Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-428

Az országgyűlés képviselőházának 42 < ipari munkásság képviselete hiányzik. Éppen azért, hogy a Felsőház egészen tökéletes le­gyen a képviselet szempontjából, azt kérjük a miniszter úrtól, hogy a gyári, az ipari munkás­ságot ne hagyjuk ki ebiből a képviseletből. Ha most ennek -a javaslatnak keretében ezt nem lehetne megoldani, méltóztassék gondoskodni arról, hogy ezeket a .hiányokat ne lehessen felhozni a magyar Felsőházzal szemben, hogy minden osztályt bevesz, csak éppen kimondot­tan az ipayi munkásságot hagyja ki ebből a képviseletből. Azt kérem a mélyen t. Háztól és a mélyen t. miniszter úrtól, méltóztassék gondoskodni arról, hogy alkalomadtán az ipari munkásság is bevétessék. Különben a javaslatot elfoga­dom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! A magáim részéről kérem a t. Házat, méltóztassék a javaslatot úgy általá­nosságban, mint részleteiben is elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Ez a javaslat nem azt célozza, amit Farkas István képviselőtársam a javaslat indokaként keresett, hogy tudni­illik ez a javaslat mármost a mezőgazdasági problémákat akarná megoldani. Ezt komolyan nem lehet mondani. (Farkas István: Ezt mondta az előadó úr!) Ezt senki sem hinné el, ha valaki mondaná. Ez a> kritika nem elég ko­moly ahhoz, hogy abba 'belebocsátkozhatnám. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez a javaslat semmi más célt nem szolgál, mint azt, hogy a Felsőházban az érdekképvise­leti rendszer tekintetében egy korábbi törvény­alkotás alkalmával bekövetkezett aránytalan­ságot helyreállítsa és a felsőházi tárgyalás so­rán a miniszterelnök úr által a Felsőháznak tett igéretét beváltsa. Amikor legutóbb az országgyűlés a felső­házi novellát tárgyalta, a Felsőiház azzal a gondolattal foglalkozott, hogy ezt a javaslatot egy módosítás végett visszaküldi a Képviselő­házhoz. Akkor kérte a kormány, hogy a Felső­ház mellőzze ezt a módosítást, s akkor tette azt az Ígéretet, hogy. alkalmas időben a miniszter­elnök maga jön ilyen javaslattal, természete­sen velem, az igazságügyminiszterrel egyet­értésben, — mert hiszen alkotmányjogilag ez a helyes képviselet ilyen természetű javaslatok­nál — s ekként pótolja azt a módosítást, ame­lyet a Felsőház akkor egyhangúlag helyeselt, s amelyet a kormány tisztán azért nem kívánt elfogadtatni, hogy ne kelljen a javaslatot újabb tárgyalás végett a Képviselőházhoz visszakül­deni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy é pillanatban, ami­kor indokaimat kifejtem, Farkas István kép­viselőtársam ' parallel beszédeket folytat. Nem tudom, mi a> célja vele, mert így én nem hallom, amit ő mond, s ő nem hallja, amit én mondok. A magam részéről szívesen meghallgattam őt, és bármilyen kérdésben mindig hajlandó va­gyok vele tárgyilagos alapon vitatkozni, azon­ban parallel beszédre, — legnagyobb sajnála­tomra — nem tudok olyan figyelmet fordítani, hogy a képviselő úrnak újból és pótlólag elő­adott indokaira is meg tudjam adni a méltó választ. Ellenben azokra, amiket eddigelé ho­zott fel t. képviselőtársam, igyekezni fogok egypár szóval válaszolni. Azt mondotta képviselőtársam, hogy már háború előtt gyűlölet tárgya volt a főrendiház. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez ellen tiltako­zom. (Helyeslés a jobboldalon és a .középem) '. ülése 1930 november U-én t kedden. 145 Lehet gyűlölet tárgya azok szemében, akiknek a gyűlölet a kenyerük, (Igaz! Ügy van! a jobb­oldalon.) akik nem tudnak tárgyilagosan nézni egy ezeresztendős intézményt, akik nem tudnak tárgyilagosan megállapítani történeti tényeket, (Ügy van! a jobboldalon. — Farkas István: Egyik oka volt annak, hogy Magyarországot feldarabolták.) akik nem tudják, hogy ha volt a világon (törvényhozó testület, amely a maga előjogairól mindig kész volt le­mondani, külső nyomás nélkül és mindig saját kezdeményezéséből terjesztette ki az egyedül őket illető jogokat, úgy elsősorban a nemesi alapon fejlődött magyar országgyűlés volt az, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) amelyre sohasem terrorral, hanem mindig saját előre­haladott bölcs filozófiai magatartásukkal kel­lett csupán hatni, és el lehetett érni mindannyi­szor azt, hogy maga a törvényhozás volt az, amely a haladás iránt a maga lépéseit meg­tette. Gyűlölet azoknál van, akik tudatlanok voltak; gyűlölet ott volt, ahol elvakultság volt; gyűlölet csak ott szólalhatott fel, ahol a ténye­ket nem ismerték vagy elferdítették. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ami pedig azt illeti, hogy t. képviselőtár­sam szerint nem ilyen felsőház lebegett Kos­suth Lajos vagy Irányi Dániel szeméi előtt, (Farkas István: Nem bizony!) megint azt kell megállapítanom, hogy nem méltóztatik a tör­ténelmet ismerni, (Farkas Lajos: Nagyon jól ismerem!) mert Kossuth Lajos felsőháza, ame­lyet ő elképzelt, nem jelentett olyan mértékű haladást a demokrácia szempontjából, mint a mostani Felsőház, s ha Irányi javaslatát néz­zük, — mert az megvan, t. képviselőtársam, (Farkas István: Tudom!) fel lehet olvasni, szembe lehet állítani a mai felsőházi szabá­lyokkal — akkor meg méltóztatik állapítani, mint ahogy mindenki megállapíthatja, aki tárgyilagos, hogy az Irányi Dániel-féle javas­lat, igenis, nagymértékben alapul szolgált a jelen Felsőház „ megalakítását célzó törvény­javaslat felépítésénél. (Propper Sándor: Köz­ben elmúlt 50 esztendő! — Zaj a szélsőbal­oldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Bocsá­natot kérek, annak az 50 esztendőnek is min­den következtését levontuk, mert sokkal hala­dottabb és sokkal demokratikusabb összetételű a mi Felsőházunk, mint amilyet Irányi kép­zelt. Csupán egyet vagyok kénytelen örömmel konstatálni, azt, hogy míg Farkas István kép­viselő úr szerint sokkal rosszabb a mi Felső­házunk összetétele, mint az Irányi elgondolása szerinti t felsőházé, Propper képviselőtársam most már közbeszólásában koncedálja, hogy sokkal jobb, csak azt mondja, hogy az 50 esz­tendő nincsen teljes mérték Sen érvényesítve az új Felsőháznál. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Minthogy gyűlöletről méltóztatott az előbb beszélni, mindenesetre megállapíthatom, ho#y gyűlöletet a magyar nép körélben a felsőház­zal és a főrendiházzal szemben sohasem ta­pasztaltunk, elleniben a t. képviselőtársam nem objektív kritikájában mindenesetre sze­repe volt a gyűlöletnek. (Ügy van! jobbfelől.) Azt méltóztatott mondani, hogy a kétka­marás rendszer nem illik be a mai korszakba. Méltóztassék^ egy kicsit körülnézni a világon: azokban az államokban is, ahol a demokráciáé a vezető szerep, úgyszólván mindenütt vala­milyen (formában megvan a kétkamarás rend­szer. (Propper Sándor: Titkos szavazás útján választják!) A kétkamarás rendszer megvan abban a formábar A amely esetleg rosszabb,

Next

/
Thumbnails
Contents