Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-417

88 Az országgyűlés képviselőházának U17. ülése 1930 július 1-én, kedden. Emlékszem arra, hogy amikor a háború tartama alatt Magyarország élelmezését akarták megnehezíteni, amikor itten a kenyér- és lisztadagokat csökkenteni akarták, azért, hogy minél nagyobbmennyiségű gabonaneműt és lisztet szállíthassanak ki Ausztriába és adhassanak át a hadsereg élelmezésére, valamint Németország számára a lakosság fogyasztási szükségletének kielégítésére, akkor Tisza István akkori miniszterelnök ez ellen élesen felszólalt és küzdelmet f folytatott a kenyér- és lisztadagok csökkentési tendenoiája miatt, azt mondván, hogy nem lehet ugyanazon szempontból elbírálni a magyar népesség élelmezését, mint akár az osztrákokét, akár a németekét, mert azok egészen másként táplálkoznak, mint a magyar fogyasztó nép, különösen a magyar dolgozó társadalom, amelynek legfőbb táplálékai a kenyérneműek. Ezt itt is el kell mondanom és különösen hangsúlyoznom, hogy ahol gyermekek vannak, ott a megélhetés drágulása a finomabb lisztek

f drágítása folytán be fog következni és ez elsősorban- a szegény néposztály többgyermekes családjait fogja érinteni, mert köztudomású, hogy különösen a jobban szituált társadalmi osztályok ma már a finomabb lisztek fogyasztását a minimumra redukálták éppen azért, mert soványító kúrát tartanak, nekik azt nem szabad enniök és így sem tásztaneműt, sőt kenyeret sem fogyasztanak. Ilyen körülmények között igenis, be fog következni egy általános drágulás, mert ezt a terhet valahogyan át kell hárítani és ez az áthárítási folyamat lavinaszerű fog lenni, és nem fog megállani annál a percentnél, amelyet esetleg kontemplálnak, hanem sokkal nagyobbá fog válni s amikor itt állunk csökkent gazdasági erővel és csökkent fogyasztóképességgel, a kormány a helyett, hogy a fogyasztóképességet emelné, a belső fogyasztást még jobban megdrágítja, megadóztatja, amivel a megélhetést még súlyosabbá teszi. De azért sem megfelelő az a megoldás, amely a törvényjavaslatban van, mert nem lehet számolni azzal, hogy a búzának és rozsnak az az ára, amelyet a kormány ezidőszerint maga előtt tartott és amlyre ja bolettát kívánja felépíteni, meddig fog érvényben maradni. Nagyon jól tudjuk, hogy Magyarország gabonatermelése az egész világ gabonatermeléséhez képest elenyészően csekély. Mi nem vagyunk és nem lehetünk árdiktálók ebben a tekintetben. Az egész világ búza- és rozstermelése ugyanis sokkal számottevőbb, mintsem hogy mi itt árdiktálásra vállalkozhatnánk. Itt van az, amivel már számolnia kell a magyar gazdaérdekeltségnek és számolni kell magának a kormánynak is, hogyha ebben az évben nem is, de a jövő évben meg fog jelenni az orosz búza az európai piacokon, amelynek esetleg dumping áron való piacra hozása az európai piacokon le fogja nyomni az árakat. Ez azt jelenti, hogy még nagyobb mezőgazdasági krízis elé jut a magyar mezőgazdasági érdekeltség. Amikor ezt látjuk, akkor a kormány azt csinálja, ami a törvény javaslatban benn foglaltatik, hogy felhatalmazást kér arra, hogy a fogyasztást felemelje annyira, hogy a belső megélhetést teljesen lehetetlenné tegye. Ne méltóztassék azt mondani, hogy ez nem fog bekövetkezni, mert előrelátható, hogy igenis be fog következni. Gondoljon a t. Képviselőház arra, hogy már ebben az évben megjelent az európai piacon Oroszország először az élő hallal, azután a tojással, azután a gömbfával és mind a három cikkel valóságos gazdasági krízist idézett elő azokban az országokban, amelyek ilyen cikkek előállításával, vagy ilyen termények piacra hozásával foglalkoznak. És amikor ilyen a helyzet Európában, akkor a kormány ahelyett, hogy egy átfogó gazdasági politikával jönne ide, hogy kihasználná a lehetőséget, amely megvan, s amelynek meg kell lennie ebben az országban, mint mezőgazdasággal foglalkozó országban, a kormány ezt a lehetőséget egyáltalában nem meríti ki, hanem idejön a legegyszerűbb eszközzel, a legkézenfekvőbb móddal: megnehezíti a belső fogyasztást, bevezet egy új fogyasztási adót, amellyel az itt dolgozó emberek megélhetését még súlyosabbá teszi. Ehhez nem kell nagy koncepció, nem kell átfogó, nagy gazdasági Programm, ehhez csak az kell, hogy legyen egy mindenre kapható a többségi párt, amellyel úgy lehet szavaztatni, ahogy a miniszterelnök vagy a kormány akarja. Ez a politika azonban ennek az országnak teljes tönkretételét fogja jelenteni. A kormány által beterjesztett javaslat nem fog segíteni a mezőgazdasági érdekeltségen sem, ellenben még jobban súlyosbítja ennek az országnak gazdasági életlehetőségét, és növeli azt az elszegényedési folyamatot, amely már úrrá lett ennek a kormányzatnak működése alatt. Nem is várhatunk ilyen összetételű parlamenttől mást, mint egy ilyen törvényjavaslatot. Amikor a képviselők nem a nép nagy összességétől kapják mandátumukat, amikor itt köztisztviselők, tehát függő helyzetben lévő képviselők ülnek jelentékeny részben, természetes, hogy egy ilyen népellenes politikát jelentő törvényjavaslattal jönnek. Minthogy előre látom, hpgy ez a törvényjavaslat súlyos katasztrófát fog előidézni ebben az országban, minthogy előre látom azt a katasztrofális helyzetet,, amelybe beleviszi az országot a kormány és közelebb viszi az anarhiához, nem vagyok hajlandó a törvényjavaslatot még az általános tárgyalás alapjául sem elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik?' Szabó Zoltán jegyző: Malasits Géza! (Kabók Lajos: A kormánynak sem kell már a boletta! Nincs, aki védje! Ügy látszik, megbukott a boletta! — Várnai Dániel: Az érvek nemes csatája hol marad?) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: T. Képviselőház! Az igen t. egységespárt egy vezérszónokot állított ma délelőtt a javaslat védelmére. (Zaj. — Kabók Lajos: Ügy látszik, csak délelőtt kellett a boletta, délután nem kell!) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: A t. egységespárt egy szónokot állított ennek a javaslatnaik védelmére (Szűcs István: De az oroszlán volt!) és bár Berki Gyula t. képviselőtársam igyekezett súlyos invektivákkal elvenni a kedvünket attól, hogy ezt a javaslatot még tárgyilagosan is bíráljuk, mégis a levelek, átiratok özöne, amely ipartestületektől, munkástestületeiktői (Kabók Lajos: 84.000 kisiparostól!) érkezett, amelyben mind" kivétel nélkül tiltakoznak ez ellen a javaslat ellen, amely igen alkalmas — amint azt számok alapián bizonyítani fogom — a nép, a munkásosztály, a középosztály élettartásának megdrágítására, és az a körülmény, hogy mi a nép széles rétegeinek megbízásából és érdekében beszélünk: erőt ad arra, hogy ilyen általános részvétlenség, általános érdektelenség közepette is igyekezzünk jobb belátásra bírni a t. kormányt. Azt hiszem, ez kárbaveszett fáradság, s talán még inkább kárba veszett fáradság az, hogy a t. egységespártot bírjuk jobb