Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-415

32 Az országgyűlés képviselőházának : dés értelmében 1934 előtt konvertálnunk nem lehet. Ha tehát mi kölesönt akarunk kibocsátani s fiigyeimen kívül hagyjuk a népszövetségi kölesönt, akkor kétféle kölesönünk volna. Egy népszövetségi kölcsön záloggal és egy másik kölcsön zálog nélkül, feltéve, hogy zálog nélkül lehetne kölcsönt kötni. En arra törekszem, hogy zálog nélkül lehessen megkötni, azonban nekem rendelkeznem kell felhatalmazással arra vonatkozólag is, hogy amennyiben zálog nélkül nem sikerülne ezt a kölesönt lekötni, abban az esetben természetesen erre is legyen felhatalmazásom. E nélkül nem tárgyalhatok. Bocsánatot kérek, ne méltóztassék úgy feltüntetni a dolgot, mintha olyan naivak lennénk mi, a kormány tagjai, hogy tálcán kínáljuk oda a zálogot, mint ikiindulási pontot. Nem, az csak egy küzdelem végeredménye lehet, ha már látjuk azt, ihogy más eszközökkel nem tudunk kölcsönhöz jutni. Sajnálom, hogy a mélyen t. képviselő úr itt szóvátette egyáltalában azt, hogy a magyar állam miből fogja ennek a kölcsönnek k'amatait fizetni. Higvje el a t. képviselő úr, a jóindulatáról és jóakaratáról én óppen úgy meg vagyok győződve, mint ahogy gzives volt a képviselő úr ; ezt rólar» feltételezni. Talán nem mérlegelte azonban eléggé & t. képviselő úr azt, hqgy egy ilyen felszólalás esetleg arra a gondolatra hozhatja a külföldi hitelezőket, akik elhiszik ezt a sötét képet, hogy Magyarországnak csak zálog ellenében lehet hitelt adni, ha egy olyan tekintélyes és régi képviselője a közgazdasági életnek felvethette a magvar parlamentben azt a kéröést, hogy miből fogjuk fizetni a kamatokat. Magyarországot ilyen feltevéssel nem lehet gyengíteni, amikor felhatalmazást kérünk arra, hogy egy kölcsönt kössünk. Magyarország, igenis, akár le lesz kötve ez a kölcsön záloggal, akár nem, mindenkor meg fog felelni külföldi kötelezettségeinek. E felett csak nem vitatkozhatunk! Rámutassak arra, hogy hol van ennek a kölcsönnek kamatja? Abban a költségvetésben, amelyet a napokban szíves volt elfogadni a Ház, még mindig 47 millió olyan kiadás van, amely beruházás jellegű, amely egész nyugodtan nem a folyó bevételekből, nem a rendes bevételekből, hanem rendkívüli bevételekből lenne fedezhető. Ha semmit mást nem néznék, már magában ez az összeg is elég volnaA felhatalmazás szerint olvashatja a t. képviselő úr, hogy itt többek között egy államvasúti beruházásról van szó, amelynek kamatait természetesen az Államvasutak fogják fizetni és méltóztatott látni, hogy itt a hitelélet megerősítéséről is szó van. Farkas képviselő úrnak szólok, amikor mondom, hogy rem tisztán az Obh-ról, van itt szó, hanem általában a mi hiteléletünk megerősítéséről egyéb tereken is. Ezt a segítséget azonban csak kamatfizetés ellenében adjuk, vagyis a kölcsön egy részének kamatozása is biztosítva van. A mélyen t. képviselő úr itt ismételten felhozta azt, hogy egy beszédemben azt említettem, hogy 180 millió az adóhátralék és hogy ez a 180 • millió mutatja, liogy milyen bajban van az államháztartás. Ha az államháztartás olyan bajban volna, hogy indokolt lett volna erŐsebb eszközöket alkalmazni az adók behajtásánál, legyen meggyőződve a t. Ház, hogy bármennyire is az a nézetem, hogy az adók humánus behajtására kell törekednem, azt a módot választottam volna, hogy erősebb eszközökkel hajtsák azokat be. Ennek a 180 milliónak jelentékeny része semmi más, mint az, 5. ülése 1930 június 27-én, pénteken. hogy az állam a maga polgárainak a tavaly nekem adott felhatalmazás alapján halasztást nyújtott, hogy olyan fizetések, amelyek különben 30 napon. belül volnának esedékesek, hat hónapra vagy egy évre elhalasztás s anak. Ez mintegy 80 és egynéhány millióra vonatkozik, amelyre vonatkozólag azért kértem ezt a felhatalmazást, mert méltányosnak és helyesnek tartom azt, hogy különösen az örökösödési illetékeknél, amelyek egy olyan momentumban terhelik azt, akire kirójják, amidőn gazdaságilag gyenge és amikor a természet rendje szerint különben is megrendült állapotban van az a család, hogy akkor az államkincstár jelentkezzék elsőnek a maga igényével. Ma már 80 milliót is meghalad ez a hátralék, ez a legbiztosabb pénz, ez le van fedezve teljes mértékben. A kamatot és a törlesztést rendesen fizetik. Természetes, hogy most, midőn ezt első alkalommal csináltuk, ez az összeg a bevételekből hiányzik, később azonban ez egy igen rendszeresen befolyó jövedelem, lesz. A másik része honnan állt elő? Onnan, hogy adórendezést vittem véghez, amely adórendezés — jelenthetem a t. Háznak — majdnem 100%-ig sikerült. Miben állt ez az adórendezés? Abban, hogy a behajthatatlanná vált követeléseket leírtuk és a behajthatónak látszó, de gazdasági vagy egyéb okok miatt, vagy az illető adófizető személyes okai miatt momentán be nem hajtható vagy csak az illető gazdasági romlásával, de legalább is túlzott igénybevételével behajtható követelésekre részletfizetési engedélyt adtunk. Ezeket a részletfizetési engedélyeket maguk az alsóbb hatóságok és a pénzügyigazgatóságok adták — igen hosszú időre átruháztam ezt rájuk és magamnak csak a hosszabb időre, 36 hónapig terjedhető időre szóló rendezéseket tartottam fenn. Miben állt ez a rendelkezés? Abban, hogy a 36 hónap alatt előrelátható adókat összevetették avval az adóval, amivel az illető (hátralékban van, elosztották erre az időre, és egy bizonyos összeg havonkénti fizetésével rendeződik az illető adóhátraléka. Ez nagyon jó, ez nagyon bevált, mert így az adófizető látja, hogy rajta maga a pénzügyminiszter akar segíteni, ki akarja emelni abból a lehetetlen helyzetből, hogy magas kamat mellett évekig vonszoljon maga után egy alig törleszthető adóhátralékot, ami folytonos zaklatással jár, míg ma nyugodt lehet, hogy ebben a rendezésben, ha vállalt kötelezettségeinek eleget tud tenni, semmiféle zaklatása nem lesz. Ez természetesen az adóhátralékokat szintén növelte, de hogy milyen jó hatása van, az mutatkozik Budapesten. Budapesten — mint méltóztatik tudni — az egyenesadókból való bevétel az előbbi esztendőkben e szisztéma mellett növekedett. Csak a vidéken van nagyobb elmaradás. Miért? Azért, mert a budapesti lakosság a (havonkénti fizetést és rendezést vállalhatta, mert az iparos, a kereskedő, az alkalmazott jövedelme rendszeresen jön be, míg a mezőgazdaság csak akkor fizetheti tartozását, ha majd az aratás után, későbbi stádiumban értékesítheti a terményeit. (Ügy van! jobb felől.) Világos, hogy ez majd egy későbbi időpontban fog jönni, azonban ennek is feltétlenül meglesz a jó hatása. Ne méltóztassék tehát r

úgy t feltüntetni, mintha az államháztartás csődjét jelentené az, hogy ilyen összegek vannak kint. Nem. Ez csak azt jelenti, hogy a mélyen t. Ház bölcs elhatározásával elfogadott törvény eredménye ez, amit előre meg is mondtam és aminek teljes tudatában voltam. Egy körülményt nem tud-