Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-415
22 Az országgyűlés képviselőházának 415. ülése 1930 június 27-én, pénteken. ménységét, akkor megállapíthatjuk, hogy ezekből bizony nagyon kevés következett be. Megállapíthatjuk, hogy pénzünk stabilizációja bekövetkezett ugyan, de ezenkívül egyebet megállapítani nem lehet. Ennek is csak később tűnik ki az igazi oka s később lesz megállapítható, vájjon a felvett szanálási kölcsön folytán következett-e ez be, vagy egyáltalában olyan-e ez, amelyre már is azt mondhatjuk, hogy egyszer és mindenkorra el van intézve pénzünk stabilizációjának problémája. Ha ezt nézzük, akkor megállapíthatjuk azt, hogy mióta a szanálás megtörtént, amióta ezt a kölcsönt felvették, nem az következett be, hogy gazdasági életünk megjavult, megerősödött, hanem átéltük a nagy ipari válságot, átéljük a mezőgazdasági válságot, és soha nem volt olyan nagyarányú a munkanélküliség, mint ma. Leépült Jnarunk, tönkrement mezőgazdaságunk, és ma ott tart a kormány a maga politikájával, hogy az egyik osztályt megadóztatja azért, hogy egy másik termelőosztályt megsegítsen. Nincs más módja és útja erre, mint az, hogy újabb terhekkel, újabb adókkal tönkrement gazdasági egységeket, gazdasági termelési ágakat segítsen, nem talpraállítson, mert hiszen ez ki van zárva, a kormány nem is tett intézkedést, hogy talpraállítsa, megsegítse, s hogy nemzetközi Viszonylatban is például a mezőgazdaságnak piacot teremtsen. Erre kísérletet sem tesz, hanem itt bent az országban ezt a termelési ágat úgy akarja fenntartani, hogy a legszegényebb néposztályt ennek javára megadóztatja. A miniszterelnök úr a iszociális kérdésről is heszél, amint -hallottuk felolvasott beszédéből. Hát ilyen nagy szociális nyomorúság sohasem volt Magyarországon. 1867 óta Magyarország dolgozó néposztályai ilyen nyomorúságos rettenetes helyzetben nem voltaik, mint ma. Nemcsak az ipari és kereskedelmi alkalmazottak széles rétegei, hanem a mezőgazdasági néposztály széles rétegei is tehetetlenül állanak litt ma, a legnagyobb munkaidőben. Csongrádon például 2000 [mezőgazdasági munkás van kereset és munka nélkül. (Br. Podmaniczky Endre: Honnan tudja?) Onnan tudom, hogy vasárnap lent voltam Csongrádon; hivatalosan meg van állapítva, hogy 2000 mezőgazdasági munkás van ma magában Csongrádon munka nélkül. (Sándor Pál: Ez nagyon szomorú!) Ez nem is elszigetelt jelenség. (Graeffl Jenő: Nem akarnak kaszát fogni!) Ez jó ismerete a magyar közgazdasági viszonyoknak, amikor ilyen közbeszólásokat hallunk. (Zaj.) 'Nagvon jellemző ez arra, hogy a Képviselőházban ilyen közbeszólásoklkai akarják elintézni ezt a kérdést. Ezer és ezer és tízezer ember nem talál ebiben az országban sem az ipariban, sem a mezőgazdaságiban munkaalkalmat is erre egyszerűen az a válasz, hogy nem akarnak dolgozni. így nem lehet a kérdést felállítani; egyszerűen ikétségbeejtő az, ahogy t. képviselőtársam ezt a kérdést nézi és elbírálja. De nemcsak az ipar és a mezőgazdaság áll így; 1924 óta tönkrement a középosztály is. Az intellektuális rétege ennek az országnak ma kétségbeejtő helyzetben van. Az összes szabad foglalkozású egyénék, mint az ügyvédek, orvosok, mérnökök, s mindazok a társadalmi rétegek, amelyeknek kedvező gazdasági viszonyok között normális gazdaságii életkörülmények között megélhetési feltételei megvannak, ma nincsenek meg s a legkétségbeejtőbb helyzetben vannak. Mikor erről van szó, mikor így vizsgáljuk az 1924-ben felvett ikölesönnek eredményeit, csa'k azt tudjuk megállapítani, — aminthogy ezt nem tagadhatja le senki — hogy pang az ipar, pang a kereskedelem, pang a mezőgazdaság, hogy 1924 óta mostanáig gazdasági életünk tönkrement, kikapcsolódott a külföldi forgalomból, ipari, mezőgazdasági termékekből kevesebbet viszünk ki. A kormányt külpolitikai szempontból a látszatsikerek érdekelték, semmit sem tett az ország gazdasági élete érdekében, nem tudott olyan politikát csinálni, amelylyel a onagyar mezőgazdasági terményeinek piacot teremtett volna, nem tudott olyan politikát csinálni, amellyel fenntarthatta volna a magyar ipar számára azt a piacot, amely 1924 előtt megvolt. Ez az oka minden gazdasági bajunknak, ez az oka társadalmi, gazdasági és szociális életünk lezüllésének, minden ok ebben keresendő. Amikor tehát arról van szó, hogy kölcsöntör vény ja vaslatot szavazzon meg a Ház, vagy, hogy a kormány vegyen fel kölcsönt, akkor nyilvánvalóan meg kell állapítani azt, hogy ennek a kormányzati rendszernek nem lehet, nem szabad kölcsönt megszavazni. Hiszen sorra, rendre fel fogom sorolni, hogy az állam pénze hová fordíttatott, hová fordították a milliókat, a milliárdokat, és hogy az államnak, a közgazdaságnak ebből nincsen haszna, hanem egyszerűen elfogyott a pénz, egyszerűen nincsen, (Peidl Gyula: Kámforrá vált!) egyszerűen eltűnt. Természetes dolog, hogy ilyen körülmények között egy felveendő kölcsön nem bír azzal a jelentőséggel, hogy remélni lehetne, hogy az segíteni fog ezen a leromlott, tönkrement magyar közgazdasági életen. Most, amint az előadó úrtól is hallottuk, újból nagy ígéretek vannak itt, megint csupa ígéret. Ha megnézzük az indokolást, látjuk, hogy amint annakidején Bethlen István miniszterelnök úr felsorolt, sok minden szempontot, most is felsorolnak a felveendő 500 millió kölcsönből eszközlendő beruházásokat, olyan beruházásokat, amely éknek egy része kétségtelenül a folyó bevételeikből is fedezhető és amelyek minden üzemnél fedezve is vannak. Fékeket, síneket kicserélnek. Talán csak nem beruházássál kell azt elintézni, ha egy fék elromlik a vasúti kocsin? (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Üj fékről van szó, képviselő úr!) Erre nem kell kölcsönt felvenni, ezt házilag kell elintézni! (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: A képviselő úr tudja, hogy új fékről van szó! — Esztergályos János: A hasznavehetetlen féket helyettesítik! — Wekerle Sándor pénzügyminiszter: A képviselő úr tudja, hogy új fékről van szó! — Esztergályos János: Üj féket tesznek a régi helyébe! — Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Akkor ne mondja, hogy kicserélésről van szó! — Esztergályos János: A régieket nem dobják el., azokat használhatják, megtartják. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Farkas István: Egészen apró dolgok is be vannak itt állítva cél gyanánt. (Rothenstein Mór: Ideges a miniszter úr! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Farkas István: A javaslat felsorol egészen kicsiny dolgokat. Érdekes és jellemző azután az, hogyan akarják ezt a kölcsönt felhasználni. Én nem vagyok szövetkezetell enes, de meg kelt állapítanom szemben az előadó úrral, hogy felülről mesterségesen táplált, dédelgetett szövetkezetekkel nem lehet egészséges szövetkezeti mozgalmat csinálni. Az az egészséges szövetkezeti mozgalom, amely szabad társulás útján önerejéből fenntartja magát. (Sándor Pál: Ezt mondta a miniszter úr is!) A miniszter úr is mondta. De megint arról van szó, hogyezeket támogassák, megint arról van szó, hogy
