Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-427

92 Az országgyűlés képviselőházának U27. ülése 1930 október 29-én, szerdán. önök a maguk liberalizmusából és demokráciájából a mi derék nagy tisztviselői és közalkalmazotti karunkat kirekesztik, addig én ezeket is beveszem ebbe a demokráciába és ebbe a liber alizmusba. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Önök követnek osztálypolitikát akkor, amikor a népszerűség hangoztatása érdekében állandóan csak a kisemberekről beszélnek, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) a kisemberekről is csak a kétszobás lakásig, és úgy tüntetik fel, mintha ezzel, mint maximummal, a mai gazdasági viszonyok között mindenkinek meg kellene elégednie. Bocsássanak meg uraim, én nem tudom, menynyire ismerik Önök a kétszobás lakás eldorádóját és kitűnő viszonyait. En azt szeretném, hogy amennyiben ez lehetővé válik és van annak a kisembernek hozzá kellő anyagi ereje, — éppen azon szociális szempontokból, amelyeket Bródy t. képviselőtársam azután olyan szépen kifejtett — hogy a (háromszobás típus legalább olyan mértékig jutna el, hogy a két szobán felül még egy kis hálókamra is legyen, ahol a gyermekek elkülönítése lehetséges. (Helyeslés jobbfelől. — Propper Sándor: Azért emeli fel a kereseti adót! — Kuna P. András: Proppernek hány szobás lakása van? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak mind a két oldalon! (Propper Sándor: Remélem, hogy ezekután nem emeli fel a kereseti adót!) Propper képviselő urat kérem, maradjon csendben. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Igen t. képviselő urak, az nem akadémikus kérdés, hogy vájjon ezt a kölcsönt kik kapják vagy nem kapják, mert a mondott rendelet folytán, amelyért teljes mértékben vállalom a felelősséget a t. Ház és a munkanélküliek előtt is, már dolgoznak azokon a házakon. Felolvasom azt, hogy az utóbbi időben kik kértek kölcsönt; nem fogom untatni a Házat. (Halljuk! Halljuk!) Átnéztern a kimutatást, és bár szerintem is több a méltóságos úr ebben az országban, mint amenynyi kellene, — ebben is egyetértünk — csodálatosképpen ezek között egy sincs. Tárgyaltunk naponta 13—14 esetet és ezek a következők. Megengedik, hogy a neveket ne olvassam, csak a rangokat. (Olvassa): Cegléd Máv. tiszt, Miskolc Máv. asztalos, Miskolc Máv. üzemi segédtiszt, Kispest Máv. kocsivizsgáló, Miskolc Máv. irodatiszt, pénzügyi titkár Miskolc, Máv. üzemi segédtiszt Miskolc, üzemi segédtiszt Alsózsolca, üzemi altiszt Miskolc, egy van Máv. főintézői rangban Budapesten, iskolai igazgató Székesfehérvár, segédtiszt Miskolc, vasgyári segédtiszt Üjdiósgyőr, segédtiszt Miskolc, tanoncoktató Diósgyőr. (Egy hang balfelől: Mind miskolciak?) Tudniillik Miskolcon nagyon okosan, a főispán vezetésével és bevonásává! az összes embereknek egységes típusú házakból akarnak felépíteni egy telepet. Ezt magáin is helyeslem, mert így olcsóbban tudnak építeni. Ezt sikerült is már egypár városban megvalósítani, éppen úgy, mint Miskolcon, így Pécsett, és reményem van hogy Sopronibam is megcsinálják. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A további adatokkal talán nem untatom a Házat, el fogják hinni nekem, hogy ez csupa (Jánossy Gábor: Kisember!) alacsony, maximálisan a VIII—

IX. rangosztályig menő állásban levő ember, de a legtöbb altiszt, segédtiszt, most családot alapító fiatalabb és alacsonyabb rangban leyiq ember. '' Akit ez érdekel, annak rendelkezésére bocsátom, de nem akarom a Ház-. nak idejét rabolni. Ezzel csak azt akartam dokumentálni, hogy Gaal Gaston igen t. képviselő úr téved, amikor azt hiszi, hogy ez csupa magasabbrangú tisztviselőnek adatik. Az én statisztikámat kigúnyolta, mert hiszen a statisztikát már előtte nagyon sokain kigúnyolták, de rendesen azok gúnyolták ki azt a statisztikát, akiknek viszont azzal a statisztikával legalább is behatóbban nem volt alkalmuk foglalkozni. Mert azokból a statisztikákból lehet ugyan bizonyos esetleges matematikai kerülőkkel látszólag olyant is kihozni, ami nincs bennük, de ne méltóztassék a t. képviselő úrniak feltételezni ezt énrólam, akinek ebben az ügyben igazán semmi érdekem sincs. Legyenek meggyőződve, volna bátorságom megmondani, ha én a magasabb tisztviselőknek akarnék egy kolóniát csinálni, mert az a meggyőződésem, hogy ezek is megérdemelnék és ezek is rászolgálnának. De nincs így. A helyzet tényleg az, hogy átlag két szobát kaptak és építettek. Akárhogyan forgatjuk is azt a statisztikáit, — lehet benne ötszobás is, négyszobás is, nem tudom, mennyi — a statisztika átlag kettőt ad ki. Amint látom most a kérvényezőket is, azok is ilyen kisebb tisztviselők és igen nagy számban magántisztviselők. Azt hiszem, — hiszen csak pár napos ez a publikálás, — fognak jönni olyanok, akik egyáltalában nem közalkalmazottak, és jönnek olyanok, akik magánalkalmazottak. Attól félek, (hogy ez laiz összeg el fog fogyni tavaszig, — ez is volt különben a célom — és tavasszal ezt az összeget majd növelnünk kell egy további emisszióval. Bocsásson meg azonban Gál Jenő t. képviselő úr, az üzleti élethez csak ért annyit, hogy nem veszek fel egy kölcsönt akkor, amikor annak a kölesönnek igénybevétele még nem szükséges. Miért terheljem ezen a ponton a pénzpiacot ezzel? Én a pénzpiacot addig az összegig terheltem, amilyen összegig az ezen akció érdekében most őszszel és tavasszal szükséges volt. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Gál Jenő képviselő úrnak egypár megjegyzése nekem igen rosszul esett. A képviselő úr ugyanis ezt úgy tüntette fel, mintha itt valamilyen bankcsoport érdekében valami nem egészen korrekt favorizálás történt volna. Bocsásson meg a képviselő úr, de ilyet rólam ne tételezzen fel. De ezen személyes momentumoktól eltekintve, ne tételezze ezt fel a kormányról sem, amely ezt a javaslatot letárgyalta. Bocsánatot kérek, én összehívtam az összes Magyarországon emisszióra jogosított bankokat, és ezek a pénzintézetek valamennyien csináltak egy szövetkezetet, ós pedig azért, mert egy egységes típusú záloglevelet akartak kibocsátani, és ezt nem lehetett nyolc helye^ kibocsátani. Az intézetek közül nem maradt más ki, mint az Altruista Bank és a Földhitelintézet, amelyek alapszabályaik szerint nem adhatnak házakra kölcsönt, de a többi intézet benne van ebben a szövetkezetben. Kérdem, hol van itt valami favorizálás, ha mindenki benne van? hol van itt valami suttyomban belevéve? (Zaj a jobboldalon.) Ezt vettem ugyanis ki Bródy képviselő úr szavaiból, aki szintén ezzel a homályos gyanúsítással élt. (Bródy Ernő: Dehogy!) Ez tehát a legtisztább dolog. Es miért kellett egy szövetkezetet csinálni'? Nem azért, t. képviselő úr, — örülök, hogy egész politikai presztizsével nem fedezte ezt a kijelentést — hogy új állást, új hivatalt kreáljunk, hanem azért, hogy ne legyen új állás, új hivatal kreálására szükség. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Mert kérdem a t. képviselő urat, kivel ellenőriztessem én, ha nem tisztviselőimmel, azt,