Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-428
144 Az országgyűlés képviselőházának ^2 8. ülése 1930 november U-én 3 kedden. seletet, most már az érdekképviselet elvét is mellőzik, amikor kimondják, hogy a kamarának miindenkori elnöke felsőházi tag legyen. (Propper Sándor: Legalább lejáratják!) Azt mondja az előadó úr, hogy nagyon fontos a mezőgazdaság, nagyon lényeges a mezőgazdaság, hogy milyen fontos szempontjaink vannak ott. Hát kérdezem: ez az egy tagság megoldja a mezőgazdaság problémáit, ezen az egy vagy két tagságon múlik ebben az országban a mezőgazdaság sorsa? Miért kellett ezt megcsinálni? Nem nyilvánvaló-e, hogy mennyire félszeg, mennyire egyoldalú, mennyire furcsa ennek a^ törvénynek ilyenformában való megkonstruálása, hogy egv emberre, egy testhez szabott törvényt hozunk és azt azzal indokoljuk, hogy ez menti meg a magyar mezőgazdaságot. Ekkora naivitással — hosrv usy mondjam — élni egy törvény indokolásánál olyan felesleges és olyan furcsa valami, hogy azt igazán nem lehet megérteni. Valóban a kormány^ nem tud mást csinálni, nincsen más mód az egész mezőgazdaság, az egész gazdasági válság, az egész társadalmi nyomorúság megoldására, mint olyan törvényjavaslatot hozni ide, amely a kamara mindenkori elnökének ad felsőházi tagságot? Ezzel megoldjuk a mezőgazdasági kérdést? Hát ilyen törvényt hozhatnak az urak, de ne merjék erre azt mondani, hogy komoly, lényeges és segít a bajokon, mert ez nem segít a bajokon, nem segít semmin, sem a mezőgazdaságon, sem a gazdasági válságon. Minthogy e parlament többsége agrárius, ennek a parlamentnek volna kötelessége, hogy teremtsen egy olyan kormányzatot, amely megvédi a mezőgazdaságot és képes megvédeni a (mezőgazdaságot. De ha itt öntik teljes egészükben és összes egükben s az egész nagy agrártársadalom, amely gazdag, hatalmas és amelynek nagy kedvezményeket adnak, (Ellenmondások a középen.) amely (kedvezményeket rásózzák a fogyasztóközönségre, nem tudnak rajta segíteni, akkor hogyan állíthatják be a kérdést úgy, hogy itt fognak majd ezen az egy javaslaton keresztül a mezőgazdaságon segíteni? Az érdekképviseletek rendszere már 1848 előtt lejárt. Az érdekképviseletek rendszere nem az a módszer, amellyel a mai korban kormányozni és az állam konszolidációját biztosítani lehet. Az érdekképviseletek rendszere csak azt bizonyítja, amit Felsőházunk összetétele bizonyít, hogy ott a vagyonos osztály minden rétege kellőképpen képviselve van, de nincs képviselve a munkásosztály. (Ügy van! Ügy van! a s'zélsobaloldalon.) Ne beszéljenek mezőgazdasági kamarákról, mert az a mezőgazdasági népesség; amelynek nincs szervezkedési szabadsága, amely csendőrtől és szolgabírótól függ, s amely mint osztály nem tud érvényesülni, az nincs is képviselve a kamarákban, minthogy a szolgabírótól és a helyi birtokosságtól függ az, hogy kit vesznek be abba a mezőgazdasági kamarába, és hogy ott milyen dolgokat tárgyalnak. Nem akarok most erre kitérni, de tény az, hogy az érdekképviseleti rendszernek az a módja, ahogyan azt önök értelmezik, nem érdekképviseleti rendszer, hanem az a legridegebb osztályuralmi rendszer, amelyet csak el lehet képzelni. Hiszen ebben a Felsőházban bent van minden vagyonos társadalmi réteg, annak minden exponált szerve, most még azt privilegizálják is, amikor különleges jogot adnak az elnöknek azokon a kiküldendő tagokon felül, akik eddig megvoltak. így privilegizálják, így biztosítják tehát azt, hogy tisztán és kizárólag olyan érdekképviselet jöjjön oda be, illetve ezen a címen olyan emberek jöjjenek oda be, akik tisztán és kizárólag a nagybirtoknak és a mindenkori kormányzati politikának kész szolgái. Mi elvi ellenségei vagyunk a kétkamarás rendszernek. A kétkamarás rendszer nem az a törvényhozási szerkezet, amely a mai időkben alkalmas arra, hogy a törvényhozási munkákat végezze. Hivatkozom Svájcra, hivatkozom arra az országra, ahová viszik a magyar tőkések a pénzüket, t ahová viszik az egész világból a tőkések a pénzüket. Hivatkozom arra az államra, amely a legdemokratikusabb Európában, amely régi állam, amely ideálja lehetne minden kis nemzetnek, a magyarnak is, hiszen sehol úgy nem bíznak meg az állam intézményeiben, az állam gazdasági életében, mint ahogy Svájcban megbíznak. Hivatkozhatom arra, hogy ott nem lehet olyan kormány, amely ilyen törvényeket hozzon s ott nem emelhet a kormány adókat, csak népszavazás útján. Hivatkozom arra, hogy Svájc a legdemokratikusabb állam, amely úgy van berendezve, hogy nem lehet a nép ellen kormányozni, és ez az egyetlen állam Európában, amelyben ma megbízik a kapitalizmus, ahol konszolidáció, biztonság van, ahol leginkább szilárd minden, éppen azért, mert egy régi kialakult demokratikus állam. Most, amikor azt láthatja mindenki Európában, hogy még azokban az államokban is, amelyek újabban, a háború utáni időkben alakultak át demokratikus államokká, nagyobb a biztonság, mint azokban az országokban, amelyekben nincsen demokratikus berendezkedés, akkor nem szabad azt tennünk, hogy nèm a demokrácia felé, hanem ellenkező irányban haladjunk, vissza a céhrendszerbe. Csak vissza, uraim, jól a középkorba, tegyék tönkre még ezt a kis Csonka-Magyarországot is! Mert ez a javaslat nem alkalmas másra, mint tisztán és kizárólag arra, hogy megmutassa az embereknek, hogy az itteni kormányzati szellem mereven irtózik és elzárkózik a nép minden követelése, minden vágya, minden kívánsága elől, és nem teremt olyan állami berendezkedést, amelyen keresztül remélni lehetne azt, hogy a néphitt majd boldogulni fog, a kultúra, a civilizáció terén előrehaladni tud. Kérem a t. Házat, ne fogadja el azt a javaslatot. En legalább tiltakozom ellene pártom nevében, inert tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem az ország érdekét szolgálja, hanem ez egy picinyke kis része annak a rideg, egyoldalú osztályuralmi berendezkedésnek, amelyet itt a Bethlen-kormány éveken át csinált. (Üpy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Frühwirth Mátyás! Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Ház! Az előttünk fekvő javaslat a Felsőházról alkotott törvénynek kiegészítése és megreformálása. Azt javasolja, amit én is helyesnek tartok és szükségesnek is látok. A javaslatnak egy hiányára akarom azonban felhívni a miniszter úr és az egész Ház figyelmét, amely abban áll. hogy a Felsőháziból a gyári, az ipari 'munkásság képviselete teljesen hiányzik. Benne van minden osztály, — nagyon helyesen — az agrár munkaadókon, t az ipari munkaadókon, a kisiparosokon végigmenve a munkadck minden kategóriája képviselve van, az alkalmazotti részen, a munkavállalóik oldalán azonban a mezőgazdasági munkásokon kívül a gyári, az