Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-417
80 Az országgyűlés képviselőházának U17. ülése 1980 július 1-én, kedden. miniszter úr maga vallotta be. Az adót pedig nem a gazdagok nem fizették, hanem a szegények, akik nem tudták kifizetni. (Viczián István: Középbirtokosok! — Simon András: Nagybirtokosok is sokan kaptak halasztást!) Semmi más ez a javaslat, t. uraim, mint új megterhelés. Megterhelése pedig egy olyan cikknek, amely alapja a legprimitívebb megélhetésnek, mert Magyarországon a legprimitívebb emberek élnek kenyérből és szalonnából, és ha ezt is megdrágítják, akkor nem tudom hová jutunk. Nem teszek szemrehányást önöknek azért, hogy például a cukrot kifelé 28 pengőjével adják és itt Magyarországon 65 pengőjével; nem teszek szemrehányást azért, hogy a spirituszt itt drágábban adják és kifelé olcsón; nem teszek szemrehányást azért, hogy számos más olyan cikk van, ahol ugyanezt teszik, mert ez nem kenyér. A kenyér az alapja az egész étkezésnek. (Simon András: Nem lesz drágább!) a kenyér megdrágítása a világtörténelem tanusága szerint sohasem hozott áldást semmiféle nép számára, E mellett azonban magam állítom, hogy ez a felállítás amelyet adtam, nem fog teljesen' megfelelni a valóságnak. Miérté Azért, mert önök egyszersmind _ minden valószínűség szerint a kereskedelmi malmokat el fogják pusztítani. (Perlaki György: Dehogy!) Ennek alapja a következő. (Perlaki György: Nem így van!) Ön malmos, majd utána számít; hat. hogy igazam van-e vagy nem'? (Perlaki György: Nem vagyok malmos! — Simon András: Nem malmos!) Nyolc százalék az őrlési adó. A törvényjavaslat alapján nekem jogom van búzát venni, megfizetni a 3 pengőt és rnegŐröltetni a vámmalomban. A törvény^ alapján, ahogy önök idehozzák, nekem ehhez jogom van. Azért mondom, hogy itt nem fognak megfelelni a számok. Ez csak annyiban baj, hogy a kereskedelmi malmokat tönkreteszik és ezáltal lehetetlenné teszik a finomabb lisztkivitelt, mert önök alsóbbrendű malmoknak adják meg ezeket a jogokat és a nagy, hatalmas malomipar roncsait, melvet még itt látunk, s amelyek a kiviteli statisztikában mégis csak nagy szere•net játszanak, egyszerűen kinullázzák. (Viczián István: A kivitt lisztért visszatérítés^ jár!) Kérem, hagyjanak engem h eszélni ! Én tudom, mit akarok mondani, nincs szükségem a kitanításra. A nagy malmok minden valószínűség szerint vagy nagyon restingálva fognak dolgozni, vagy pedig egészen be fognak csukni, mert nem képesek a rezsit behozni. (Farkas Gyula: Dehogy nem!) T. uram, ön azt mondja, dehogy nem. Tessék megmutatni nekem, hogy az. utóbbi éveikben, amikor pedig ilyen nehezítések nem voltak, mennyi dividendát fizettek a malmok és akkor látni fogják, hogy ez a mi nagy, hatalmas malomiparunk kihalóban van. És higyjék el, t. uraim, nemcsak a malmok fognak be csukni, be fognak csukni még egészen más nagy gyáraik is, mert nem tudnak megélni, mert túlságos, nagy ma már a rezsijük^ Ebben a tekintetben az időből kifogytunk. Én a kartelleket mindig a legerősebben üldöztem, de ma a.zt mondom, hogy ma a nagyiparnak is rosszul megy a dolga. Nemcsak a malomipar fog tönkremenni, hanem egészen más iparok is tönkre fognak menni. Ma elkéstünk ezekkel az intézkedésekkel, mert ma eljöhetnek hozzánk és megmutathatják azt, hogy ők nem. nyernek semmit sem. sőt veszítenek, sőt sokat veszítenek. Mi elkéstünk ebben a tekintetben. (Jánossy Gábor: Jobb későn, mint soha!) Tekintsük meg azonban a kérdés másik oldalát. Kiknek lesz haszna ebből a bolettából? (Farkas Gyula: A mezőgazdának!) Csak a mezőgazdák nagy résziének. (Felkiáltások jobbfelől: Az is elégi) Elhiszik nekem, hogy a törpebirtojkosnak mais haszna nem lesz, minthpgy azt az adót, amelyet úgysem fizetett volna, nem kell fizetnie 1 ? (Zaj. — Felkiáltások jobbfelől: Nem hisszük cl.) Elnök: Csendet kérek! Sándor Pál: Nem hiszik el? Az is jó, ha nem hiszik el. Elhiszik nekem, hogy azoknak, akik szőlőgazdasággal foglalkoznak, meg kell venniök készpénzért a konvenciót és még ők fogják fizetni a boLettátl? (Farkas Gyula: Benne van a törvényben, hogy mezőgazda a mezőgazdától bolettát nem kap.) Még a törvényjavaslatot sem ismeri? Ne méltóztassék folyton közbeszólni. Nem ismeri a törvényjavaslatot t. kép-viselőtársam. (Farkas Gyula: Nagyon jól ismerem! Bocsánatot kérek, a szőlőgazdának meg kell váltani a törvény érteimében.) Aki dohányt termel, annak Iki kell váltani a bolettát, meg kell venni a búziát, tehát a dohánytermelő fizetni fog. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget. — Felkiállások: Hol van olyan ember, aki csak dohányt termeld) Kiabálással nem végezünk el semmit! Próbáljuk egymást kapacitálni. Engem meg lehet cáfolni, de kiabálással nem fogjuk elintézni a dolgot. (Zaj-és felkiáltások a jobboldalon: Nem kiabál senki!) Hangos szóval vagy közbeszólással sem fogjuk elintézni a dolgot. Nógrádimegyében, ahol leginkább árpát termelnek, mert a rosszabb földön búzát nem termelhetnek, a gazdáknak szintén kell búzát venniök. (Br. Prónay György: Őszit nem termel senki, csak tavaszit! Olyan gazdaságot én még nem láttam.) Aki krumplit termel, az szintén meg fogja fizetni a bolettát. (Br. Prónay György: Csak krumplit? Az rozsot is termel!) Ezek mind meg fogják fizetni a bolettát és kinek a részére fogják megfizetni? Ezt a három pengőt a szegényemberek kapják meg, vagy pedig a jómódú emberek, bérlőtársaságok és nagybirtokok? Maga a mezőgazdaság állt a lábára és azt mondotta, hogy neki kell ez a javaslat. Az egész vonalon, az egész országban hallottuk ezt. Hiszen önök is azért lázadtak fel, mert előzőleg lent voltak az országiban és megtudták azt, hogy a mezőgazdának sem kell. (Jánossy Gábor: Tévedés! Az őrlési jegy miatt!) Vagy önök nagyobb hazafiak akarnak lenni, mint Gaal Gaston, aki maga is földbirtokos és a legerősebben elitéli ezt a javaslatot? (Zaj a jobboldalon. — Farkas Gyula: Ez nem hazafiság kérdése! — Elnök csenget.) Mindig boldog vagyok, ha Gaal Gastonnal egy nézeten lehetek. Ha Gaal Gaston azt mondaná nekem, mint az életben már megtörtént, hogy nincs igazam, neki ezt szentül elhinném. (Zaj.) T. kéüviselőtárisam, engedjen 'beszélni és ne méltóztassák minden második szavamnál közbeszólni. Én sem bántom a t. képviselő urat. Elvégre nem vasryok olyan fiatal, ezt a regardot talán megérdemelném, íhogy engedjen engem beszélni. (Farkas Gyula: Személyemben méltóztatott aposztrofálni, hogy vagyok olyan hazafi, mint Gaal Gaston képviselőtársunk! Erre feleltem!) Elnök: Csendet kérek, Farkas Gyula képviselő úr! Sándor Pál: Mindig örülök, ha Gaal Gastonnal egy terepen vagyok, ha vele egy utcában vagyok, ha ugyanazon a nézeten vagyok, mint ő, mert igenis, az ő felfogását sok esetben respektáltam, amikor ellenkező véleményen voltam. De miért van most velem egy véleményem, holott ő nem tartozik az ellenzékhez és azt hiszem, senki sem fogja rá, hogy demagóg?
