Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-427

Az országgyűlés képviselőházának 1*27. kérelmi, méltóztassék icsendben maradin*. (Györki Imre: A báróknak!'.— Zaj.) Ne méltóztassanak zajos párbeszédeikkel megszakítani a tárgyalást, mert kénytelen leszek a közbeszóló képviselő urakat név szerint megnevezni és szigorúbban eljárni. Bródy Ernő: Tisztelt Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én ebből az alkalomból ismétlem, hogy azt az olcsósági hullámot kell előidézni, amely a kartelleknek letörésével, (Fábián Béla: A közterhek leszállításával!) a közterhek leszállításával. (Meskó Zoltán: A dugtantiémek mellőzésével!) a dugsegélyek leépítésével (Meskó Zoltán: Dug-tantiémek !) végre is olyan helyzetet teremt ebbem, az országban, amelyben normális viszonyok között a becsületes munka megtalálja a maga érvényesülését. De ne méltóztassék ezt mindeníféle szabályokhoz és mindenféle kedvezményekhez, kötni. Ebben a javaslatban is kifogásolom ismét a kategorizálást Nem (helyes, hogy ezt a társadalmat mindig foglalkozás szerint méltóztatik különválasztani. Miért kell különválasztani, miért örökösen ez a foglalkozás szerinti megkülönböztetés? Ebben az országban mindenkinek egyenlő mértékkel kell mérni. Senkinek foglalkozását nem szabad külön pellengérre ál

: lítani vagy külön megakadályozni, hogy valaki valamilyen foglalkozásban legyen. Végre is a jogegyenlőség elve... (Fábián Béla: Hogy tetszett mondani?) Jogegyenlőség. (Fábián Béla: Hol vagyunk? Az erdőben

1

? Magyarországon jogegyenlőség? — Meskó Zoltán: Össze vannak stimmelve, miegbeszélik előre! — Zaj a szélsobaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Meskó Zoltán újra közbeszól.) Meskó Zoltán képviselő urat ismételten kérem, maradjon csendben! (Györki Imre: Keressük a jogegyenlőséget! — Fábián Béla: A szomszédban!) Bródy Ernő: A jogegyenlőség elve azt követeli, hogy ebben az országban származásra és foglalkozásra való tekintet nélkül mindenki becsületes munkával tudjon előbbrejutni és érvényesülni. (Györki Imre: Ez igaz! Ez így van!) Ne tessék folyton megkülönböztetéseket tenni, amint ebben a törvényjavaslatban is történik. Sőt Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam külön alosztály megkülönböztetéseket akart volna tenni még a közszolgálati alkalmaizottak keretén belül is és külön kategóriát... (Fábián Béla: A dugeegélyesek külön dugsegélyt kapjanak! — Zaj.) Miután itt a közalkalmazottakról viaai szó,. méltóztassék megengedni, hogy egy nagyon érdekes kérdést hozzak itt szóba és megkérdezzem a kormány tag; jait, — már megint nem látom itt a népjóléti miniszter urat, — (Fábián Béla: Hát mikor látta itt a népjóléti miniszter urat?! — Meskó Zoltán: Dolgozik! Nem ér rá itt ülni! — Fábián Béla: Gondolkodik most szegény, hogy mit csináljon a népjóléti minisztériummal!) megkérdezzem a népjóléti miniszter urat, hogy miután a közalkalmazottakról már egy törvény a lakásépítéssel kapcsolatban intézkedett, hogyan fogja ő ezt valóra váltani. 1930. évi február hó 12-én gróf Bethlen István miniszterelnök úr beadott egy törvényjavaslatot, amely azóta törvénnyé vált, vitéz nagybányai Horthy Miklós úr, Magyarország kormányzójává választása tizedik évfordulójának megörökítéséről. Ennek 2. §-a azt mondja: (Fábián Béla: Halljuk! Halljuk, nagyon ér dekes! — Jánossy Gábor: Ismerjük! — Fábián Béla: Én már olvastam ezt a törvényjavaslatot, meg is szavaztam.) ülése 1930 október 29-én, szerdán. 87 Elnök: Csendet kerek! Fábián képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólani. Bródy Ernő (olvassa): E történeti évfordulónak és a Kormányzó Ür tízéves országlásának emlékét a törvényhozás régóta nélkülözött több országos érdekű mű és intézmény megalkotásával örökíti meg s ennek maradandó jeléül valamennyit «Horthy Miklósiról nevezi el. Ezek a művek és intézmények a következők: {Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) «a) dunai híd Budapesten, iái Boráros^tér és a Lágymányos között;» (Fábián Béla: Dunaünnepéiy!) Ezt sem látom. (Rothenstein Mór: Még soká nem fogod látni!) Pedig jönnek a fővárosi választások (Zaj. — Elnök csenget.) és időszerű volna, hogy a fővárosi választások előtt legalább az első kapavágást megtegyék. Ezt ajánlom a kormánypárti... (Meskó Zoltán: A kormánypárti kapásoknak! Maga is kapásból beszél csak! — Fábián Béla: A kormánypárt csak legelőt fog igérni!) Elnök: Fábián képviselő urat rendreutasítom. Tessék csendben maradni! Bródy Ernő (olvassa): «g) kertes családi háztelep 1000 házzal tisztviselők és munkások részére», (Fábián Béla: Éljen!) «az 1908. évi XXIX. törvénycikk végrehajtásaképpen Budapesten, a X. kerületben az úgynevezett Óhegyen, az állaim tulajdonában lévő területen.» (Fábián Béla: Éljen! Éljenezzetek! — Egy hang a szélsőbaloldalon; Az Óhegy már megvan! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Méltóztatnak tehát látná, t. uraim, hogy a tisztviselőházak kérdésiében Horthy Miklós tízéves jubileuma alkalmából maga a törvényhozás intézkedett és kijelölte a fedezetet is, mert azt mondja a törvény 4. §-ának negyedik bekezdése (olvassa): «A 2. § g) pontja alatt említett osaládiház-telep felépítésére szükséges telket az állam az Országos Társadalombiztosító Intézet járuléktartaléknalapjainak tulajdonába bocsátja», (Fábián Béla: Halljuk csak mégegyszer! Hol van az a járuléktartalék^ azóta? Hol van a pénz?) «a telep létesítésére szükséges kiadásokat pedig az Országos Társadalombiztosító Intézet jaruléktartalékalapjaiból kell fedezni.» (Fábián Béla: Jiárulóktartalék-alap! Hosszú szó! — Györki Imre: Már unokáink járulékait is elköltötték!) Ez történt 1930 február hó 12-én. Nem tudom, hányadik számú törvényben nyert beiktatást a Törvénytárban. Szentesítve is van. De én most egy másik törvényjavaslatról is fogok beszélni. 1930 július 1-én az Orsziágos Társadalombiztosító Intézet betegségi biztosítási ágazata pénzügyi helyzetének rendezéséről egy törvényjavaslat adatott be és el is fogadtatott. Ez a törvényjavaslat az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítási ágazat járulékbevételeiből 35 millió pengőnyi összeget kölcsönvett. (Fábián Béla: Most már legalább tudjuk, hol a híd!) Méltóztatik látni, mélyen t. Képviselőház, hogy Horthy Miklós emlékére létesítendő, ezer cslaládiházból álló köztisztviselői telep építését határozta el a törvényhozás, s egészen bizonyos és kétségtelen, hogy az erre szolgáló alap, amelyet a törvény kijelölt, nincs meg. Hogy fog ez a telep felépülni? Miből fog felépülni? Ezt Gaal Gaston beszéde juttatta eszembe, mert Gaal Gaston volt ennek^a törvényjavaslatnak előadója. Gaal Gastont kérte meg a Képviselőház egy pártközi értekezleten, hogy a jubileum alkalmából a szolemnáris együttérzés kifejezésére Ő adja elő ezt a törvényjavaslatot. Es Gaal Gaston azt mondotta, hogy nem parádékkal, nem kül-