Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-427

96 Az országgyűlés képviselőházának U2 hogy nálunk csak akkor lesz egészséges az építkezés, ha olyan áron tudunk produkálni lakást, amely árat meg is tudjuk fizetni. Minthogy pedig fizetőképességünk az ismert okokból csökkent, tehát az építkezést is közelebb kell hozni ebihez a teherviselő képességhez. Ebben mi egyetértünk, t. képviselő urak. Erre törekszenek a képviselő urak radikális eszközökkel, mi pedig mint kormány, természetesen kormányzati eszközökkel és a magánjogok lehető «érelme és akadályozása nélkül. Magában a célban azonban teljesen megegyezünk. Bocsásson meg a t. Ház

; hogy ennyi ideig szóltam erről a javaslatról és bocsássák meg azok, akiknek talán nagyobb vehemenciával feleltem. (Mozgás és derültség a szélsőőbaloldalon. — Pakots József: Hozzá vagyunk szokva! Mi is vehemensek vagyunk!) Szolgáljon mentségül az, hogy engem ezekhez az építkezésekhez bizonyos fokozott mértékű érdeklődlés köt és hogy ambicionáltam, hogy nehéz viszonyok között, amikor semmi építkezés nincs, amikor semmi lehetőség nem kínálkozott, mégis lehetőséget teremtsek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azt a hatezer egynéhány embert, aki ebből egészséges szociális lakáshoz jut, méltóztassék majd annakidején megkérdezni, jó volt-e ez a kormányakció, vagy pedig rossz. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és következik a határozathozta ta 1. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a most tárgyalt törvényjavaslatot i a pénzügyi bizottság szövegezésében általános- j ságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezésében által áaiosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájában az interpellációkra keli áttér nünk, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket kedden, november hó 4-én délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki: 1. a most tárgyalt törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása; 2. az országgyűlés Felsőházáról szóló törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása s végül 3. az egyes bizottságokban megüresedett tagsági helyeknek választás útján való betöltése. A napirendhez szót kért Kéthly Anna képviselőtársunk. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az elnök úr napirendi javaslatával szemben indítványozom, hogy a Ház holnaü, október 30-án délelőtt 10 órakor tartson ülést s annak napirendjére tűzze ki Kéthly Anna és társainak a_ nyomor enyhítése céljából szükséges törvényhozási intézkedések tárgyában bejegyzett indítványának megokolását. T. Képviselőház! A hétfői ülésen a Ház nem szavazhatott ezen indítványunk felett, • 7. ülése 1930 október 29-én, szerdán. amely azt kívánta, hogy a lényegtelen vagy az ország mai rettenetes helyzetében egyáltalán nem sürgős apró javaslatok helyett sürgősen adjon a kormány a Háznak olyan munkaprograimimot, amely még a tél beállta előtt alkalmas rendszabályokat teremt a nyomorúság leküzdésére. A Ház hétfőn formai okokból esett el attól, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozhassék. (Rassay Károly: Nem sürgős, úgylátszik!) Most már azonban ez az indítvány szépen beállott a sorba, a nyomorúság is megjárta közben azokat az előszobákat, amelyek megkerülésével nem tolakodhatott olyan előkelő társaságba, mint a felsőházi törvényjavaslat és most már a házszabályok keféjével illedelmesre fésülve megint idehozzuk a Ház elé. A nyomorúság azóta is ülésezett, éjjel-nappal ott ült a munka- és keresetnélküliek hajlékában, már tudniillik azoknak hajlékában, akiknek még hajlékuk van, mert a kilakoltatottak mellé csak a lépcsőházakba és a közterekre ülhetett oda, és őszinte Örömmel vette tudomásul a Magyar Távirati Irodának azokat a híreit, amelyek a nyomorenyhítő akció céljaira újabban adományozott öt- és tízpengősökröl sziámolnak be, sőt legújabban már a kétpengősökről is. (Rassay Károly: A miniszter úr azt mondja, hogy nem is olyan súlyos a helyzet. Ezt mondta tegnap. — Propper Sándor: Az ő helyzete nem súlyos! Az ő helyzete valóban nem súlyos! — Györki Imre: A népjóléti miniszter szerint nem súlyos a helyzet! — Rassay Károly: Szóval felesleges az adakozás. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Ha ez az akció ilyen lendülettel folytatódik, (Rassay Károly: Direkt letörik az adakozást!) ha erre az akcióra ilyen lendülettel adnak adományokat s ilyen nemes gesztusokkal folytatódik az adományozás, akkor körülbelül Karácsony tájára lesz annyi együtt, amiennyiből egy nagy és szép tömegtemetést rendezhetünk azoknak, akik nem tudták megvárni a társadalmi szolidarizmus kibontakozását. A parlament tehát most már az összes formaságok betartásával nyúlhat ehhez a kérdéshez, nem kell félnie attól, hogy precedenst teremt arra nézve, hogy halálos veszedelemben joga, sőt kötelessége ennek a parlarnentnek bármilyen módon a kezdeményező lépéseket megtenni, bármilyen módon, mert ha valaki az árban fúldoklik, akkor szerintünk a mentőcsónak kezelőjének nem az a kötelessége, hogy először a feletteséhez fusson kimeniőt kérni, hanem vinni a csónakot és a mentőövet a halállal birkózóknak. Most azonban már az indítványokat bejegyezték, felolvasták, a Ház elé terjesztették, most már megvan a lehetőség, hogy kimenjünk a fuldoklókhoz. Ha azt hiszik a képviselőház túloldalán ülő képviselők, hogy presztizsokokból nem járulhatnak hozzá olyan indítványhoz, amely az ellenzék oldaláról jön. akkor csak egy jellel közöljék velünk, (Jatt ossy Gábor: Ezt senki sem hiszi! — Rassay Károly: De úgy van. nemhogy nem hiszik!)és mi készséggel hozzájárulunk ahhoz, hogy az önök oldaláról jövő minden segítési lehetőséget letárgyaljunk. (Ügyvan! Ügyvan! a szélsőbaloldalon.) Csak az nem lehet, t. Képviselőház, hogy sem innen, sem onnan ne kapjon segítséget és biztatást iái fuldokló, csak az nem lehet, hogy tönkretegyük az emberekben azt a parányi hitet is, amely ettől a parlamenttől még valamit egyáltalán vár. Miután mi & formaságoknak a jól nevelt gyermekekhez illó betartása után most már foglalkozhatunk ezzel