivételesen igazat kell adnom abban a kijelentésében, hogy körülbelül elérkezett az ország gazdasági helyzete olyan stációhoz, amikor azt kell megállapítanunk, hogy nincs tovább, megállott, megrekedt. Hiába feküdt az ország 11 esztendeig a kísérletezés boncoló asztalán, hiába élte át az ország a viviszekció minden kínját és minden veszélyét, hiába vállalta ennek minden kockázatát, a vége az, hogy az ország miniszterelnöke kénytelen bejelenteni, hogy a rendszer s ia rendszer gazdasági és pénzügyi politikája úgyszólván esődbe került. T. Képviselőház! Ha ez igaz, ha ezt a legilletékesebb helyről, a miniszterelnök úrtól halljuk, akkor azt kell kérdeznünk: hát hogyan folytatódik tovább az ország kormányzása, hát mi lesz ezután? A mentelmi ügyek tárgyalásával a következő héten valahogy enyhül majd a gazdasági helyzet? A munkások munkához, az iparosok megrendeléshez jutnak? A búzának jobb ára lesz? S az egész nagy magyar gazdasági válság megjavul, megfordul, visszafelé fordul, és minden ellenkező irányba, fog menni, ha Farkas István és társai nyolcrendbeli mentelmi ügyét fogják tárgyalni? Ezzel segíteni lehet az országon, ilyen helyzetben, ilyen megnyilatkozások után ilyen programmal lehet előállani az ország színe elé? T. Képviselőház! Én azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr megnyilatkozásának leglogikusabb folytatása az lett volna, ha követte volna azt a kormány lemondása; (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ha a kormány azt mondotta volna, hogy miután 12 esztendeig próbálkoztam, kísérleteztem, mindent igénybevettem és ezt a gyönyörű eredményt tudtam elérni, jöjjenek tehát azok, akik talán több eredményt tudnak majd produkálni, jöjjenek a mentők, jöjjenek az árvizi ihajósok, akik talán tudnak ezen a bajbajutott, szerencsétlen országon segíteni. T. Képviselőház! Mi a magunk részéről szeretnénk a hajókon segíteni, mi próbálunk a dolgokon segíteni, s ezért az elnäk úr napirendi indítványával szemben bátorkodom a következő napirendi javaslatot tenni {olvassa): «Az elnök úr napirendi javaslatával szemben indítványozom, hogy a Képviselőház keddem e hó 21-én tartson ülést, és annak napirendjére tűzze ki Propper Sándor és társainak a munkanélküli biztosítás, a nyolcórás munkanap törvénybe iktatásáról és a munkanélküliek azonnali segélyezéséről szóló indítványainak tárgyalását,» (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Háromrendbeli indítványt terjesztettünk be; egynéhányat már korábban voltunk bátrak beterjeszteni, ezek is megokolatlanok még. Szeretnők ezt a három indítványt megokolni. Azonkívül igen fontosnak, nagyon szükségesnek és az ország szempontjából elengedhetetlennek tartjuk, hogy a miniszterelnök úr beszédét, amelyre hivatkoztam, szintén megvitassuk, hogy az ország törvényhozásának legyen alkalma arra, hogy hozzászólhasson, ezzel a ibeszéddel foglalkozhassék, ennek a beszédnek hátterét felderíthesse, ennek a beszédnek értelméről tárgyalhasson s az ország elé teljes és tiszta képet tárhasson. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Eendkívül sürgősnek és fontosnak tartjuk a munkanélküliek biztosítását. Azt hiszem., hogy ilyen ijesztő^ helyzetben, ilyen ijesztő munkanélküliségi számok és viszonyok mellett a többség és a kormány sem zárkózhatik el az elől, hogy végre hozzányúljon ahhoz a nyugateurópai módszerhez, amely abban áll, hogyha nem tudják gyümölcsöző, termelő munkával foglalkoztatni a dolgozni akarókat, akkor pedig a társadalom adjon nekik annyit, hogy éhen fel ne forduljanak és hogy a fogyasztás ne csökkenjen a minimumra. Mert az is egyik legnagyobb baja a magyar gazdasági helyzetnek és egyik oka a romlásnak, hogy a fogyasztóképesség állandóan csökken. A másik pedig, amit kérünk, a következő. Méltóztassanak csak elgondolni a munkanélküliek keserves helyzetét. Ez ugyan nehéz ebben a teremben, mert nagyon kevesen vannak itt olyanok, akik valaha is ették a munkanélküliség keserű kenyerét, akik valaha is megtagadni voltak kénytelenek éhes és kenyeret kérő gyermekeiktől a karéj kenyeret, ennélfogva ezt nem igen értik meg, de meg lehet érteni azt, hogy azokon a munkanélkülieken, akik esztendők óta (szenvednek és nélkülöznek, akik kénytelenek összetett kezekkel nézni családjaik pusztulását, valamiképpen segíteni kell, S én azt hiszem, hogy a gazdasági helyzet minden^ romlása ellenére is találni még a költségvetésben olyan tételeket, olyan fényűző vagy