Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-415
Az országgyűlés képviselőházának £15. Ugyancsak felhatalmazást kíván nyújtani a törvényjavaslat arra is, hogy szükség esetén, amíg a törlesztéses kölcsön felvételére a: nemzetközi pénzpiac alkalmassá válik, vagyis, hogy a lehető legkedvezőbb feltételek mellett vehes sülk azt fel, addig meglegyen a lehetősége annak, hogy a kormány függő kölcsönt vehessen fel, amelyet természetesen a nagyobb törlesztése« kölcsön felvétellé esetében ebből visszafizethet. Megvan ugyan a lehetősége annak, hogy az 1924 : IV. törvénycikk 3. §-ának második bekezdése a) pontja* valamint az 1926 : XV. törvénycikk 16. l-a alapján az Államvasutak részére teljesen különálló kölcsönt vehessünk fel, azonban a kormány most célszerűbbnek látja, ha az Államvasutak külön kölcsönt nem vesznek fel, hanem ebből a felveendő ötszáz milliós kölcsönből adatnék az Államvasutak ré szere a szükségles összeg, de fennmarad a lehetősége továbbra is annak, 'hogy szükség esetén az Állami vasutak részére külön kölcsön vétessék fel. Természetes azonban, hogy az Államvasutak részére ebből a felveendő nagy kölcsönből nyújtandó összegnek összes töke- és kamatszolgálatát az Államvasút a saját bevételéből fogja viselni. Ezek az elgondolások vezették a kormányt akkor, amikor az állami kölcsön félvételéről szóló törvény javaslaitot beterjesztette. Mivel remélem, hogy ez a kölcsön gazdasági életünk minden ágára kiterjedőleg annak előmozdítását, annak megsegítését fogja szolgálni, tisztelettel kérem, méltóztassék a kölcsön felvételéről szóló törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság módosításaival úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. Elnök: Szólásra következik 1 ? Perlaki György jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Az előadó úr ismertette a napirendben lévő törvényjavaslatot, amelynek célja az, hogy a kormány felhatalmaztassék arra, hogy Ikölesönt vegyen fei. Ennek az ismertetésnek kapcsán mi is azt láttuk és azt hallottuk, amit hallottunk 1924-ben: nagy reménységeket. Ámde ezek az 1924-ben az akkori kölcsönnel kapcsolatban beígért reménységek sem váltak be. Ennék a kölcsönnek problémáját, ennek a felveendő nagyobb kölcsönnek tényét a kormány már igen kitűnően kamatoztatta a maga javára, nem az ország javára, hanem a saját kormányzata javára, — hogy úgy mondjam — a kabinet a saját egyéni javára kamatoztatta azt a tényt, hogy az állam nagyobb kölcsönt akar felvenni. Hiszen az optánsüggyel kapcsolatban dobták a közvéleménybe azt a gondolatot, hogy azért íkell elfogadni a jóvátételi terheket* azért íkelll mindenáron elintézni az optánsügyet, mert ha az op tánsügy elintéződik, Magyarország visszakapja pénzügyi önállóságát és ezzel nagy kölcsönt vehet fel, amely kölcsönnel azután a magyar gazdasági viszonyokat jobbá fogják tenni. T. t Képviselőház! így állították be a kölcsÖnkérdést az optánsüggyel kapcsolatban. A/ eredmény az lett, hogy kölcsön raindezideig nincs, nincs is kilátás arra, hogy nagyobb kölcsön legyen, ellenben itt van az optánsügy, amelyet már letárgyalt ia Képviselőház, itt vannak a vállalt terhek, amelyek ránehezednek erre az országra és viselni kell éveken át azt a 13 és fél milliós terhet, amelyet az optánsügyben vállaltak és azzal színezettel hoztak, vitték keresztül és azt a mákonyhangulatot keltették, hogy vele kapcsolatosan jön egy nagy kölcsön. T. Képviselőház! Kölcsönre többé-kevésbbé minden üzletembernek szüksége van, minden államnak is szüksége van, a kçrdés azonban az, ülése 1930 június 27-én, pénteken. 21 hogy ezt a kölcsönt megfelelő módon, megfelelő, :helyes produktív befektetéssel fordítják-e az ország javára, vagy pedig nem. Az előadó úr említette, ihogy az 1924-iki nagy kölcsön után, a szanálási kölcsön után mi minden történt; azt mondotta, hogy rendbehoztuk közgazdasági életünket, (holott ennek az ellenkezője álll. Ugyanúgy ígért annakidején a miniszterelnök úr is. Ha megnézzük a miniszter elnökúr akkori beszédét, hogy mit mondott itt a Házban, akkor ebből látni fogjuk azt, hogy a miniszterelnök úr olyan rózsás állapotokat festett a magyar közgazdasági élet előtt, hogy ma valóban csodálkoznunk kell, hogy ebből miért nem valósította meg mindazokat az ígéreteket, amelyet beígért. Az 1924 április 5-én tartott képviselőházi ülésen, amikor Behlen István miniszterelnök úr beajánlotta a szanálási kölcsönt a Képviselőháznak, akkori beszédében sokmindent mondott, de én csak egy részére térek ki azoknak az Ígéreteknek, amelyeket akkor beígért. Azt mondta a miniszterelnök úr (olvassa): «Áttérek az első kérdés fejtegetésére: init vár a kormány és az ország ezektől a szanálási javaslatoktól? Itt mindjárt meg kell mondanom, mit vár ezeknek a szanálási javaslatoknak valóraváltásától maga a Népszövetség, és mindazok a nagy szaktekintélyű férfiak, akik a magyar kormánnyal együttesen állapították meg az itt lefektetett tervezeteket. Várjuk — és itt legyen szabad csak egy felsoroláshoz folyamodnom —a korona stabilizációját, várjuk budgetünk egyensúlyának 'helyreállítását, várjuk azt, hogy azon nehéz átmeneti idő alatt is, amely előtt állunk, a magyar közgazdaságot devizákbal kellően el fogjuk tudni látni, várjuk — hogy úgy fejezzem ki magam — annak a pénzügyi blokádnak a megszüntetését, amely a reparációk kérdése folytán a legyőzött államokkal szemben fennáll és ennek következéseképpen külföldi tőkéknek újból való érdeklődését az ország iránt, ami által reméljük közgazdasági életünk megtermékenyülését, megerősödését, passzív fizetési és gazdasági mérlegük megjavítását.» (Györki Imre: Hol a kormány?) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr, ha a képviselő úr jobban körülnéz, meg fogja találni s akkor nem tesz ilyen felesleges kérdéseket. (Br. Podmaniczky Endre: Most jön be és már is kiabál! — Zaj.) Csendet kérek. Farkas István (továbbolvassa): «Várjuk azt, hogy az eddigi reparációkra lefoglalt erőforrásainkat saját céljainkra fogjuk felhasználhatni; várjuk azt, hogy a treparációs bizottság által eddig gyakorolt ellenőrzést egy enyhébb s jobbindulatú ellenőrzés váltja fel a Népszövetség részéről. Ez mindaz, amit közgazdasági téren várunk és ami egy szóval összefoglalva, Magyarország közgazdasági újraéledését jelenti. De ennél továbbmenőleg, politikai téren is várunk eredményeket.» Ezután felsorol a miniszterelnök úr egy csomó politikai szempontot, s végül azt mondja (olvassa): «Végeredményben várjuk belpolitikai téren a gazdasági megerősödés folytán szociális helyzetünk megnyugvását s belpolitikai téren a konszolidációnak — amelyre ennek az országnak annyira szüksége van — teljes keresztülvitelét, mert életképes, erős közgazdasági és pénzügyi élet nélkül nincs hatalom, amely ennek az országnak erőt adhatna külpolitikai téren és konszolidációt belpolitikai téren.» Ezt mondja a miniszterelnök úrT. Képviselőház! Ha ma taglaljuka miniszterelnök úrnak ezt a sok beígért, várható re4?
