Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-417

Az országgyűlés képviselőházának h szagban 17 pengő, Lengyelországban 12 pengő. Tudjuk azonban azt is, hogy Ausztria és Csehország éppen most folytatnak tárgyalásokat, amelyek az lagrárvámok emelésére irányulnak. Ausztria a búzánál 10 aranykoronás, közel 12 pengős, a búzalisztnél pedig 20 pengő vámnívó elérésére törekszik, Csehszlovákia pedig a, mozgóvámskála útján az 1925—29. évek átlagárait r akarjia a termelőknek biztosítani, és a lisztvámok is természetesen ehhez igazodnának. (Viczián István: Pedig az demokrata ország!) Itt tényleg az az érdekes, hogy ezeknek az országoknak nagy részében éppen baloldali kormányok állnak ,az ügyek élén és ők is kénytelenek voltak a mezőgazdaság elesettségének láttán ilyen drasztikus és kemény intézkedésekhez folyamodni. De más intézményekkel is igyekeznek a körülöttünk lévő államok a mezőgazdasági válságon enyhíteni. (Peidl Gyula: Tessék talán arról beszélni, hogy ott a munkanélkülieket hogyan kezelik. — Malasits Géza: Es a munkabérek, a politikai jogok milyenek! — Zaj.. — Elnök csenget.) Politikai témák vitatásába nem megyek bele, mert bevezető szavaimban jeleztem, hogy én ezt a javaslatot tisztára gazdasági javaslatnak tekintem. (Peidl Gyula: A munkanélküliek segélyezése nem politikum, hanem gazdasági kérdés.) Elnök: Álképviselő urak nem fogadják el mások^ utasítását törvényhozói működésük teljesítésében, tehát a képviselő urak se alkalmazzuk ezt. (Farkas István: Csak szerény megjegyzés!) Marschall Ferenc előadó: Az egyes államok által a mezőgazdaság érdekében tett intézkedéseknek a gabona árára gyakorolt hatásiát mutatja, hogy például Németországban és Olaszországban a belföldön termelt búza ára 40 pengő körül mozog. Ausztria és Csehszlovákia ezt megközelítő árakat szándékozik elérni, Franciaország pedig 30^ pengő körüli búzaárakat biztosított a termelőknek. De a vámok felemelésén kívül még más, és üedig olyan intézkedésekkel, amelyek a gazdasági élet rendjébe mélyen belevágnak, igyekeznek ezek az államok gabonatermelésük segítségére jönni. Így például Németország csak a legutóbbi hónapokban elrendelte a búza50%-os kötelező őrlését, ami .alatt azt kell érteni, hogy a malom köteles az általa őrölt és^ külföldről beszerzett búzához 50% belföldi búzát hozzáadni. A rozstermelés katasztrófája Németországban rendkívül kemény intézkedéseket vont maga után, amennyiben a német birodalmi kormány a rozs kényszerfogyasztását rendelte el. De ott van a német birodalmi kormánynak egy másik jelentős intézkedése is, amely arra vonatkozik, hogy miután Németországban a tengeri vámja a jugoszláv szerződésben kötve van és így felemelhető nem volt, a német törvényhozás néhány hónappal ezelőtt tengerimonopóliumot létesített, amely megállapítja a belföldön forgalomba kerülő tengeri árát. Aki ezekre az intézkedésekre azt mondja, hogy enyhe intézkedések, s hogy nem vágnak bele a gazdasági élet rendjébe, az nincs tisztában azzal, hogy mit jelent a gazdasági élet szabadsága. (Ügy van! a jobboldalon.) Már pedig Németországban igazán nem konzervatív, nem reakciós és nem retrográd kormány áll az ügyek élén, hanem haladó, demokrata kormány és mégis kénytelen volt magát ilyen erőteljes intézkedések keresztülvitelére rászánni. (Rothenstein Mór: De igazságosabb! — Viczián István: Jobban felemelte! Jobban megterhelte!) Hogy ezek az intézkedések mennyire 17. ülése 1930 július 1-én, kedden. 59 igazságosak, annak megállapítását méltóztassék reánk és az ország, főleg a falu megítélésére bízni. De a búzaválság különleges intézkedésekre késztette Franciaországot is. Franciaországban legutóbb a búza vámját 80 frankra emelték fel, ezenkívül egész csomó intézkedést léptetett életbe a francia kormány, amely intézkedések vonatkoznak a belső termelési prémiumoknak, a kiviteli prémiumoknak engedélyezésére, az őrlési forgalomnak szabályozására, a belföldi búza kényszerőrlésére és a határidőpiac szabályozására is. Az utóbbi napokban, amint a mélyen t. képviselő urak bizonyára tudni fogják, 300 millió frankkal gabonamonopóliumot hoztak ott létre, amelyhez az állam 295 millió frankkal járult hozzá, az érdekeltségek pedig 5 millió frankkal. De tudomásuk van az Olaszországban lefolytatott «battaglia del grano»-nak egyes intézkedéseiről és ismeretesek azok a rendkívüli és a gazdasági élet szabadságába mélyen belevágó intézkedések is, amelyeket Csehország, Lengyelország, Ausztria, főleg pedig a tengerentúli államok léptettek életbe gabonatermelésük rentabilitásának biztosítása érdekében. Í\ Ház! Ilyen körülmények között azt kérdem, amikor körülöttünk ezeket az intézkedéseket látjuk, Magyarország ölhetett kezekkel néz,ae, hogy a gabonatermelésnelk katasztrófája hogy mélyül ki? (Ügy van! Ügy van! Helyeslés jobb felől.) S ölbetett kézzel nézzük, hogy a magyar mezőgazdaság pusztulásával azok a fun• damentumok lazulnak meg, amelyeken ebben az országban minden: ipar, kereskedelem, sőt a honvédelem is nyugszik? (Igás! Ügy van! jobbfelŐl.) . Mi vámokkal nem operálhatunk, mert exportállam lévén, mezőgazdaisáigi vámok érvényesítésére nincs alkalmunk. A mezőgazdaság és főleg a gabonatermelés rentabilitásának biztosítására két út áll előttünk nyitva. Az egyik eszköz: az értékesítés oldalain belenyúlni a termelés rendjébe, ami ajinyit jelent, hogy mesterséges árakat statuálunk, ami kétségtelenül igen nagy állami eszközök igénybevételét jelentené. Ezen az úton azonban már eljutunk a monopólium gondolatához. A monopólium nem olyan könnyű dolog, mint amilyennek azt be szokták állítani és mint olyan sokan hiszik. (Ügy van! Úgy van!) Hiszen látjuk, hogy még az importa Hámok is hogyan kínlódnak ezzel a gondolattal: majd felállítják, majd pedig visszacsinálj álk a monopóliumot. (Jánossy Gábor: Kétélű fegyver!) Mit jelentene nálunk a monopólium? Jelentené a Haditermény feltámadását a maga nagy apparátusával, (Éri Márton: Isten mentsen!) a maga irtózatos zaklatásiáival. A mai körülmények között nem tudom, ki vállalná a felelősséget azért, hogy ilyen vexatúrákkal és zaklatásokkal járó intézménnyel terheljük meg közgazdaságunkat. Nem is beszélve arról, hogy egy ilyen intézmény óriási forgótőkét igényelne, amellyel ma a magyar állam, sajnos, nem rendelkezik. De jelentené azt is, hogy nemcsak a búzát kellene monopólium tárgyává, tenni, hanem ezzel kapcsolatban a lisztet is. Hogy ez micsoda helyzetet teremtene, annak megállapítására, hogy melyik malom kapjon őrlési engedélyt, különböző intézkedéseknek micsoda skálájára lenne szükség, azt felsorolni ilyen rövid beszéd kíséretében nem is lehet. így állván a helyzet, nem maradt más hátra, minthogy a termelési költségek oldalán keressük azt a remédiumot, amellyel a termelési költség-ek leszállítására törekedhetünk. A kormány ezen a téren mérlegelte az összes le-