Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-427

90 Az országgyűlés képviselőházának Most pedig visszatérünk a törvényjavaslat áiltalános vitájára. Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván valaki szólni! (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) El voltam készülve arra, hogy tekintettel arra, hogy a Háznak hosszú szünete után ez az első érdemleges javaslat, itt igen sok kép viselő úr fel fogja használni a vitának az alkalmát arra, hogy nemcsak ezekhez a Ház előtt fekvő javaslatokhoz fog megjegyzéseket fűzni, hanem egyéb kérdésekre vonatkozó nézeteit is hangoztatni fogja. Arra azonban nem voltam elkészülve, hogy ez ellen a javaslat ellen olyan támadások fognak elhangzani, mint amilyen támadások elhangzottak itt arról az oldalról, amelyről az elmúlt hónapokban folyton azt hangoztatták, hogy a kormánynak első és legfontosabb feladatait képezi munkaalkalmak teremtése, és hogy azok fogják támadni ezt a javaslatot, akik itt helyesen kifejtették azt, hogy semmivel sem lehet a munkanélküliségben lévőknek olyan széles^ rétegein segíteni, mint az építkezések elősegítésével. A kormánynak igen elágazó, a közgazdasági élet minden részére kiterjedő javaslatai és cselekedetei vannak a munkanélküliség lehető leküzdésére, lehető kisebbítésére. (Farkas István: Nem igen látjuk!) Ez a javaslat, amely itt van, ebből a programmból egy mozaik, egy részlet, (Rothenstein Mór: Nagyon kicsiny mozaik! — Ellentmondások a jobboldalon.) amely részlet elsőnek jutott . a törvényhozás elé tárgyalásra. Ne méltóztassék most úgy feltüntetni, mintha egyedül ez az egy javaslat volna az, amelyet a^ kormány a munkanélküliség leküzdése érdekében itt az elmutlt hetekben egyáltalában tervezett. Ez a beállítás teljesen igazságtalan. Ez a javaslat csak egy részlete ennek >a programúinak, amelynek ide kellett jönnie. Mert törvényhozási felhatalmaziáis kell ahhoz, hogy a kormány garanciát vállalhasson, és törvényhozási / felhatalmazás kell ahhoz, hogy bizonyos évek múlva befolyó állami jövedelmek ilyen kötvényeik vásárlásiá,ra fordíttassanak. Ezt a kölcsönt úgy méltóztatnak feltüntetni, mintha államkölcsön volna. Nem fogok belemenni a vitába azzal az erőszakos magyarázattal szemben, amelyet Gál Jenő igen t. képviselő úr itt felállított, hogy mi különbség van a garancia és az államkölcsön között, ö mint kiváló jogász nagyon jól tudja, hogy mi különbség van a közvetett adós és a közvetlen adós között. Ez a különbség áll fenn ezen kölcsön és az államkölcsön között. En éppen ebből az alkalomból kifolyólag el akartam kerülni egy államkölcsön .felvételét azért, hogy ne kis államkölcsönöket kelljen felvennünk ilyen akciók megoldására. (Helyeslés jobbfelől.) Miről van itt szó? Itt arról van szó, hogy a törvényhozás bölcsesége rég elhatározta és konzekvensen követte azt a szisztémát, hogy bizonyos öszszegeket az állami feleslegekből arra fordított, hogy olcsó kölcsönöket nyújtott házépítési célokra, elsősorban közalkalmazottak részére. Ez az akció megakadt azért, mert az állami költségvetésben már nincsenek feleslegek, amelyeket erre a célra fel lehetett volna használni. Mit tettein én? Mivel az állami feleslegek, sajnos, nem állanak rendelkezésre, ennek folytán a magánhitelt vettem igénybe arra, hogy ezek az akciók folytattassanak. És mit csináltunk 7. ülése 1930 október 29-én, szerdán. ezzel az akcióval? Azt tettük, hogy azt kiterjesztettük a köztisztviselőkről bárkire, aki a feltételeknek megfelel. Es milyen áldozatot hoztunk? Azt az áldozatot hoztuk, hogy annak az összegnek, amelyet korábban, jobb időkben erre a célra az állam fordított, a tőkéjét, mint biztosítékot kötöttük le abból a célból, hogy a kibocsátandó kötvények jobban elhelyezhető és feltétlenül biztos kötvények legyenek annak ellenére, hogy az üzleti életben ma szokásos cirka egyharmados hitelezésen felül egészen 60%-áig hitelezik a házakra befektetett tőkét. Ha figyelembe vesszük még azt is, hogy ezeknek a házaknak túlnyomó része nem jövedelmet hozó bérobjektum lesz, hanem olyan kis házikók, olyan kis családi otthonok, (Ügy van! a jobboldalon.) amelyeknek bérjövedelme nincs, és amelyek — mindenki tudja, aki pénzintézeti dolgokkal foglalkozik — sehol a világon sem kedvelt köles ön-objektum ai a bankoknak, mindezt egybevetve bizonyos állami garanciával, közvetett állami garanciával, mert az is közvetítve van a PK. által kezelt tőke révén, biztosítjuk ezeknek a kötvényeknek pupilláris mértékben való konszolidáltságát. Ez tette azután lehetővé, hogy ez a kölcsön nem drágább, mint amilyen módon ilyen kölcsönöket szerezni lehetne akkor, ha nem 60%-os, hanem 30 vagy 35%-os 'hitelezésről volna szó. Hogy ez a kölcsön drága-e, vagy olcsó, t. Ház, nekem nagyon nehezemre esik az urakkal vitába szállanom, mert hiszen én, vitáztam néhány héttel ezelőtt, amikor alkudnom kellett, hogy ez nem elég olcsó kölcsön, s még olcsóbb legyen, de nekem be kellett látnom azt, hogy a mai körülmények között, üzleti alapon, a kibocsátó bankoktól nem követelhetek ajándékokat sem az állam részére, sem pediig más építtetők részére; az én követelésem, az én kérésem, helyesebben: az én közreműködésemnek feltétele csak az lehetett, hogy a kölcsön méltányos feltételek mellett köttessék. A kamatozás, ha kikapcsoljuk a törlesztést, 7-7%-os kamatozásnak felel meg, mert 7-es a kötvény és 90%-os a kurzus, tehát ez kereken 7*7%-nak felel meg. Mi jelent ez, t. Ház? Azt jelenti, hogy ennek az értékpapírnak tulajdonképpeni kamathozama alacsonyabb, mint amilyen áron — sajnos — különösen az amerikai pénzpiaci események után de facto 'magyar kötvények bocsáttattak ki, amelyek dollárra szólnak, s amelyekről én mint pénzügyminiszter állítom, hogy uigyanolyam biztonságot nyújtanak, mint ezek. T. Ház! Én nem követem az urakat a baloldalon, sem azokat, akik a szociáldemokrata párthoz tartoznak, (Rothenstein Mór: Azt elhiszem!) sem azokat, akik a demokrata párthoz tartoznak, f azon t az úton, hogy hajlandó lennék pénzintézetekkel szemben, nem tudom, micsoda, erőszakos eszközökhöz nyúlni. Hiszen szemrehányást tettek neketm és azt mondták: miért nem erélyes a kormány? Miért erélyes mindenkivel szemben, csak éppen a pénzintézetekkel szemben nem? (Zaj és ellenmondások a szélsőbáloldalon.) Itt is leszögezem, hogy sohasem leszek hajlandó semmiféle erőszakos eszköz alkalmazásához hozzájárulni. {Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Elhisszük!) Kijelenthetem, hogy az a kormány, amelynek szerencsém van tagja lenini, sohasem lesz t kapható ilyen intézkedésekre. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azok a beszédek, amelyeket az urak elmondtak, azoknak szemében, akik az urak súlyát túlbecsülik külföldön, okozzák azt,