Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-417

• Az országgyűlés képviselőházának U17. ülése 1930 július í-én, kedden. 91 szavazni, ha csikorogni fog is a foguk, (Erdélyi Aladár: Csak a szocialisták nem tiltakoztak ellene!) mert Bacher úr és mögötte álló társai nagyobb hatalom, mint önök. (Erdélyi Aladár: Ezt helybenhagyom!) Mondom tejhát, ezeket az összegeket ilyen célokra költötték el és nem gondoltak arra, hogyha ezeknek az összegeknek • csak nagyrészét a mezőgazdaságnak juttatták volna olcsó kölcsönök alakjában és igyekeztek volna megvalósítani azt, amit Marschall Ferenc t. képviselőtársam, mint követelményt állított fel a mezőgazdaság lábraállítás-ára, akkor ma nem kellene a bolettáról beszélni és nem kellene arról beszélni, hogy mi lesz a jövőben. Ma roppant káosz és összevisszaság mutatkozik itt mezőgazdasági téren, általában gazdaságpolitikai téren. A parlamentig ülésszak megkezdésekor az. igen t. polgári képviselők f boldog arccal jártak-keltek, mondván: nahát, szocialisták, mit szóltok ehhez, a kormány adóleszállítással foglalkozik és a költségvetés takarékos költségvetés lesz

% 5% lesz a megtakarítás. Az 5% megtakarítás valamennyire összezsugorodott, mert ennél jóval kevesebb a megtakarítás, de még így is pár millió pengőt tesz ki; az urak azután elmentek és megtartották beszámoló beszédeiket mindenütt, rámutatván arra, hogy íme, a kormány takarékoskodik, nézzétek, a költségvetést most is észszerűen leszállította, ez így fog folytatódni, mármost is milliókat megtakarítottunk. r Milliók megtakarításáról beszéltek, a milliókat azonban nem takarítottuk meg, mert csak elméletben csökkentették a költségvetést, a valóságban azonban erről majd beszélni fognak^ azok az adatok, amelyeket a legfőbb számszék fog egy év múlva közölni és amelyekben majd olvashatjuk, hogy az a megtakarítás, amelyet praelimináltak. tényleg csak papíron volt, az élő valóság ellenben az, hogy a megtakarított összegnél jóval nagyobb összeget kell most a boletta következtében behajtani és az adózó most elméike.dhetik azon, mit nyert azzal, hogy a költségvetést valamivel leszállították, de a boletta révén megdrágítják a lisztet, megdrágíják a kávét, a teát, a fahéjat, ezt az ártatlan kis szegényember-illatot, megdrágítják a dohányt és drágább lesz a posta. A helyzet tehát úgy áll, hogy az a 3%-os megtakarítás, amelyet az urak olyan nagy diadallal hirdettek, teljesen eltörpül azok mellett a terhek mellett, amelyeket ez a boletta fog jelenteni az adózó közönségnek. A másik dolog, amit hirdettek, az adómérséklés. Azt mondották: lesz adómérséklés, bár a földadót nem engedhetjük el, mert ha elengedjük a földadót, azt máskor azután újból nem lehet életbeléptetni, mert mindenki lázadni fog ellene. Mellékesen megjegyzem, ha elfagy valahol a határ, vagy valami más elemi csapás következtében bizonyos területen a termés teljesen elpusztul, akkor is adóelengedésekkel szokott a kormány a gazdák segítségére menni, a rá következő évben pedig egészen vidáman megint életbelépteti az adót és senkinek sem jut eszébe remonstrálni ellene. A t. egységespárt tapsai között jelentette ki a pénzügyminiszter úr, hogv nem lehet a földadó elengedni, ellenben adómérséklés lesz. Éppen ma jelent meg az egyik újságban egy igen érdekes cikk arról, milyen is ez az adómérséklés a gyakorlatban. Mezőgazdasági üzemről van szó, egy 37 holdas homokbirtokról, amelyen a szőlőt, gyümölcsöt, dinnyét és egyebet termelnek. Ezt a birtokot az adókivetőbizottság 1927-ben 22.680 pengőre becsülte, de ugyanezt a birtokot 1928-ban már 44.000. 1930-ban pedig már 46.200 pengőre becsülte. Ez a birtok tehát, mint adóalap, három év alatt értékének több mint kétszeresére emelkedett, holott azok a cikkek, amelyeket termel, árban azóta lényegesen csökkentek. Mert senki sem fogja az urak 'közül kétségbe vonni, vagy tagadásba venni azt, hogy a bor, a zöldségfélék és a gyümölcs ára két év óta tetemesen csökkent. Amit tehát a gazda termel, annak az ára lement, a vasúti fuvardíj nem lett kisebb, az adóalap ellenben 22.680 pengőről felszökött 44.000 pengőre. A kormány adócsökkentése azt eredményezte, hogy ugyanezt a birtokot 3930ban kétszer annyira érdekelték, mint 1927-ben. Az adóelengedés a gyakorlatiban ilyen volt a kormány részéről. Most már kérdem én, ha olyan nagyon szívükön fekszik az uraknak a mezőgazdaság feljavítása, ha olyan nagyon szívükön fekszik az, hogy a mezőgazdáságot lábra állítsák, mondván azt, hogy a mezőgazdasággal áll vagy bukik ez az ország, akkor miért tűrik el azt, hogy ilyen esetek előforduljanak? Mert ezek az esetek nem egyedülállók, ezek nap-nap után tapasztalhatók. Ha elmegyünk a vidéki városokba és megnézzük a mezőgazdasági érdekeltség módját, ijesztő kép tárul elénk. Én is vidéki képviselő vagyok és veszek magamnak annyi fáradságot, hogy a mezőgazdasági érdekeltség dolgaival foglalkozzam. Győr környékén, ahol zöldséget, babot és egyebet termelnek, van alkalmam látni és megfigyelni ezeknek a korán reggeltől késő estig keserves nehéz munkában robotoló kisbirtokosoknak az adózását. Hajmeresztő állapotokat tapasztalunk az adózás terén, és amit itt mondottam, nem egyedül álló dolog. Ha olyan nagyon 'buzog az urakban a lelkesedés a mezőgazdaság lábraállítására, akkor elsősorban arra kellene törekedniök, hogy az adó legyen kisebb; elsősorban ott kellene elkezdeni, hogy a mezőgazdaság üzemének folytatásához és fejlesztéséhez szükséges összegek olcsón álljanak a mezőgazdaság rendelkezésére. Ezt nem valósították meg az urak, mert azokat a többleteket, amelyeket az adlózó közönségből kipréseltek, mindenféle invesztíciókba ölték bele, amely invesztíciókat mi ezekről a padokról _ nagyon helyesen — láthatatlan beruházásoknak neveztünk. A pénz elfogyott, s most a mezőgazdaság itt áll 10—12 százafékos kamatozású pénzzel, amellyel nem tud termelni, és előáll az a helyze, hogy a vidéki bankok a gazdaváltókat nem váltják be, azért, mert nem akarnak földbirtokosok lenni. Mert ha lejár a váltó, a gazda nem tudja beváltani, az egész birtok a bank kezére jut, a bank pedig nem tud vele mit csinálni, mert nem tudja eladni, s ennélfogva a gazdaközönség pénzt sem kap. Elmulasztották az időt, a hitej tekintetében semmit nem tettëk, s imost, midőn itt van a katasztrófa, a legegyszerűbb mód, hogy belenyúlnak a nagy, feneketlen zsákba, amelyet névtelen adófizetőnek, ismeretlen adóalanynak, és annak nyakába belezúdítiák azokat a terheket, amelyeket itt várhatunk. Ha a bolettáról beszélünk, mindenekelőtt, — azt hiázem — at. túloldal is és a kormány is megállapíthatja, hogy az mesterséges eszköz a gabona árának feljavítására. A kérdést tehát úgy kell feltennünk, hogy vájjon ez a mesterséges eszköz használ-e, eredményes lesz-e, ja-