Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-417

^^^^•^^^•™*" Az országgyűlés képviselőházának h 17. ülése 1930 július 1-én, kedden. 89 belátásra, de azért eleget fogunk tenni törvényhozói hivatásunknak, és igyekezni fogunk a nagy meleg (Viczián István: Itt nincs is meleg!) és a nagy nehézségek ellenére is a javaslat bírálatába belemenni. Nem fogom az igen t. egységespárt érdekeit megvédelmezni, mert azt hiszem, nincs szükség rá és a t. egységespárt sem reflektál arra, hogy én, a szocialista védjem, meg az ő érdekeiket. (Ügy van! jobbfelől.) De ha ezt a javaslatot átgondolják, csöndes óráikban nézzenek át a kereszténypártra. Figyeljék meg a kereszténypárt nagyszerű taktikáját. (Derültség.) Nem szólnak a javaslat ellen. Az egyesített bizottság ülésein sem szólaltak fel, sem ellene, sem mellette. Érzi a kereszténypárt^ hogy ez a javaslat a legközelebbi választásnál az egységespártnak súlyos tehertétele lesz, és ő, mint legközelebb eső nolgári párt, a nevető örökös szerepét fogja játszani, mert abból a népszerűtlenségből, amelyet önök szereznek meg ebből a boletta-javaslatból, ő remél profitálni. Előre megjósolhatom a t. egységespártnak, hogy a bekövetkező választás "alkalmával a nem egységeispárti szavazókkal szemben alkalmazott közigazgatási módszerek sem lesznek elegendők arra, hogy a nép dühe elől önöket megmentsék. Ha egyéb nem, politikai szempontok, a jövő átmentésének szempontja kényszeríthetné önöket arra, hogy a kormányt rávegyék ennek a j :i va slat n ak vi s sz a von ás ára. Ez a javaslat a földbirtokososztálynak nem használ, a javaslat a nép széles rétegeinek előnyt nem hoz, ellenben drágaságot idéz elő, megnehezíti a nép élettartását, a mellett — hiszen azt nem én volnék kénytelen megállapítani, de mégis megállapítom — hihetetlen módon népszerűtlenné teszi az egységespártot. Ez az egyetlen örvendetes ebben a javaslatban, mert ha sikerül ezt a pártot még népszerűtlenebbé tenni — ós erre ez a javaslat igen alkalmas — már akkor is — drága áron ugyan, de egy lépést tettünk a haladás felé. (Mozgás és derültség a jobboldalon és a középen.) Mert ennek a'reakciós^ pártnak, ennek a népelnyomó pártnak, a nép életét megdrágító pártnak . . . (Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: A képviselő urat ezekért a kifejezéseiért rendreutasítom! Malasits Géza: . . . népszerűtlensége csak növekedni fog ebben az országban. (Zaj jobbfelől) Mármost rátérve a javaslatra, ki kell jelentenem, hogy nemcsak délelőtt volt itt alibiigazolás. Berki Gyula t. képviselő úr saját személyében próbált aiz egységespárt nevében és • megbízásából alibit igazolni. Az alibi-igazolás már előbb kezdődött meg, még mielőtt az egyesített bizottság ezt a javaslatot tárgyalta volna, mert igyekeztek alibit bizonyítani, és pedig ez év június hó 15-én az egységespárt egyik prominens tagja, Erdélyi Aladiár képviselő úr egy előkelő fővárosi újságban cikket írt «Az állami szocializmus felé» címén. (Erdélyi Aladár: Ügy van!) Ebben a cikkben bizonyítani kívánja azt, hogy az Isten különös rendeléséből és egy elháríthatatlan felsőbb akarásból egész közéletünk az állami szocializmus felé megy. Ez a boletta-j a vasilat is az államszocializmus egyik megnyilvánulása és az a hatalmas kormány, amely Szent György módjára legyűrte az ellenzéket csendőrrel, pénzzeL közigazgatással, és amely kiirtotta a Házból az ellenzék túlnyomó részét, (Zaj a szélsőbaloldalon.) ezzel az államszocialista áramlattal szemben teljesen tehetetlen. Nem tehetünk tehát semmit, mondja a képviselő úr ebben a cikkben . . . (Erdélyi Aladár: Nem ismerek a cikkemre! — Derültség a jobboldalon.) Ön írta, t. képviselőtársam, min denes étre ismernie kell; egyszóval az a tendenciája annak a cikknek, hogy a boletta-javaslat az államszocializmus felé visz ós ezt a kormány sem tudja elhárítani. (Erdélyi Aladár: Őrlési jegyről volt ott szó!) En a cikket figyelmesen elolvastam és azt hiszem, nem sértem meg t. képviselőtársamat, ha teljesen tárgyilagosan bírálni fogom. (Erdélyi Aladár: Nagyon helyes!) Denikve azon van a hangsúly, hogy a képviselő úr azt írta, hogy «Az államszocializmus felé». (Erdélyi Aladár: Azt írtam, hogy a megkötöttség odavezet!) Én bizonyítani. kívánom, hogy ennek a boletta-javasiatnak sem eredeti. formájában, sem abban a formában, amelyben most kormányelnöki presszíóból megszületett, semmi köze sincs a szocializmushoz, ós ajánlom minden egyes képviselőtársamnak, atki a jövőben a szocializmusról akar cikkezni: fáradjon el az Erzsébet-kőrútra, a Népszava könyvüzletébe és vegye

r meg néhány fillérért azt a füzetet, amely arról szól, hogy mit akarnak a szocialisták. (Erdélyi Aladár: Fáradjon eil ön az én könyvtáramba, ott több szocialistamunka van, mint az önök könyvtáraiban összesen!) Tessék ezt elolvasni, és ennek elolvasása után méltóztassék cikket írni a szocializmusról, mert mint mondottam, a boletta-javasiatnak még eredeti formájában sincs semmi köze a szocializmushoz, ellenben köze van más áramlathoz,, amelyet igen t. képviselőtársam nem említett, de amelyet én most szembeállítok az ő véleményével. Nevezetesen tudjuk, hogy a bolsevizmus Marx teóriáinak teljes félremagyarázásával, diktatórikus úton, egy társadalmi osztály javára kíván kormányozni, mondván azt, hogy az osztályharc, amely megvan a társadalomban, amelyet nem Marx talált fel, mint a t. népjóléti miniszter úr akarta mondani, onnan eredt, hogy a társadalomban a magántulajdonnal kapcsolatban osztályok keletkeztek, amelyek a történelemelőtti és utáni időkben is egymással hadakoztak, hol erősebben, hol gyengébben, hol az egyik, hol a másik került felül, denikve osztályharc volt, van és lesz mindig, ameddig osztályok lesznek. Marx szerint a proletariátusnak az a feladata, hogy megszüntesse az osztályokat, és egyetlenegy társadalmi réteset teremtsen, amely a munka megbecsülése alapi ári a munka eredményét és nem a tőke hozadékát élvezze. Ezt az elméletet a bolsevizmus úgy értelmezte, hogy diktatúrával egy társadalmi osztály érdekében kormányozzon, hogy minden jó és szép egy osztály javára jusson, ebben az esetben a proletariátus javára elméletben, a gyakorlatban azonban persze még nagyon messze vannak tőle. Olaszországban a fasizmus semmi egyéb, mint fonákjára fordított bolsevizmus, vagyis minden, ami történik, az uralmon lévő kapitalista és földbirtokos osztály érdekében történik,- nyíltan kimondva. A munkásságnak jóformán morzsákat juttatnak, amelyek fel sem érnek azonban azzal a veszteséggel, amely a munkásokat éri. Elnök: T. képviselő úr, méltóztassék a belföldi javaslattal foglalkozni. (Derültség-) Malasits Géza: Ha tehát esy államban favorizált társadalmi osztály van és ennek a favorizált társadalmi osztálynak a többiek rovására juttatunk előnyt, akkor az nem szo

1 cializmus, hanem bolsevizmus és az bolsevizmusból fakad, ha nemzeti színűre, ha vörösre, vagy akármilyenre van is átfestve. A szocializmus nem ismer társadalmi különbséget, illetve egy olyan állam felé törekszik, amelyben nin14*