Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-417

60 Az országgyűlés képviselőházának U17. ülése 1930 július 1-én, kedden. hetőségeket, aminek folyományaképpen meg­született ez. a törvényjavaslat, amely most tár­gyalás alatt áll. Felvetem a kérdést, hogy mi­ből tevődnek össze nállunlk Magyarországon ezek a termelési költségeik és a termelési költ­ségek kiegyenlítéséhez hogy juthatunk el. A mezőgazdaság termelési költségeiben a lég­ii agyob'b szerepet játssza ma kétségtelenül és játszotta mindenkor a hitelkamat. Az a hitelkamat, amely ma enormis ma­gasságban van és különösen volt a legutóbbi időkig, amikor meg kellett állapítanunk, hogy amikor a mezőgazdaság bruttó jövedelmező­sége 4—5 százalék körül alakult ki, de csak an­nál a gazdánál, aki saját forgótőkéjével dol­gozik, (Ügy van! Ügy van! — Zaj jobbfelől.) akkor ilyen bruttó jövedelmezőség mellett ma 13—15 százalékos hitelkamatot kénytelen a me­zőgazdaság előteremteni és fizetni. (Felkiáltá­sok jobbfelől: Még drágábbat is!) Felvetették ezzel kapcsolatosan, — és igen nevezetes oldalról vetették fel — hogy az állam viselje ezeknek a magas mezőgazdasági hite­leknek egy bizonyos kamatdifferenciáját, ami feltétlenül tárgyalható idea. Fzzel kapcsolat­ban azonban bátor vagyok rámutatni arra, hogy ez tulajdonkeppen a könnyelmű adósság­csinálok jutalmazását jelentené, és roppant ne­héz volna megmaradni bizonyos szűkreszabott keretek között. Szinte beláthatatlanok ezek a konzekvenciák, amelyeket a magyar állam az ilyen hitelkamatdifferenciák kiegyenlítésével magára vállalna. (Ügy van! Ügy van! — Jánossy Gábor: Lejtő volna!) A hitelkérdésbe való belenyúlás nemcsak rajtunk múlik; a hi­telkérdés nemzetközi kérdés és a nemzetközi piacok mindenkori állapota és helyzete dik­tálja nagyjában és egészében a mi hitelkama­tainkat is. Ezen a kereten belül azonban meg kell tenni mindent, amit meg lehet tenni, és a kormány a legutóbbi időben meg is tett min­dent, ami a mai körülmények között lehetséges volt. Bátor vagyok rámutatni arra, hogy a mai napig 24 millió dollár körülbelül 7 és félszáza­lékos kamattal áll a mezőgazdaság rendelkezé­sére. T. Ház! A második jelentőségteljes tételt a mezőgazdaság termelési költségeinek alaku­lásában^ a közterhek adják. A szanálás érdeké­ben talán egyetlen termelési ág, egyetlen tár­sadalmi osztály sem hozott olyan áldozatokat, mint a magyar mezőgazdaság. Mi ezzel nem dicsekszünk el, de azt hiszem, minden objektív és minden tárgyilagos szemlélője az esemé­nyeknek kellene, hogy megállapítsa, hogy a mezőgazdaság óriási áldozatokat hozott az ál­lamháztartás egyensúlyának biztosítása érde­kében. Hiszen a békebeli katasztrális holdan­kénti öt pengőről az adóteher felemelkedett 12'60 pengőre ugyanakkor, amikor viszont a mezőgazdaság^ árai mélyen alatta vannak a békebeli paritásnak. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) Ezzel kapcsolatosan igen tiszteletreméltó oldalról elhangzott, hogy ezeket a javaslatokat sutba kell dobni és az egész kérdést könnyen meg lehetne oldani úgy, hogy ha a kormány el­engedné a földadót. Gaál^ Gaston igém t. kép­viselőtársam tiszteletreméltó érveléssel állott e mellé az idea mellé. Nekem meg kell monda­' nom azt is őszintén, hölgy ennek az évnek ele­jén a kormányzat is igen komolyan mérlegelte azt a lehetőséget, hogy a földadót elengedje- A földadó elengedése azonban azt jelentené, hogy az állam részéről más forrásokból biztosítani kellene azt a 30 millió pengőt, amelyet az állam­háztartásból elvonunk. De van itt-még egy gya­korlati álláspontunk is. Az, hogy a földadó el­engedésével nem érjük el azt a célt, amelyet el akarunk érni, mert a forgalmi adó elengedé­sét a publikum kcuzummálná anélkül, hogy ez a termeivények árában kifejezésre jutna. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Maradna a mezőgazdasági termények érté­kesítésében minden a régiben, azonban az állam egy 32 millió pengős áldozatot hozott volna. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Azon az állás­ponton vagyok, íhogy az adóik mérséklésére minden körülmények között törekedni kell, de nem úgy, hogy egy ilyen javaslatnak apropó­jából engedik el az adókat, hanem az adómér­séklés gondolatát organikus eszköizökkel, szer­vesen kell kiépíteni. Ennek legegészségesebb útja pedig az, hogy ha az állami kiadásokat faragjuk le és a pénzügyminiszter úr folytatja azt a tevékenységét, amelyet az állami költség­vetés redukálása tekintetében megkezdett. Mert ha a kiadásokat lefaragom, az. adók oldalán is könnyen tudok az adómérséklés útjára lépni. A harmadik tényező, amelyből a mezőgaz­daság termelési költségei kialakulnak, az ipari szükségletek költség'e. (Halljuk! Halljuk! jobb­felől.) Rendkívül fontos tényező ez, és itt meg kell állapítanom azt, hogy a legegyszerűbb em­ber is ma úgy gondolkodik falun, hogy nem akarja, hogy a terményárak az égig nőj jenek. A falu embere nem ábrándozik 30—40 pengős búzaárakról, hanem megelégszik 18—19 pengős búzaárakkal is, csak azt az egy követelményt állítja oda, hoigy mint békében egy mázsa búzáért — a maga egyszerűbb nyelvén így fejezi ki — vehessen egy pár csizmát r és két mm. búzáért egy rend vasárnapi ruhát, nem pedig, mint ma, három-négy mázsa búzáért egy pár csizmát és nem úgy, hogy 6—9 mázsa búzát kelljen fizetnie egy sokkal rosszabb minőségű vasárnapi ruháért. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) A vámrevizióiból mi nem engedhetünk. (Sándor Pál: A következő században, úgy-e?) Itt bátor vagyok bejelenteni, hogy éppen ma délután 5 órára a kereskedelemügyi miniszter úr összehívta a vámreviziós bizottságot, amely két igen fontos és a mezőgazdaságot rendkívül érdeklő cikk vámjának kérdésével fog foglal­kozni. (Helyeslés a jobboldalon.) A (kormány azzal is foglalkozik, hogy a kartellkérdésben rendet r teremtsen, (Berki Gyula: Kész'a javaslat!^ és azt hiszem, hogy az őszi parlamenti kampány legelején a Ház­nak módjában áll majd ezzel a kérdéssel is foglalkozni. T. Ház! Az ipar csak a mezőgazdaság vá­sárlóiképességén keresztül boldogulhat. Ezzel legyünk tisztában. Ebben a tekintetben nálunk sokszor disszonáns hangokat hallunk és nem hallunk olyan hangokat, mint amilyeneket pél­dául a legutóbbi napokban a német Gyosz. ütött meg. A német Gyosz. a következő kijelen­tést tétté (olvassa): «Az a tény, hogy a német mezőgazdaság jelentékeny része katasztrófa előtt áll. elkerülhetetlenül ^szükségessé teszi, hogy a közösség terhére vállalt áldozatokkal siessünk a német mezőgazdaság^ megmentésére, amely áldozatokból a német gyáriparnak min­den körülmények között^ jelentékeny részt kell vállalnia. Ennek ellenértékét a német ipar a mezőgazdasáe; vásárlóerejének növekedésében fogja megtalálni». Azt hiszem, hogy ez olyan rendkívül józan és a gazdasági érdekek mérle­gelésével megszületett álláspont, hogy az pél­dát • szolgáltathat nékünk is arra, hogy a gaz­dasági kérdéseket hogyan kell politikamente­sen kezelni. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon.)

Next

/
Thumbnails
Contents