Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-416
Az országgyűlés képviselőházának U16 első helyen állanak az állatok, azután következik a búza- és lisztexportunk — hogy ezekben biztosítsuk a magyar kiviteli lehetőségeket. Az első szerződésben az állatvámokat sikerült igen alacsonyan és kedvezően biztosítani. A gabona- és lisztvámok tekintetében is az első szerződés Magyarország szempontjából igen kielégítő. (Reisinger Ferenc: Miért dicsekednek mindig?) En a múltról beszélek, t. képviselőtársam, megállapítom a múlt szerződés előnyeit és bátor leszek rámutatni a jelenleg megkötött szerződés hátrányos voltára. (Esztergályos János: Multadban nincs öröm, jövődben nincs remény! — Reisinger Ferenc: Akkor is dicsekedtek! — Zaj.) Míg ugyanis 1925, előtt Ausztriában gabonára és lisztre vámmentesség állott fenn, addig 1925-ben Ausztria gabonavámokat léptetett életbe, amelyek úgy konstruáltattak meg, hogy a mindenkori világpiaci gabonavámok alapján és a gabona világpiaci árának alakulása szerint 0'25 aranykoronától emelkedőleg állapították meg azokat. Ugyanakkor a gabonavámhoz 3 aranykoronás lisztvámpótlék állapíttatott meg, amely azt célozta, hogy az ausztriai fejlődő malomipar a magyar malomipar versenyével szemben kellő védelembe részesüljön. Az első szerződésben, amelyet Ausztriával — mint említettem — 1926. április hó 9-én kötöttünk, s amelyet ugyanez évben a XVIII. tc. J be iktattunk be, sikerült a liszt vámpótlékot mindaddig, míg a gabonavámok 1'5 aranykoronán alul maradnak, 1'45 aranykoronában fixirozni, azonfelül pedig ez a lisztvámpótlék 1*65 aranykoronában fixiroztatott. Miután pedig a szerződés megkötésekor a gabonavám a világpiaci ár alapján 25 aranyfillért tett ki, a lisztvám az első osztrák-magyar kereskedelmi egyezmény megkötésekor összesen 1'70 aranykoronát tett ki. Megjegyzem, hogy ezen első szerződés életbelépte alatt a gabonavámok sohasem emelkedtek 1 aranykoronán felül, tehát a legmagasabb lisztvám a szerződés életbeléte alatt 2*45 aranykoronát tett ki. Ezenkívül ez az első szerződés a magyar lisztipar részére bizonyos forgalmiadó könynyítéseket is tartalmazott, amennyiben Ausztriában — amint méltóztatnak tudni — egyfázisú forgalmiadó lévén érvényben, a belföldi lisztre megállapított 4'8% forgalmiadóval szemben a magyar liszt számára 7%-os forgalmiadó biztosíttatott. Ezen kedvező szerződés következtében a magyar lisztkivitel Ausztria felé örvendetesen megindult. Ausztria azonban alig egy évre rá, novelláris úton újabb vámemelést hajtott végre, amely úgy a gabona-, mint» a liszt vámokat lényegesen emelte. Az 1927. évi novella szerint a gabonavámot fixen négy aranykoronában állapították meg Ausztriában, a lisztvámpótlék pedig az eddigi autonóm három aranykoronáról nyolc aranykoronára emeltetett; a liszt vámja tehát egyszerre 12 aranykorona lett volna. Ez az újabb vámemelés arra késztette a magyar kormányt, hogy újabb pótegyezményt kössön Ausztriával, ami — amint méltóztatnak reá emlékezni — csak hosszas tárgyalások után vezetett eredményre és ezt a második pótegyezményt 1928. évi június 14-én kötöttük mg Ausztriával és ugyanez évben a XXXIV. tcikkbe iktattuk be. Ebben a második pótegyezményben sikerült a mi gabona- és lisztexportunk további lehetőségét biztosítani, amennyiben az előbb említett magas autón óm vámokat sikerült ebben a szerződésben a gabonánál két aranykoronára, a ülése 1930 június 28-án, szombaton. 41 lisztnél pedig öt aranykoronára lekötni. Ez az öt aranykorona, amely ebben a második ' pótegyezményben megállapíttatott, tulajdonképpen két tetteiből áll. Miután megállapítást nyert, hogy 100 kilogramm búzaliszthez 133 kilogramm , búzárai van szükség, a búza két aranykoronás vámját átszámítva 133 kilogrammra, ez kitesz 267 aranykoronát, osztrák malomvédelem címéin pedig marad 2-33 aranykorona lisztvám, vagyis e két tétel összege eredményezi az öt aranykoronás liszt vámot. Ezen második szerződés érvényessége alatt lisztkivitelünk Ausztriába még mindig örvendetesen fejlődött, amennyiben a statisztikai adatok szerint míg 1927-ben összesen 1,081.000 millió métermázsa lisztet vittünk ki Ausztriába, 1928.-ban êz a mennyiség 1,352.000 métermázsára emelkedett, 1929-ben pedig 1,725.000 métermázsára rúgott Ausztriába irányuló lisztkivitelünk. BúzakivitelünJk ugyancsak emelkedést tüntet fel, amennyiben 1928-ban 1,028.600 métermázsa búzát exportáltunk Ausztriáiba, amely mennyiség 1929-ben 1,506.600 métermázsára emelkedett. Kétségtelen, hogy a magyar exportnak ilyen mérvű emelkedése részben hozzájárult ahhoz, hogy Ausztria további gabona- és lisztvámemelés tervével álljon elő és miutláln osztrák agrár részről a kormány állandó nyomásnak volt kitéve, Ausztria elhatározta, hogy eddigi gabonavámgait lényegesen fogja emelni. Miutáln azonban Ausztriának Magyarországgal és ezenkívül Jugoszláviával is érvényben lévő szerződése volt, Ausztria, hogy újabban tervezett magas gabonavámjait tényleg ki is használhassa és életbeléptethesse, kénytelen volt ezt a két szerződést revízió alá venni, és a Magyarország'gal kötött szerződést ez év július hó 1-ére fel is mondotta. A szerződés felmondásakor az osztrák kormány azt is közölte velünk, hogy amennyiben Jugoszláviával és Magyarországgal nem sikerül megállapodnia az újabb gabona- és lisztvámok tekintetében, kénytelen lesz Ausztriában a galtíona- és lisztmonopóliumot bevezetni, ez pedig Magyarországra nézve kétségtelenül igen nagy hátrányt, sőt mondhatnám, veszedelmet jelentene, mert ez esetben az osztrák állam tetj sziése szerint akármelyik államból beszerezhetne g-abona- és lisztsziükségletét és esetleg Magyarország az egész piacot elveszítené. Ausztriában az új terv szerint az a tendencia, hogy az osztrák gabonaárakat 46 osztrák schillinges áron stabilizálják. Az új vámok tehát a szerint állapíttatnánk meg, hogy az osztrák belföldi piacon a gabonaáraik 46 schilling fölött maradnának vagy 46 schilling^ alá süllyednének le. Az új autonóm gabonavám mindaddig, amíg a gabonaáraik Ausztriában 46 schilling felett maradná!nak, 6 aranykoronában állapíttatnak meg. amennyiben pedig az árak Ausztriában 46 schilling alá süllyednének, még további, egészen 6 aranykoronáig- emelJkedhető gabonavámüótléklkal lesz a külföldről bejövő gabona megterhelve, hogy ilymódion a külföldi és belföldi ár közti árdifferencia nivelláltassék. A rozsnál és a zabnál hasonló vám és vámpótlék állíttatott be. azzal a különbséggel, hogy itt a belföldi ár 42 schillingben fixiroztatott. Az újabb gabonavámok tehát a legkedvezőbb esetiben^ 12 aranykoronáig emelkedhetnek. Hosszas tárgyalások után sikerült eb; ben az újabb megállapodásban az osztrák új autonóm gabonavámot szerződésileg 4 aranykoronára mérsékelni. A pótlék abban az esetben, ha az osztrák belföldi gabonaárak 46 schilling alá süllyednének, továbbra is jà aranykorona marad, vagyis az új szerződés szerint a legkedvezőbb vám 4 aranykorona, amely bi-
