Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-415

•I Az országgyűlés képviselőházának 415, ben aláírt kereskedelmi- egyezmény becikkelyezéséről szóló 1003. számú törvényjavaslat tárgyában, végül ugyancsak a Képviselőház külügyi, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottságának együttes jelentését a nyersbőrök, illetve csontok kivitele tárgyában 1928. évi július hó 11-én Genfben kelt és az 1929 : XLI. és XLII. tc.-ekbe iktatott kétrendbeli nemzetközi magállapodás életbeléptetésére vonatkozóan 1929. évi szeptember hó 11-én Genfben aláírt, kétrendbeli jegyzőkönyv becikkelyezéséről szóló 928. számú törvényjavaslat tárgyában beterjeszteni. Tisztelettel kérem, méltóztassék a jelentéseket kinyomatni, szétosztatni és azok tárgyalására nézve a sürgősséget kimondani. Elnök- A beadott jelentéseket a Ház kinyomatja, szétosztatja és azok napirendre tűzése iránt későíbib fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Egyben kérdem a t. Képviselőiházat, iméltóztatik-e a sürgősséget mindhárom jelentés tárgyalására nézve [kimondani, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a sürgősséget mindhárom jelentés tárgyalására nézve kimondja. Szólásra következük? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván valaki szólni. (Senki sem.) Ha szólni senki nem kíván, a ívitát bezárom. A pénzügyminiszter úr ólhajt nyilatkozni. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetési és appropriációs vita után, amelyekben a mi egész pénzügyi gesztiónk a Ház kritikájának tárgya volt és aihol nagyjában ugyanazok a kifogások merültek fel a vita folyamán, mint amelyeket a felszólalt képviselő urak itt is előhozni szívesek voltak, azt biszem, felesleges és meddő volna az a vita, amelyet ezekkel az újólag és újólag felhozott szemrehányásokkal szemben folytatnék. (Rothenstein Mór: Tehát hiába beszélünk!) Azt biiszem, éppen a t. szocialistapárt képviselője, aki itten felszólalt, kellene, bogy utolsó legyen, aki ennék az államkölcsönnek felvételére a felhatalmazást a kormánytól megtagadja. Sokszor kijelentette a kormány elnöke és volt szerencsém nekem is kijelenteni, hogy e felveendő kölcsönt olyan beruházási célokra akarjuk fordítani, .amelyek közvetlenül meghozzák a maguk gyümölcsét, mégpedig lehetőleg gyorsan; vagy pedig olyan beruházásokra, amelyek a gazdasági élet előfeltételét képező létesítményekre fognak irányulni. Nem azt keresem, hogy annak a beruiház ásnak kamata közvetlenül az államkincs tárba ;f olyik-e be, (mert hiszen akkor a legokosabb volna ezt az összeget nagyobb kamattal, mint a bankári kamat, újra kiadni. Ez nem volna belyes állami gazdálkodás. Célunk az, bogy gazdasági életünket megerősítsük, annak (működését megindítsuk, a gazdasági életet fokozott mértékben tápláljuk és ezáltal a gazdasági életben bizonyos fellendülést érjünk el. (Esztergályos János: Ezt tíz év óta mondják és minden pusztul közben! — Rothenstein Mór: Ez szépen ibangzik!) Az a célunk, hogy olyan beruházásokat eszközöljünk, amelyek okvetlenül szükségesek. Az a célunk, hogy ne inségmunkákat teremtsünk, 'hanem olyan munkákat, amelyeknek szükségessége gazdaságilag iis indokolt, nem pedig csak a momentán szociális helyzet folytán. Nagyon kérem a t. Házat, ne méltóztassék magát azáltal a sötét kép által befolyásoltatni, amelyet Sándor Pál képviselő úr jónak ülése 1930 június 27-én, pénteken. 31 látott itt feltárni annak ellenére, hogy én magam ismételten kértem, hogy még ha úgy volna is, — tegyük fel — ahogy ő mondja és olyan sötét volna is a kép, ahogyan ő látja, akkor is az volna a helyes, hogy ezt a képet ne most fesse meg és ezeket a dolgokat ne most mondja el, amikor kölcsön felvétele előtt állunk. (Esztergályos János: Piros szemüveget tegyen fel az ország népe, hogy rózsás színben lássa a helyzetet, amikor nincs kenyere!) Az igen t. képviselő úrral nem fogok hosszú vitába szállni a felett, hogy milyen a ma gazdasági helyzetünk és nem fogok újra ismételni egy vitát, amely pár nappal ezelőtt zajlott le. En csak nem értem őt, hogy szemrehányást tesz nekem azért, miért nincs meg már ez a kölcsön, hiszen szerinte olyan alacsony a kamatláb, hogy itt van a legalkalmasabb pillanat és ugyanakkor szemrehányást tesz, hogy miért akarok én egy ilyen kölcsönt, amikor sokkal kisebb és rövidebb lejáratú kölcsönnel is segíthetünk. (Sándor Pál:« Ezt én nem mondottam.) Valamiképpen össze méltóztatik téveszteni a rövdlejáratú és a hosszúlejáratú kölcsön helyzetét, mert amíg a rövidlejáratú kölcsönök kamathelyzete világszerte igen előnyös, addig a hosszúlejáratú kölcsönök eshetőségei nem ilyen rózsásak és engem nem szemrehányás, hanem inkább bizonyos egyetértő helyeslés illet meg azért, hogy megvárom bizonyos mértékig, hogy talán a mi kölcsönüniknél előnyösebiben megítélt és nemzetközileg jobban támogatott kölcsönöknek mi a sorsa és azután, az ezekből az eredményekből levont tanulságokat is igyekezem országom felveendő kölcsöne érdekében hasznosítani. Ezek nem egyeznek meg a t. képviselő úrnak azzal a megítélésével, hogy a hosszúlejáratú kölcsön felvételére valami alkalmas volna a pillanat. Volt szerencsém már kijelenteni, hogy hosszúlejáratú kölcsönre kérek felhatalmazást, ha azonban ezt a hosszúlejáratú kölcsönt nem lehet olyan feltételek mellett felvenni, amelyek a mi politikai és gazdasági helyzetünknek és súlyunknak megfelelő feltételek ,akkor igenis a képviselő úr által is ajánlott rövidlejáratú hitelhez fogunk nyúlni. (Sándor Pál: En ezt nem mondottam.) Erre felhatalmazást is kértem. Ha félre is értettem volna a képviselő úrnak ezt az ajánlatát, de úgy tudom, hogy a pénzügyi bizottságban is ezt ajánlotta, akkor örülök, hogy most egyetértünk. A képviselő úr súlyos szemrehányásokat tett nekem azért, hogy én arra kérek felhatalmazást, hogy zálogot is köthessek le és felhozott példákat, hogy Magyarország régebben sokkal rosszabb viszonyok között is tudott zálognélküli kölcsönket kötni. Itt kénytelen vagyok a "valóságos helyzetet a t. Ház előtt talán pontosabban feltárni, hiszen tudomása van a mélyen t. Háznak arról, hogy a mi népszövetségi kölcsönünk szintén záloglekötéssel köttetett. Tudomása van a t. Háznak arról is, hogy ebben a törvényjavaslatban tulajdonképpen mi nem kérünk mást és nem szándékozunk mást, ezt itt hangsúlyozom, minthogy azokat a lekötésekéit, amelyek már de facto megtörténtek a népszövetségi kölcsönben, második helyen kötjük le az új kölcsönre. Van nekünk a piacon egy kölcsönünk, amely záloggal van biztosítva, az akkori körülmények között természetszerűleg nem lehetett máskép kölcsönt kapni, mert hiszen egész vagyonunk, egész jövedelmünk le volt kötve a reparációk fejében. Ma ez a kölcsönünk fennáll és azt a kölcsönszerzo-