Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

266 Az országgyűlés képviselőházának kijelentjük, hogy drágítani fog. Hiszen maga a pénzügyminiszter úr az előbb mondott be­szédében rámutatott azokra a drágító intézke­désekre, amelyeket a kormány részben már végrehajtott, részben pedig végrehajtani fog. Ezek a rendeletek egyenként külön-külön nem nagy mértékben, de együttesen igenis jelentős mértékben fogják megdrágítani az életet azok számára, akik ezeket ellensúlyozni semmivel és semmiképpen nem tudják, akiknek majd úgy kell a drágulást elszenvedniük, hogy életnívó­jukat lejjebb kell szorítani, ami már amúgy is alacsony színvonal alá van szorítva. Egyene­sen az életet veszélyeztetik ezek a rendelkezé­sek, mert azt hiszem, hogy a Képviselőház tag­jai jól tudják, hogy az orvosi megállapítás szerint, az Országos Társadalombiztosító Inté­zet főorvosának megállapítása szerint, különö­sen a munkásosztály ellenálló képessége rom­lott meg a legerősebben. Erről akkor győződ­jek meg, amikor hosszú időn keresztül lefoly­tatták a munkások egészségügyi vizsgálatát és megállapították azt, hogy a munkásságnál nagymennyiségben hiányoznak az úgynevezett vörös vérsejtek, hogy ezeknek a pótlását kel­lene minden körülmények között elérni. Ez pe­dig csak úgy volna elérhető, ha jobb és erő­sebb táplálkozás következnék be. Most a helyett, hogy a kormány ezt az orvosi megállapítást figyelembe venné, a helyett, hogy a kormány tényleg lehetővé tenné azt, hogy a munkásosz­tály egészségileg feljavulhasson, hogy munkára képes lehessen, hogy jobban táplálkozhassak, az ellenkezőjét teszi, megdrágítja az életet, kezdi a kenyéren, folytatja a dohányon, a kávén és a többieken s ez a drágulás együttvéve majd olyan nagy mértékben fogja megrosszabbítani az életet, hogy azok az úgynevezett vörös vérsej­tek még nagyobb mértékben fognak majd hiányozni, ami pedig a munkásosztály egészsé­gének olyan nagyfokú aláaknázását fogja elő­idézni, hogy majd a t. urak később fognak cso­dálkozni azon, hogy miért nem voltak annak­idején elég bölcsek megfogadni azt a tanácsot, amely tanács azt kívánta, hogy ne rontsák meg az amúgy is megromlott életet, ne tegyék lehe­tetlenné d megfelelő életnívót és ne dobjanak olyan terheket a munkásság vállaira, amelyeket az elviselni nem tud. Sajátságos az a megállapítás, amit itt kény­szeredetten kellett hallanunk, mintha valójában a munkásosztály, vagy inkább talán úgy gon­dolta a pénzügyminiszter úr, hogy a szociál­demokratapárt volna az oka annak, hogy ami­kor a búza ára leszállott 30 pengőről egész 20 vagy 19 pengőre, ennek ellenére a kenyér ára megmaradt olyan magas nívón, minthogyha to­vábbra is 28—30 pengős búzaárak volnának ér­vényben. Elnök A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Kabók Lajos: Tisztelettel kérem a Kép­viselőházat, méltóztassék 15 perc meghosszab­bítást adni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megadjuk! — Felkiáltások jobb felől: Nem lehet!) Elnök: A képviselő úr 15 perc meghosszab­bítást kér. Kérdem, méltóztatnak-e megadni? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a kért 15 perces beszédidő meghosszabbítást megadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Kisebb­ség. A Ház a 15 perces beszédidő meghosszab­bítást nem adta meg. (Zaj a szélső' baloldalon. — Propper Sándor: Az országban többség, idebenn kisebbség.) Kabók Lajos: Megköszönve az önök meg­értő magatartását, befejezem beszédemet azzal 4-20. ülése 1930 július 4-én, pénteken. a kijelentéssel, hogy ilyen módon önök a leg­durvább erőszakot követik el a törvényhozá­son, (Zajos felkiáltások jobbfelől: Rendre! Hendre!) mert még azokat a szakaszokat sem érvényesítik, amelyek jogokat adnak a kép­viselőknek. Elnök: A képviselő urat ezért a kijelen­tésért rendreutasítom és kérem, fejezze be beszédét. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Östör József! (Szabó Sándor: Csak mérsékelt gorombaságot kérünk. — Peidl Gyula; Rászolgálnának az urak erősebbre is! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Szabó Sándor: Egyelőre tekintsenek el ettől! — Propper Sán­dor: Láttunk már karón varjút! — Zaj.) Östör József: T. Képviselőház! (Reisinger Ferenc: Szép volt, jó volt, elfogadjuk, üljön le.) Én megvárom, amíg a képviselő úr befejezi ezt a szellemes beszédet. Be tetszett fejezni? (Zaj.) Ennél a fejezetnél többféle módosításom van. Módosításaim egyik része tisztára alaki természetű és ezzel nem is akarok tovább fog­lalkozni. Nevezetesen arról van csupán szó, hogy az 1. § 7. bekezdésénél és az 5. §> 4. és 5. bekezdésénél töröltessék a kormánynak adott felhatalmazási jog: a rendeletekre vonatkozó­lag olyanformán, hogy az utolsó szakasznál — • amint módosításomból kitűnik — ezek össze és egyhevonassanak. Ez tisztára tehnikai kér­dés, ezzel tovább foglalkozni nem kívánok. Ez így szokás, ez a helyes ^ törvény szerkesztés módja és ennek folytán kérem, hogy méltóz­tassék az 1. és 5. §-nál az, idevonatkozó törlési indítványomat elfogadni és majd jön azután a javaslat legvégén az 58. §-nál egybefűzve a felhatalmazás, ahol egyszerűen meg lesz mondva egy szakaszban, hogy ezek pedig a kormány jogai. Ez az egyik. Sokkal fontosabb azonban az az indítvá­nyom, (Halljuk! Halljuk!) amelyet beterjesz­tettem az első szakasz második bekezdéséhez, és amely vonatkozik tulajdonkeppen a haszon­bérlő és a haszonbérbeadó közti jogviszony megoldására. Ezzel a kérdéssel az együttes bi­zottságban nagyon soká foglalkoztunk. Méltóz­tatnak emlékezni arra a nagy vitára, amely ott volt, és amelyben kormánypárti és ellen­• zéki részéről különböző szónokok vettek részt, és amely vitának az volt a lényege, vájjon az úgynevezett gabonajegy a haszonbérbeadót vagy a haszonbérlőt illesse-e. Méltóztatnak tudni, hogy a törvényjavaslat­nak az az álláspontja, hogy a gabona jegy min­den körülmények közt a haszonbérlőt illesse. Indítványom a törvényjavaslattal kapcsolat­ban, amely idevonatkozólag a Ház előtt fek­szik, oda tendál, hogy legalább egyetlen eset­ben legyen ez alól kivétel, mert hiszen teljesen indokolt volna imég az is, hogy a többi kivéte­lek is megengedtessenek, idevonatkozólag azon­ban, sajnos, az igen t. képviselőtársaim részé­ről beterjesztett módosítások nincsenek a mó­dosítási szövegben, mert ezzel képviselőtár­saim vagy nem akartak élni, vagy pedig elkés­tek. Legalább ez az egyetlen módosítás legyen, engedtessék meg egyetlen kivétel, hogy igenis, a haszonbérbeadót illesse a gabonajegy abban az esetben, ha a bérösszeg természetben van kikötve, és ha tulajdonképpen a bérösszeget természetben, vagyis gabonában kell fizetni. Méltóztatnak tudni, hogy a haszonbérleti szerződések idevonatkozóan három ^ateg'ó­riába vonhatók. A haszonbérleti szerződések egyik kategóriája az, amikor a haszonbérleti

Next

/
Thumbnails
Contents