Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-428

^™ 146 Az országgyűlés képviselőházának U28. ülése 1930 november l*-én, kedden. amikor tudniillik az az államtanács és szövet­ségi tanács formájában van meg, amely nem demokratikus összeállítású a maga teljes ere­deti /mivoltálban, hanem nagyon is ariszto­kratikus rendszerű, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amelynél van egy teljesen demo­kratikus rendszerű .alsóház, és azután van egy államtanács, — például Svájcban a Bundes­rath — amely a maga részéről a második ka­marát pótolja anélkül, hogy a más országok­ban levő második kamarának a nyilvánossága és az általános választójogon való felépítése olyan nyilvánvaló és határozott volna, mint például Magyarországon, ahol az összes vá­lasztott elemeket igenis, titkos választás útján juttatjuk be a Felsőházba. (Propper Sándor: Itt a Képviselőházban is azt kellene!) Ha a t. képviselőtársam átnéz például a parlament klasszikus hazájába, Angliába, ahol tudomásom szerint immár huzamosabb idő óta munkáskormány van uralmon, ha méltóztatik ott megnézni a Felsőház rendszerét és össze­tételét, akkor, azt hiszem t. képviselőtársam megint rájön arra, hogy az a kijelentése, hogy a mai világba nem való a kétkamarás rendszer, az a kijelentése, hogy a mi Felső­házunk volna demokratikus szempontból a leg­elmaradottabb összetételű, nem helytálló, ak­kor ismét rá kell jönnie, hogy mondott vala­mit, amiért helyt nem állhat egy pillanatig sem. Mert ahhoz nem kell tudományos kutatá­sokat folytatni, méltóztassék akármilyen lexi­kont felütni, s a lexikonokból bármely írni-ol­vasni tudó ember megállapíthatja és nemcsak jogtudós, (Zaj a szélsőbaloldalon.) hogy az angol Felsőház összetétele ma is tisztára tör­ténelmi hagyományokon, rendi alapokon épült fel, és a munkástkormány mégsem foglalkozik azzal a gondolattal, hogy ezt most demokrati­zálni kellene, mert nem egyes szervek össze­tételén, hanem azok belső lelki felkészültségén múlik mindig az, meg tudják-e tenni kötelessé­güket a néppel, a nemzettel, az országgal szemben. (Propper Sándor: A Lordok Háza egy antik műtárgy! — Farkas István: Nincs hatásköre!) Elnök: Kérem Propper Sándor és Farkas István képviselő urakat, maradjanak csend­ben. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Azt mondotta az előbb t. képviselőtársaim, hogy az érdekképviseleti rendszert a maga részéről, ha ez osztályképviselet, nem helyesli. Kijelentem, hogy itt teljesen egyetértek a t. képviselő úr­ral. En a tisztán rideg osztályérdekeken fel­épülő érdekképviseleti rendszert nem tartom az emberi társadalom oéljalihoz méltónak, mert az emberi társadalom csak kölcsönössé­gen és testvériségen épülhet fel. (Helyeslés jobbfelől.) Eredményes és termékeny érdek­képviselet ezen az elven kell, hogy felépül­jön, mert más érdekképviselet nem jelent mást, mint rideg osztályönzést, amely emberhez nem méltó és nem jelenthet mást, mint teljesen egyoldalú szaiktudást, amely a maga részéről nem képes felemelkedni az egyetemes nemzeti érdekek felismeréséig sem. Most nem azt tár­gyaljuk, hogy vájjon helyesen szerveztük-e meg a Felsőházat, vagy sem, most csak egy apró kérdésben próbálunk javítani az eredeti törvény bizonyos aránytalanságán. A Felső­ház működését voltaképpen most nem is kriti­zálhatjuk, mert hiszen annak működése, parla­menti szokások szerint, nem a másik kamará­ban kritizálandó, sőt helyes alkotmányos fel­fogás szerint ott nem is kritizálható. De az én megállapításom szerint a Felsőház összetétele különben is teljesen helyes érdekképviseleti rendszer szerint van megszervezve, mégpedig azért, mert ezekben az érdekképviseletekben nem az az irányadó, hogy az illető érdekkép­viselet a maga részéről osztálypolitikát foly­tat-e, vagy sem, hanem csak az, hogy a benne résztvevők a kérdéses szakképzettséggel rendel­keznek-e és vannak-e olyan értékes elemei az egyetemes nemzeti társadalomnak, hogv képe­sek az osztályérdeken felülemelkedve az egye­temes nemzeti érdeket szolgálni? (Ügy van! jobbfelől.) Ez a javaslat, t. Ház, éppen azt kívánja, hogy megfelelő érdekképviselethez juthassa­nak a mezőgazdasági kamarák és az Omge, hogy azok az agrártudósok, akik a maguk részéről egy életet töltöttek el abban, hogy az agrártudomány terén tapasztalatokat, tudást szerezzenek és terjesszenek, szintén szótíoz jussanak a Felsőházban. Meg vagyok győ­ződve róla, hogy ez a képviselet termékeny képviselet lesz, mert nem fog osztályérdeket szolgálni, mert ha van olyan társadalmi ré­teg, amely számtalanszor megmutatta, hogy fel tud emelkedni a magas nemzeti ideálok szolgálatára, úgy éppen a földhöz kötött ma­gyar agrártársadalom az, mert hiszen ez a társadalom a maga részéről ezer esztendő alatt éppen eleget verejtékezett és vérzett ezért a földért, hogy azt necsak mint magán­tulajdonának egy részét, hanem mint ennek a hazának alapját is szeresse és becsülje s ezzel egyszersmind a magyar földnek önzetlen sze­retetéről is tanúbizonyságot tegyen. (Farkas István közbeszól.) Amikor itt van az Omge. százesztendős jubileuma, akkor ezen^ a címen is helyes volt megemlékezni a törvényjavas­latban ennek az egyesületnek r méltó képvise­letéről, és remélem, hogy e képviselet révén Széchenyi Istvánnak Önzetlen, osztályérdeket nem ismerő szelleme fog képviselethez jutni a Felsőházban, (Ügy van! jobbfelől.) nem azért, mintha ez eddig nem lett volna képvi­selve, hanem azért, hogy ez a képviselet még jobban és még erősebben kidomborodjék. Azt is mondta Farkas István t. képviselő­társam, hogy a munkásosztály nincs képvi­selve. Bocsánatot kérek, ki: kell jelentenem, hogy a mezőgazdasági munkásság a maga ré­széről megkapta a maga képviseletét. (Farkas István: Majd ha úgy engedik szervezkedni, mint az Omge-t! Adják meg ugyanazt a jogot a munkásoknak is! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Farkas István kép­viselő urat ismételten figyelmeztetem, ma­radjon csendben. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: El­ismerem, hogy az ipari munkásosztály nincs olyan formában képviselve, mint ahogy az én szerény nézetem szerint is képviselve kel­lene lennie. (Farkas István: Sehogy sincs képviselve!) Csak azt vagyok bátor ismétel­ten megállapítani, hogy képviselőtársam fel­szólalásom során rájött arra, hogy az ő fel­szólalásában hány pont szorul indokolásra és ezt igyekszik pótolni. Nagyon sajnálom, de ismét arra kérem, méltóztassék külön elmon­dani felszólalását, hogy válaszolhassak rá. Azt pedig, hogy az én szavaim ne jussanak el a nyilvánosság elé, közbeszólásaival úgy sem méltóztatik elérni. Az ipari munkásság megfelelő képviseleté­nek hiányát a Felsőháziban magam is érzem. Utalok idevoniatkozólag azokra a kijelenté­sekre, amelyeket a felsőházi törvény tárgya­lása során a miniszterelnök úr és elődöm, Pesthy Pál akkori igazságügyminiszter tett.

Next

/
Thumbnails
Contents