Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-427

Az országgyűlés képviselőházának 427. ülése 1930 október 29-én, szerdán. 91 hogy a magyar járadékok ott nincsenek magasabb kurzuson, mint amilyen magas kurzuson vannak ma. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) És 'ina az önök népgyűlésein elmondanak ilyeneket, amik ritkán hangzanak tovább azoknál a falaiknál, az az önök ízlésére tartozik, de hogy itt, a Képviselőházban mondjanak olyan beszédeket, amelyekből a külföld arra

1 következtethetne, mintha itt bármilyen súllyal bíró egyén hajlandó volna hozzájárulni ilyen gazdasági politikához: higyjék el, ártanak evvel az ország hitelének. {Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon! — Zaj és ellenmondások a baloldalon. — Gál Jenő: Tanítványaival beszélhet a tanár úr ilyen, leckéztető hangon!) Ha valakinek joga van ez ellen szólani, akkor nem a képviselő úrnak, aki tegnapi beszédében olyan hangot ütött meg, amely hang nem szokásos ebben a parlamentben kritika alakjában. (Gál Jenő: Ugyan! Ugyan! Az elnök úrnak nem volt kifogása!) Bár szíves volt elismerni azt, hogy én jóakarattal hozom ezt a javaslatot, de e jóakaratnak elismerése inkább sértő, mintha elhallgatta volna azt a képviselő úr. Mert én nem tételezem fel ennek a Háznak egyetlen tagjáról sem, hogy nem jó akarattal működnek itten a köz terén (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és ha ezt különösen hangsúlyozzák, akkor az inkább sértő, mintsem hogy azt hajlandó volnék köszönettel nyugtázni. (Gál Jenő: Ezekután őszintén sajnálom, hogy mondottam!) A t. képviselő úr úgy tüntette fel, mintha itt egy liliputi kis kölcsönről .volna szó, mintha itt egy bagatel ügyről volna szó: harminc millióról, mi ez, micsoda összeg ez? Bocsánatot kérek, t. képviselő úr, nem méltóztatik tájékozva lenni a szükségletek és a lehetőségek mérvéről. Ez a 30 millió mindenesetre majdnem egyharmadával nagyobb annál az összegnél, amelyet mi ugyanezen akció céljaira az elmúlt négy esztendőben fordítottunk. En tehát láttam azt, hogy milyen méretű igénybevétele van ennek az alapnak, és ezt a kölcsönt természetszerűleg ahhoz kellett szabnom, amilyen valószínű igénybevétele lesz ennek. Célom az volt, hogy gyorsan segítsek a munkanélküliségen és hogy minél hamarabb megindulhassanak az építkezések. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) S akkor nekem, talán ez elérhető legnagyobb kölcsönről kellett volna tárgyalnom? Nem! Én idenyúltam a legközelebbi ajánlathoz, amely ajánlat belföldi ajánlat volt. (Élénk helyeslés.) Ismétlem, a belföldi ajánlat volt akkor, amikor nálunk sokkal hatalmasabb államok ilyen akciókat csak külföldi kölcsönök útján tudnak megoldani. Ez a mi hiteléletünk erősségét jelenti. (Ügy van! Ügy van!) Ez megmutatta azt, hogy mi ilyen akcióknál nem okvetlenül szorulunk a külföldi segítségre; ez megerősítette és növeli az önbizalmat a mi erőnkben, amely erő tényleg megvan. Mert nincs úgy, amint a képviselő urak beállítják, mintha itten az a gazdasági válság, amely nemcsak nálunk, hanem másutt is fennáll, ma már azt jelentené, hogy itten semmit sem lehet kapni. f Nem, t. urak, 30 milliót államvasúti beruházásokra, másik 30 milliót erre a célra olyan normál feltételek alatt kaptunk, amelyeknél olcsóbban külföldről sem tudtunk volna az adott viszonyok között ilyen kölcsönt szerezni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) T. uraim, ez az igazság. Ami pedig azt illeti, — és azt hiszem, Gál Jenő és Gaál Gaston t. képviselő urak nagyjában ugyanazon gondolatból indultak ki — amikor azt mondottálk, hogy itt tulajdonképpen csak állami pénzek nyujttatnak, vagy pedig a képviselő urak megállapítása szerint, gondolom, csak hat millió adatott nem állami pénzből: bocsánatot kérek, itten hiba van a számításnál. Mert 'ha a képviselő urak ezt akkorra mondják, amikor már a kölcsönökből, illetőleg a kötvényekből visszavásároltak 18 milliót, akkor nagyjában és kerek Összegben igazuk van, de^közben elmúlik húsz év, amely húsz év nagy idő. Ezt a tőkét most bocsátják rendelkezésre ezek a bankok, máris folyósítják. Ez a tőke azután fokozatosan visszafizetődik azáltal, hogy a kötvények fix kurzuson fognak vásároltatni. Ezt úgy feltüntetni, mintha ez azt jelentené, hogy ma már ez a pénz, mint állami pénz, közvetve vagy közvetlenül adatnék — úgy-e, be méltóztatik látni — hibás számítás. Nekem a pénzre ma van szükségem és nem 19 év múlva, én ma akarok építtetni, ma akarok segíteni a munkanélkülieken s nem holnap és holnapután és nem 19 év múlva. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) És azt a szemrehányást is tették, hogy én már ki is adtam a végrehajtási utasítást. Nem tudom, hogy ezt a szemrehányást melyik igen t. képviselő úr tette, erre már nem emlékszem. Én a végrehajtási utasítást már kiadtam, és azt felelem Kabók t. képviselő úr szemrehányásaira, hogy mikor jelenik meg, hogy már megjelent az, ami szükséges. (Tetszés a jobboldalon és balközépen. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ha azt mondják, hogyan jöhet előbb a végrehajtási utasítás, mint ahogy^ a törvény megjelent, arra azt mondom, hogy én úgy adtam ki a végrehajtási utasítást, hogy amennyiben a törvényhozás bölcsesége követné azt a pár felszólalót, aki a javaslat ellen szólalt fel, és azt mondaná, hogy nem kell ez a törvény, akkor én a régi keretek között olyan mértékig tudnám még folytatni ezt az akciót, hogy törvényi elén séget ezzel nem követnék el. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De igenis, állítom azt, hogyha a törvényhozás ma megszavazza — és sajnálom, hogy eddig is húzódott ez — és ha eztörvénnyé válik, akkor teljes mértékben megindulhat az építkezés. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Gaál Gaston igen t. képviselő úr azt mondotta, hogy itt mi nem csinálunk mást, mint egy osztályérdeket képviselünk. Én elfogadtam az első szóra azt az ő néhány szavas bővítését, amely az Ő nézete szerint világosabban fejezi ki azt, hogy ezt a kölcsönt bárki igénybeveheti. Ez máris bent volt a törvényben. Ezt a kölcsönt tehált igénybeveheti bárki, és igénybeveheti 3 millió erejéig az a földmívesmunkás is, aki ma a Eaksz, révén kapja a segítséget, (Helyeslés a jobboldalon.) Nem áll tehát az, hogy ez osztály érdeket képvisel. (Esztergályos János: Ha jó kezese van!) Nem kell hozzá okvetlenül kezes, csak az szükséges, hogy a feltételeket tanúsítsa, hogy neki van egyáltalában valami anyagi ereje ahhoz, hogy építkezni fog. (Esztergályos János: Ez az, kezes!) Bocsánatot kérek, t. képviselő urak,- mi itt leckét kaptunk a liberalizmusból és a demokráciából. En vagyok olyan liberális, mint az urak és vagyok olyan demokrata, mint az urak és felveszem a versenyt önökkel. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) De továbbmegyek:, -én liberálisabb és demokratább vagyok, mert amíg lő*