Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-417

90 Az országgyűlés képviselőházának U17. ülése 1930 július 1-én, kedden. csen társadalmi különbség. A szocializmus soha seholseni akar diktatúrát egy társadalmi osztály javára sem. A szociáldemokrácia soha seholsem akar egy társadalmi osztály javára a többiek rovására előnyöket. Itt mutatok azután reá arra, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon-) hogy Dánia par excellence mezőgazdasági állam s azt hiszem, az előadó úr és minden agráríró, aki. az utóbbi években agrárkérdésekről írt, Dániát vette mintaképül: «a szövetkezeti ország», «az agrárország», mondották s Dániára hivatkoztak, újságcikkeket írtak róla. Dániában pedig a polgári kormányok szocialista kormányokkal váltakoztak. Dániában volt már szocialista kormány és a mezőgazdaságnak nem volt oka panaszra evvel a szocialista kormánnyal .szemben, mert ami a mezőgazdaságot megillette, azt a mezőgazdaság ettől a szocialista kormánytól is megkapta a .nélkül, hogy a többi társadalmi osztály rovására valamivel is kedvezett volna az a mezőgazdaságnak. De ugyanez a helyzet Németországban is. Németországiban is együtt kormányzott a szociáldemokratapárt, a centrum- és a német nemzeti párt, mégis a mezőgazdaság legválságosabb idejében is a szociáldemokratapárt nem tagadta meg a mezőgazdaság felsegítésére szolgáló eszközöket és nem tagadta meg a segélyt, lett Jegyen az akár a Preusisenkass árnak' pénzzel való támogatása, akár pedig más intézkedés. Mondom tehát, mindenütt, ahol a szociáldemokraták résztvettek a kormányzásban, — akár Oseh-Szlovákiát, akár Németországot akár Dániát vagy általában a Skandináv államokat nézem — a szociáldemokraták mindig megértéssel r viseltettek a mezőgazdaság iránt, megszavazták azokat az összegeket, amelyek a mezőgadaság támogatására szükségesek voltak, feltéve, hogy nem képezett ez a támogatás egy^ osztály számára előnyöket a többi osztály rovására. Mi nemcsak azért ellenezzük ezt a javaslatot, mert aránytalanul és igazságtalanul sújtja a többi társadalmi osztályokat, hanem azért is, mert a nélkül, (hogyha mezőgadaságnak használna, a mezőgazdasági érdekeltségek egész kis rétegének, a gabonatermelőknek juttat teljesen jogosulatlan előnyt a többi társadalmi osztály rovására^ Azt nem lehet elvitatni, hogy a mezőgazdaság válságban van. (Felkiáltások jobbfelől; Nahát mégis?) Egymaga az a körülmény, hogy a búza világpiaci ára talán alig több, mint negyedrésze a tíz év előtti árnak, eléggé bizonyítja, hogy a mezőgazdaság válságban van. De nem is kell messzire mennem. Az igen t. előadó úr 1928. februárjában egy cikket írt a Magyar Közgazdaság című lapban, amely cikket én figyelmesen elolvastam. Ebben a cikkben, eltekintve azoktól a természetszerűen kissé agrárius túlzásoktól és kis egyoldalúságoktól, amik ebben a cikkben megnyilvánulnak, egyébként igen józanul megállapítja a mezőgazdáság bajait, megállapítja azt, hogy a mezőgazdaság a hadvezetőség teljesen egyoldalú igényei következtében milyen óriási áldozatot volt kénytelen viselni, megállapítj cl 6Z 'ci cikk elég tárgyilagosan azt is, hogy a mezőgazdaságot milyen súlyos csapások érték az utóbbi időben, végül azután kitér arra, hogy mit lehetne a mezőgazdaság érdekében tenni. A 30. oldalon van azután énnek a dolognak a konzekvenciája, ahol a cikkíró megállapítja, hogyha a magyar mező

j gazdaságot lábra akarjuk állítani, akkor elsősorban olcsó kölcsönt kell juttatni a magyar mezőgazdának, olcsó kölcsönnel és az agrárolló kisebbítésével gondoskodni kell arról, hogy a mezőgazdaság a minőségi termelésre térjen át és a minőségi termeléssel vegye fel a világpiacon a harcot. Nem kívánom a cikket idézni, hiszen valószínű, hogyha én, mint szocialista elolvatam, akkor az urak nagyrésze is elolvasta ezt a figyelemreméltó cikket, csak megemlíteni kívánom, hogy Marschall Ferenc tisztelt kép

j viselőtársam akkor sem a bolettáról nem beszélt ebben a cikkben, sem arról nem beszélt, hogy a többi társadalmi osztály rovására és terhére kellene a mezőgazdaság helyzetét fellendíteni, hanem igen helyesen és okosan meg

j állapította, hogvha segíteni akarunk a mezőgazdaságon, akkor elsősorban úgy kell segíteni, hop-v a mezőgazdaság folytatásához és fejlesztéséhez szükséges tőkéket, illetve kölcsönöket olcsón kell a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátani, másfelől a kartellek árdiktatúráját kell megtörni és mindazokat a^ cikkeket, amelyekre a mezőgazdaságnak szüksége van azért, hogy rátérhessen a minőségi termelésre és minőségi termeléssel vehesse fel a világpiacon a versenyt, olcsón kell a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátani^ Több mint két esztendeje, hogy ez a cikk megjelent. Ha ezt a cikket a kormányférfiak figyelmesen elolvasták volna, és ha azokat a jó-tanácsokat, amelyeket az előadó úr agrárius szemoontból ebben a cikkben kifejt és megad, a kormányzat részéről elfogadták volna, és ha csak 50%-ban megvalósították volna

v akkor nem kellene ma a bolettáról beszélni és nem kellene arról beszélnünk, hogyan kell megsarcolni az iország dolgozó népét azért hogy a magvakat termelő közönségnek, elsősorban a nagybirtoknak, egy másik nemzeti ajándékot juttassunk. (Üpy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van a mezőgazdasági hitel kérdése. Vol. tam bátor rámutatni arra. hogy ahol a szociáldemokraták résztvettek a kormányzásban, akár Dániában, akár Németországban, akár Csehszlovákiában: mindenütt az volt a törekvésük, hogy a mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges tőkéket olcsón bocsássák a mezőgazdaság rendelkezésére, megvonták maguktól a legszükségesebbeket, olyan beruházásokat, amelyekre talán szükség lett volna, de mert a beruházásra szánt összeg is kevesbítette volna azt az ^összeget, amelyet a mezőgazdaság felsegítésére szántak, elvonták maguktól és minden rendelkezésre álló összeget a mezőgazdaság hiteligényének kielégítésére fordítottak. Ezzel szemben nálunk az utóbbi 5 esztendőben a kormány az adózókból a költségvetésben megállapított összegen felül közel 870 millió pengőt préselt ki, mint pluszadót Es ha ma, 5 év után, kérdezzük az urakat, kérdezzük a kormány t. tagjait, hogy mire költötték el a pénzt, akkor azt a választ kapjuk, (hogy beruházásokat eszközöltek rajta. (Edélyi Alatfár: Hasznos beruházásokat! — Zaj a jobboldalon.) A beruházások közé tartozik Lillafüred, amely a befektetett tőkének -még legminimálisabb kamatját -sem bozza meg és csak arra alkalmas, hogy a szegény emberekben felkeltse azt az érzést, hogy itt minden a jómódúakért és a gazdagokért történik, mert míg az ő egészségük helyreállítására a zalaegerszegi internálótáb

ort alakítják át, addig a gazdagoknak óriási pénzzel Lillafüredet építenek. Ez az egyik beruházás. A másik beruházás a belügyi vigadó, azután az a rengeteg sok akció, amelyeket ismerünk, a Baoher-akció, a B. H. helyreállítása stb. Erdélyi Aladár t. képviselőtársam ne intsen felém, én előre megjósoltam önöknek, hogy bárhogy fognak is berzenkedni, azokat a milliárdokat a Bacher-koncertnek meg fogják