Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-427

88 Az országgyűlés képviselőházának »ősegekkel, hanem komoly művekkel fogják megünnepelni ezt a tízéves évfordulót. íme, a törvénynek annyi ereje van, hogy félév multán már kiderül, hogy annak, amit Horthy Miklós jubileuma emléke címén törvénybe iktattak, semmiféle alapja nincs. (Peidl Gyula: Az Öhegy megvan! — Fábián Béla: Es a 35 milllió elveszett!) Tovább is beszélhetek erről a kérdésről. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elmondhatom, hogy Wälder Gyula műegyetemi tanár a fővárossal egyetemben hozzákezdett ennek a munkának végrehajtásához. Kimentek az Óhegyre, parcellázási tervet készítettek, mert Mszen az Öhegy, amelyet még a jelenlegi pénzügyminiszter úr atyja, néhai nagyemlékű Wekerle Sándor vásárolt meg, — amit 1908-ban törvénybe is iktattak — szabályozatlan és parceiLlázatlian, ott közműveket keli létesíteni ahhoz, hogy ezer házat felépíthessenék. Es mi történt? Wälder Gyula műegyetemi tanár megindult az úton; a főváros megcsinálta a parcellázási tervezetet, most pedig az egész ügy elakadt. Természetes, hogy elakadt, mert nines meg a fedezet rá. (Fábián Béla: A fedezet köziben...? — Györki Imre: Van már csatornázási szakértő is ehhez! — Fábián Béla: Van csatornázási szakértő is?) Elnök: Fábián képviselő urat nem győzöm figyelmeztetni, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjék. Másodszor is rendreutasítom és figyelmeztetem a képviselő urat a házszabályokra, amelyek ,a második rendreutasítás után szigorú következményeket írnak elő. Bródy Ernő: T. Ház! En csak meg akartam említeni, hogy itt papiroson már gondoskodás történt tai köztisztviselői házak építéséről, amíg azonban ez a papiroson levő törvény a gyakorlatba eljut, íme ez történik, hogy az a fedezet, amelyet a törvény kijelölt, nincs meg. Hogyan méltóztatnak gondolni a dolgot? Az 1929. és 1930. évi bevétel el van költve. 1931-től kezdve az Országos Társadalombiztosító Intézetről szóló törvény értelmében ezekből az öregségi járulékokból tartalékalapot lehet képezni. (Györki Imre: Már tíz évre előre el van költve! 35 millió pengő deficit van!) En itt ezennel nyilvánosan meginterpellálom a népjóléti miniszter urat: mi lesz a törvényben elhatározott tisztviselőtelepi házakkal, mi lesz azoknak a köztisztviselői családiházaknak építésével, amelyeknek építésére törvényben kötelezte ma gát az ország, Horthy Miklós 10 éves jubileuma alkalmából? (Györki Imre: Az ötvenéves kormányzói jubileumra majd megépítik! — Meskó Zoltán: Adja a jó Isten!) Azt hiszem, hogy ez nem egyszerű miniszteri ígéret, nem egyszerű bejelentés, hanem törvény, ennek a törvénynek érvényt kell szerezni, ebből a törvényből... (Meskó Zoltán: Ne nekem mondja, kérem, én nem tehetek róla! — Fábián Béla: Tetszik támogatni a kormányt! — Meskó Zoltán: A kormány elég erős, nem kell azt támogatni! — Fábián Béla: Attól tetszik félni, hogy ha támogatná, még hamarább összedőlne?) Azt hiszem, t. képviselőtársam egyetért mindazzal, amit mondok, mert ő is tisztelője a törvénynek velecm. együtt. En tehát, igenis, követelem azt az ezer házat a tisztviselők részére, amit megígértek, amit törvénybe iktattak, amit Horthy Miklós emlékére az Ő 10 éves jubileuma alkalmaiból itt ünnepélyes deklarációval ilyenmódon határozattá emeltek. Végre is a törvény a legszentebb és legkomolyabb dolog és különösen akkor, amikor a törvény a jelenlegi magyar kormányzó nevével van öszZ7. ülése 1930 október 29-én, szerdán. szekötve, én jogosan kérhetem és követelhetem ennek a törvénynek végrehajtását. T. Ház! Ami mármost magát iaj törvényjavaslatot illeti, méltóztassanak megengedni, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban azt mondjam: ne adjunk megint alkalmat és módot nagyzási hóbortokra. Annak a korszaka és ideje lejárt, alkalmazkodni kell az élethez, az életnek követelményeihez. Amikor arról van szó, hogy egy családiház például 50.000 pengőbe kerülhet, nem arra van itt a magyar állam, hogy ő ia maga adófilléreit és garasait erre a célra odaadja. (Fábián Béla: Ez így van!) Ha arról van szó, hogy kisjövedelmű tisztviselőkön segítsünk, mindent oda lehet adni és mindent el kell követni, hogy az éhbérért dolgozó kistisztviselők házhoz és betevő falathoz jussanak. (Felkiáltások a jobboldalon: Éhbérért!?) De ahhoz, hogy négyszobás, luxuriózus épületeket emeljenek, a magyar államnak nincs pénze. Ne tessék ilyen nagyzási hóbortokat lehetővé tenni (Fábián Béla: Es nevelni!) és nevelni! Mert olvasom egy interjúból és kimutatásból, hogy egy háromszobás esaládiháiz 50.000 pengőbe kerülne és abból 30.000 pengőt ad a magyar állam, akkor 20.000 pengő készpénzének kell az illető köztisztviselőnek lennie. (Jánossy Gábor: Olyan tisztviselő nincs!) Olyan tisztviselő, akinek 20.000 pengő készpénze van... (Jánossy Gábor: Olyan nincs!) Azt mondja t. barátom, hogy olyan köztisztviselő nincs. De ennek a tervnek a szerzője szót emelt erről és azt mondotta, hogy 30.000 pengőt ad az állam és 20.000 pengő, készpénzt ad az a tisztviselő. Ez 50.000 pengő; tehát 3300 pengőbe kerülne egy évi bér s ha a 20.000 pengőnek évi kamatát nézem, az is van 1200 pengő, szóval, ilyen háromszobás családi házban laknának 4500 pengőért. Engedelmet kérek, ez nagyzási ihóbort és túlzás, (Szűcs István: Nem kerül annyiba!) Ha t. barátom felháborodik és azt mondja, hogy nem kerül annyiba, mondok egy nagyon olcsó típust, amelyről a drezdai egészségügyi kiállításon mindenki meggyőződhetett. A drezdai egészségügyi kiállításon kiállítottak háztípusokat és

s pedig kétszobás házat 4000 márkával, egyszobásat 2500 márkával. Erről lehet beszélni, ilyeneket építsenek, nem pedig palotákat, felhőkarcolókat, a nagyzási hóbort légvárait; tessék arról végre leszokni. (Fábián Béla: így van!) Az élethez kell alkalmazkodni. (Meskó Zoltán: Adósságba viszik bele az embereket!) Ügy van, tönkremennek bele! (Fábián Béla: Ügy, mint a vidéken megcsinálták a parasztokkal!) Egy kétszobás lakás 4000 pengő. Ennek 11%-os terhe, amelyben benne van a kamat és a törlesztés, évi 440 pengő, itehát havi 37 pengő. Erről lehet beszélni, ez egy alap. Az egyszobás lakás kerülne 2500 pengőbe. Ennek 11%-os terhe egy évre 270 pengő, egy hónapra 22 pengő. (Jánossy Gábor: De milyen az a lakás? Kétezer pengőért egy házat? — Fábián Béla: Szegény ország, kis lakás!) Nem méltóztatott hallani.-A drezdai egyészségügyi kiállításon (Jánossy Gábor: Olvastam, hallottam!) bemutattak ilyen lakástípusokat. (Jánossy Gábor: Papiroson! — Peidl Gyula: Dehogy papiroson! Természetben mutatták be! — Fábián Béla: Gyakorlatban! A kész ház ott állt!) Amikor a gazdasági válság miatt bajok vannak, mindig rohannak a világhoz, azt mondják, hogy világjelenség. Hát, ez is egy világjelenség! (Jánossy Gábor: En nem rohanok sehova, itt ülök nyugodtan!) De a pártja rohan. (Jánossy Gábor: Az sem rohan! -Zaj!)