Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-427

Az országgyűlés képviselőházának U27. az indítvánnyal, kérem, engedje meg- «a Ház, hogy a Ház elé kerüljön a nyomorúság, a nyo­morúság enyhítéséről szóló törvényhozási rend­szabály. Ezért íkérem az elnök úr napirendi indítványával szemben a magamét elfogadni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Gáspárdy Ele­mér! Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! (Peyer Károly: Védekezésére mit tud felhozni?) Tes­sék megvárni! A magam-részéről tisztelettel javaslom, hogy Kéthly Anna igen t. képviselő­társam indítványával szemben az elnöki in- '• clítvány fogadtassák el. (ProPper Sándor: Ezt ' sejtettük!) Jól sejtették. Meg is fogom indo- J kölni ezt a javaslatomat, méltóztassék türe­lemmel meghallgatni. Ez az egész párt — és azt hiszem az egész ' magyar társadalom — át van hatva attól a ; gondolattól, hogy igenis a nyomoron enyhí­teni és a nyomoron segíteni kell. (Kabók La­jos: Könyöradományokkal! ~ Malasits Géza: A csendőrség szaporításával.) Nem a csendőr­ség szaporításával, (Malasits Géza: Ez az egyetlen kormányzati maxima!) hanem olyan kormányzati intézkedésekkel, amelyek alkal­masak arra... (Propper Sándor: Hol vannak, hol, merre? — Malasits Géza: Elvitte István gazda Anlkarába.) Elnök: Csendet kérek! Gáspárdy Elemér: ...hogy a lehetőségek (Propper Sándor: Közben a gróf a vízbe fúl. — Derültség a szélsőbaloldalon.) és adottságok mellett igenis mindent elkövessünk abban a tekintetben, hogy a megindítandó akciók si­kerre vezessenek. Én azonban a magam részé­ről azt tartom és úgy vélem, hogy nyilt tár­gyalás, a nyomor feszegetése talán nem tarto­zik a Képviselőház elé. (Bródy Ernő: Itt a tit­kosság! — Malasits Géza: A választás legyen nyilt, itt azonban kell a titkosság és a titko­lódzás!) Nem á titkosságról vagy nyíltságról van szó, hanem elsősorban komoly javaslatok szükségesek .ehhez, nem pedig odavetett indít­ványok. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Hát hozzák! Miért nem hoz­zák? — Malasits Géza: Ki tiltja mea- önöknek, hogy hozzák? — Rassay Károly: Miért vaká­cióztak négy hónapig? Miért nem hozták?) Elnök: Csendet kérek a baloldalon. (Zaj a jobboldalon ) Gáspárdy Elemér: Mélyen t. Képviselőházi! A magam részéről meg vagvok arról győződve, Mogy a kormánynak lesznek ebben a tekintet­ben javaslatai és különösen a mélyen t. nép­jóléti miniszter úrnak, akit körünkben van sze­rencsénk üdvözölni, bizonyosain vannak már olyan elgondolásai, amelyek — ismétlem — az adottságok és a lehetőségek mellett ezen a nyomorúságon enyhíteni fognak. Természetesen ahhoz, htogv a munkanélkü­liségen és a nyomoron enyhítsünk, elsősorban az szükséges, hogy a gazdasági állapotok meg­változzanak. (Rassay Károly: És addig mi lesz?) Addig is, hangsúlyozom:, mélyen t. kép­viselő úr, hogy az adottságok és a^ lehetőségek mellett bizonyára keresi a népjóléti miniszter úr azokat az eszközöket, amelyekkel a nyomo­ron a lehetőséghez kénest enyhíteni fog. (Ko­tHenstein Mór: Keresi, de nem találja wegl) Ha) nem volnék abbani a meggyőződésben, ma­gam is szorgalmaznám, hogy igenis, a parla­mentben tárgyaljuk ezeknek az akcióknak ke­resztülvitelét, mert magam is meg vagyok győ­ződve arról, hogy nem elégséges az, hogy tár­sadalmi akciók révén iparkodjunk a nyomor­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXI. ülése 1930 október 29-én, szerdán. 97 nak enyhítésére, (Rassay Károly: Az sincs, azt is elamerikázták.) hanem igenis kell olyan ra­dikális intézkedéseket tenni, amelyek tényleg alkalmasaik a nyomor enyhítésére és alkalma­sak arra, hogy az állapotok ebben az ország­ban nyugodtak legyenek, alkalmasak arra, hogy a lelkek békéje helyreálljon. Azt hiszem, hogy ebben a ' meggyőződésben van az egész nagy pártunk és az egész ország társadalma is. Ismétlem, nem tairtanám helyesnek és célra­vezetőnek azt, ha itt egyes indítványokra rög­tön hozzáfognánk a nyomor tárgyalásához. (Helyeslés a jobboldalon- — Kabók Lajos: A szónokot számosan üdvözlik!) Azzal én nem tö­rődöm t. képviselő úr, hogy üdvözölnek-e, vagy sem. Én elmondom itt nyíltan az én egyéni vé­leményemet és ismételten hangsúlyozom azt, hogy mi is erről az oldalról éppúgy meg va­gyunk győződve, mint önök, arról, hogy itt tennünk kell valamit és a nyomort enyhíteni és a muníkanélküliséget az adottságok és lehe­tőségek szerint megszüntetni kell. (Rassay Ká­roly: Ma ettől jóllakott hiíszezer ember!) Ezek elmondása után kérem a t. Házat, hogy az elnök úr napirendi javaslatát fogadja el. (Propper Sándor: Ebből harapjanak az éhezők, úgy-e?) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Ház! Egészen furcsa do­log, hogy az egységespárt részérpl előttem szó­lott (képviselőtársam kijelenti: érzik a súlyát annak, hogy rettenetes nagy nyomorúság van, de elzárkóznak attól, hogy ez a parlament, mint legilletékesebb testület, foglalkozzék azzal a társadalmi és gazdasági nyomorúsággal, amely­ben ma az ország szenved. (Rassay Károly: Itt van a legnagyobb munkanélküliség, ebben a parlamentben!) Azt mondja a t. előttem szóló, hogy a lehe­tőségek között a kormány akar és fog javítani. Ezeket a lehetőségeket mi nem látjuk. Mi azt látjuk, hogy a kormány képtelen egy új gazda­sági politikára. Mi az látjuk, hogy ez a kor­mány tízesztendős uralma alatt tönkretette itt az egész közgazdasági életet (Perlaki György: Ugyan! Ugyan! — Rassay Károly: Perlaki úr idebenn is legyen ellenzéki, ne csak odakinn! — Malasits Géza: Itt nem mer! — Rassay Károly: Mindenütt olvasom a nevét, mint ellenzékiét! Odakinn! — Malasits Géza: A gyűléseken hogy beszél? — Rassay Károly: Az ügyvédek pártjá­ban is hallom a nevét, mint ellenzékiét! — Zaj. — Elnök csenget.) az országon belül éppúgy, mint kifelé való vonatkozásban, (Folytonos zaj.) pedig a túloldalon ülő t. képviselőtársaim közül is sokan érzik, tudjigik és tisztában vannak ezzel és mégis elzárkóznak az elől, hogy ez a kérdés itt megbeszélés tárgya legyen. Hiszen önök zú­golódnak, elégedetlenkednek titokban. Hát miért jezsuitáskodnak. amikor kint úgy beszél­nek erről a nyomorról... Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóz­tassék olyan kifejezést használni, amely sértő­nek látszik lenni egyes képviselő nrakra. (Ma­lasits Géza: Magyar ember ÍETV nevezi a kép­mntptá^t — Zaj) C «endet kérek. Farkas István: Kint bizonyos körökben el­mondják, hangoztatjálk a panaszokat, az elege­débe n^é^et: pili°nVerik. hogy a kormány tphe­t étlen. (Űgv van! Ügy van! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Hangsúlyozom, vannak egységespárti kérj viselők- akik tisztában vannak vele éppúgy, mint mi tisztában vagyunk azzal, hogy ez a kormány kéntelen egészségesebb, helyesebb, át­fogóbb gazdasági nolitikának inaugurálására. (Jánossy Gábor: Kik azok?) Tisztában vannak 16

Next

/
Thumbnails
Contents